Bölöni György

oldal nyomtatása Share

Bölöni György (Szilágysomlyó, 1882. okt. 30. – 1959. szept. 11., Budapest) – író, publicista. A zilahi kollégium elvégzése után a budapesti Népszava és a Világ munkatársa. Részt vett a magyar forradalmakban, a Tanácsköztársaság leverése után, 1919 őszén Szilágysomlyóra vonult vissza, majd 1920 tavaszán Bécsbe emigrált, s a Bécsi Magyar Újság szerkesztőségében dolgozott. Innen Bukarestbe jött, s 1921 januárjában felelős szerkesztője lett a radikális demokrácia rövid életű szócsövének, a Bukaresti Hírlapnak. A lap első számának vezércikke híven tükrözi álláspontját: „Híd akarunk lenni itt egyrészt a magyarság és Bukarest, másrészt a magyarság és nyugat között. És megmutatjuk, hogy nem elérhetetlen fogalmak: magyarság és emberség.” Amikor a lap reakciós tulajdonosok kezébe került, elhagyta a szerkesztőséget, s Bécsbe, majd 1923-ban Párizsba költözött. A 20-as években rendszeresen dolgozott a Keleti Újságba és más haladó romániai lapokba. Szoros barátság fűzte Gaál Gáborhoz. A 30-as években a Korunkban számos tanulmányt közölt, itt jelentek meg Párizsban 1934-ben kiadott Az igazi Ady c. főművének első részletei.

Gaál Gábor üdvözlő sorai szerint „határkövet jelentő” ez az emlékiratszerű Ady-monográfia. Nemcsak az Ady-rágalmazókat, a konzervatív és az ellenforradalmi Ady-gyalázókat leplezi le, hanem a tudatos vagy nem tudatos Ady-hamisítók, a félremagyarázók és torzítók hatását is ellensúlyozza korának közvéleményében, Ady igazán népi forradalmár szellemében ébresztve új megmozdulásokra az új nemzedéket. Köszönti a munkát Illyés Gyula és Féja Géza, s a könyv szokatlanul erős visszhangját elemezve a mai Ady-kutató, Varga József megállapítja: „Bölöni könyve a demokratikus, haladó magyar gondolat legszebb XX. századi örökségét közvetítette egy indulása első szakaszában levő mozgalom számára, a fasizmus megerősödésének éveiben.” 1945-ben Magyarországra költözött, s vezető szerepet vállalt a szocialista irodalompolitikában.

Munkái: Az igazi Ady (Párizs, 1934; Bp. 1948, 1955 és 1966); Hallja kend, Táncsics (Bp. 1946 és 1948); Ady, az újságíró (Bp. 1956); Magyarság emberség (Bp. 1958).

Varga József: B. Gy. A Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből c. gyűjteményes kötetben, Bp. 1962. 285–300.