Tóth Sándor (Berettyóújfalu, 1919. dec. 6.)

oldal nyomtatása Share

Tóth Sándor (Berettyóújfalu, 1919. dec. 6.) – filozófiai szakíró. Középiskolai tanulmányait Temesváron folytatta, 1936-tól a temesvári Magyar Ház keretében működő cserkészcsapat tagjaként fedezte fel Adyt és a népi írókat, ugyanitt ismerkedett meg Szabó Árpáddal, aki nagy hatással volt világnézetének későbbi alakulására. 1937 májusában, közvetlenül az osztályvizsgák előtt öt társával együtt „magyar irredenta összeesküvésben való részvétel” vádjával kizárták az ország összes iskolájából. Abban az évben szülei Aradra költöztek, ahol 1937-től *munkás lett egy ottani textilgyárban, majd 1938-tól irodai alkalmazott egy reklámügynökségnél. Ebben az időben kerül kapcsolatba a MADOSZ-szal, majd 1939-ben az illegalitásban dolgozó KISZ-szel. 1941-ben letartóztatták, 15 hónapi börtön után 1944 augusztusáig egy büntetőszázadban dolgozott. Aradra hazatérve, 1945 tavaszáig Aradon, majd Temesváron a MADOSZ, illetve az MNSZ aktivistája, 1946 novemberétől Bukarestben pártfunkcionárius. Közben 1946-ban letette az érettségi vizsgát s beiratkozott a Bolyai Tudományegyetemre, ahol 1950-ben végzett. A filozófia szakon harmadéves korától, 1949-től tanársegéd, majd lektor, folytatólag a BBTE-n 1962-től docens a filozófia, majd a filozófia–szociológia tanszéken. 1972-ben doktorált.

1954–55-ben Csehi Sárával és Weissmann Endrével társszerzője volt annak a felső pártmegbízás alapján belső használatra készült, több *mint 100 oldalas jelentésnek, amely („a burzsoá nacionalizmus megnyilvánulásai és az ellenük való harc a kolozsvári egyetemeken” téma keretében) részletesen feltárta a Bolyai Tudományegyetem helyzetét, az intézménnyel és tudományos személyzetével szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetéseket. (A jelentésnek az OSZK-ba került teljes szövege azóta is kiadatlan.) Tagja volt annak az 1954-ben kezdeményezett és *Gaál Gábor egykori tanítványaiból álló csoportnak, amely a politikailag meghurcolt professzor életművét felmérte. A két kötetet kitevő anyagot azonban 1958-ban, már nyomdailag előkészített állapotában az ÁIMK fölöttes szervei leállították, s a szedést beolvasztatták. ~ részt vett a *Korunk újraindításában, majd 1957-ben tagja lett a folyóirat új folyama szerkesztőségének is, ahol főként koncepcionális-stratégiai kérdésekkel foglalkozott. 1958-ban pártutasításra kizárták a *Korunk szerkesztőségéből. 1963–80 között a folyóirat külső munkatársa. 1988-ban áttelepült Magyarországra, 1989-től a budapesti ELTE Szociológiai Intézetének címzetes egyetemi tanára.

Első írásait 1938–40 között a Temesváron megjelenő 6 Órai Újság, majd a kolozsvári Erdélyi *Magyar Szó közölte. 1953-tól, amikor sikerül beiktatni a Bolyai Tudományegyetem Dialektikus és Történelmi Materializmus Tanszékének munkatervébe a *Korunk monografikus feldolgozását, s ő ennek a munkacsoportnak (Keszi-Harmath Edittel, Saszet Gézával és Szegő Katalinnal együtt) tagja lesz, *munkásságán *mint fő téma vonul végig a folyóirat két háború közötti szakaszának és *Gaál Gábor hagyatékának feldolgozása: ennek 1957-től a *Korunkban egész sor tanulmány, vitacikk, több önálló kötet és szöveggyűjtemény az eredménye. E témakörben tanulmányok egész sorát közölte az *Echinox (1970/8–9), *A Hét (1971/10, 1977/44, 1981/43–45), Balogh Edgárral való vitáit az *Utunk (1964/44, 48), a NyIrK (1977/2). Társszerkesztőként jegyezte – megindulásának 50. évfordulóján – a régi *Korunk „fiktív számát” (Szerkesztette *Gaál Gábor. Bp. 1976).

Emellett foglalkoztatták a két világháború közötti időszak kisebbségi szellemi-politikai életének kérdései, és a nemzet-problematika elméleti vetülete is. A hetvenes évek végétől több termékeny és tisztázó vita kezdeményezője, kitartó résztvevője: hozzászólt az „irodalomköz­pontú­ság”-vitához (*Korunk 1970/7), a „vallani és vállalni”-vita kérdésköréhez (*Korunk 1971/12), a *transzil­vanizmus utókori megítéléséhez (Sárréti Sándor álnéven: Tiszatáj 1974/8, majd a kérdés újra-felelevenedésekor: A transzilvanizmus színeváltozásairól, in: A II. összehasonlító *magyar kisebbségtörténeti szimpózium előadásai. Csíkszereda 1999). Ott találjuk az 1979–80-ban A szóértés előfeltételeiről címmel a *Korunk által a kisebbségi szellemi élet problémáiról megrendezett vitában (*Korunk 1980/1–2. 41–62), majd annak nyomán Aradi Józseffel folytat külön vitát *A Hét (1980/36) és a *Korunk (1980/9. 671–679. és 1980/10. 756–760) hasábjain. *Gaál Gábor művének újraértékelése kapcsán 1989 után *Cs. Gyímesi Évával konfrontálódik, e vita tétje Gaál 1946 utáni kritikusi *munkásságának és irodalomirányító szerepének eltérő megítélése: *Cs. Gyímesi Éva (és mellette Tapodi Zsuzsa) a romániai zsdanovizmus főképviselőjeként bírálja Gaált, ő viszont egyrészt arra figyelmeztet (*Korunk, 1991/9, 11, 12), hogy az inkriminált írások egy politikai konjunktúra összefüggésrendszerében (és nem egyediségükben) vizsgálandók, másrészt, hogy az egymást követően manipulált későbbi Gaál-szövegkiadásokból kimaradt *mindaz, ami az akkori (a hatvanas évek végi) ideológiai-politikai konjunktúrával nem volt összeegyeztethető (vö. Gaál Gábor nehéz örökségéről. *Korunk 1991/11; Dicsőséges kudarcaink a diktatúra korszakából. 246–247; Pótlás a Gaál-ügyhöz. *Cs. Gyímesi Éva szíves figyelmébe. *Korunk 1999/12).

Több filozófiai tanulmányban fordul szembe a korábbi dogmatikus marxista értelmezésekkel: fontosabb tanulmányai: Ellentét és antagonizmus. Kísérlet az ellentétes és közös érdekek dialektikájának megvilágítására (*Korunk 1957/5); Francis Bacon az évszázadok távlatából (*Korunk 1961/4); Az időszerű Herak­leitosz (*Korunk 1961/8–9); A marxista filozófia keletkezése (I. Cernea Geneza marxismului c. könyvének kritikája. *Korunk 1964/5, 6, 8, 11); Karel Kosik: Dialektika konkretniho (recenzió, StUBB, Series Philosophia, 1968); Hegel és a tanítványok (*Korunk 1970/8); Spinoza – három évszázad távlatából (*A Hét 1977/26–27); Kortársunk, Marx (*Ifjúmunkás 1977/47–52. és 1978/1–6).

Magyarországon élve írásait az Aetas, Élet és Irodalom, *Forrás, *Hitel, Limes, Magyar Élet, Magyar Hírlap, Magyar Napló, Pro *Minoritate, Regio, Valóság, illetve *A Hét, Kelet–Nyugat, *Korunk, *Magyar Kisebbség közli. Főképpen a megbukott rendszer múltjával, a nacionalizmussal és annak két világháború közötti jelentkezési formáival, a nemzetfogalom újragondolásával foglalkozik. E témakörökben fontosabb írásai: Plena­ris interruptus, avagy egy rendhagyó bukaresti KB-ülés és kikövetkeztethető háttere (Ábel Béla álnéven, Élet és Irodalom 1988/46); A balkáni román iskolaügy mára megtagadott öröksége [Guţu, Papa­costea, Goga] (Sárréti Sándor álnéven, *Hitel 1989/6); Van-e még kiút a „félnemzetecske”-létből (Ábel Béla álnéven, Limes Nem­zetpolitikai *Szemle 1989/1); Pogrom-tanácsadó (Magyar Nemzet 1990. máj. 8.); A polgárosodás buktatói: protekcionizmus és kontraszelekció Nagy-Romániában (1919–1940) (*Korunk 1991/7); Korszerű nemzetmodell – elavult nemzettudat (Valóság 1991/12); A romániai Fekete Könyv magyarul (Regio 1993/4); Megjegyzés egy államnemzet apológiájához (Népszabadság 1993. júl. 21.); Levél Cseke Péternek arról, hogy *mi lehet a „nem lehet” mögött, avagy T. S. „ceterum censeo”-ja még egy változatban (in: Lehet – nem lehet? Kisebbségi létértelmezések 1937–1987. Mv. 1993); Hozzászólás nemzetállam ügyben (Magyar Hírlap 1994. febr. 23.); A nacionalizmus színeváltozásai (Gáll Ernő könyvének kritikája, Regio 1995/1–2); A gyűlölet hullámai (*Forrás 1994/11); Adalék téveszméink újragondolásához (*A Hét 1994/49); Nem politikai közösség, több annál: emberformáló közösség (Magyar Tudomány 1995/1); Az értelem keresése (Fábián Ernő könyvéről, Magyar Élet 1995/1); Állam- és nemzetkoncepció a francia típusú alkotmányokban (*Magyar Kisebbség 1995/2); Román zsebkönyv magyaroknak (*Miskolczy Ambrus: Eszmék és téveszmék. Aetas 1995/4); Mit ér a politikai nemzet, ha magyar? (Élet és Irodalom 1996. márc. 1.); Az érdemi vita fölöttébb üdvös voltáról (Élet és Irodalom 1996. jún. 7.); Alkotmány-problémák kisebbségi alulnézetből (Pro *Minoritate 1996. nyár); Egy *emlékirat színe és visszája (Gáll Ernő Számvetés c. könyvének kritikája, Regio 1996/8); Néhány román paradoxonról (*Magyar Kisebbség 1998/1); A szókimondás optimuma *mint történelmi kategória (T. S. válaszol Beke György kérdéseire. *A Hét 1998/45, 46); Egy félreértés természete (*Erdélyi Múzeum 1999/1–2); Mintha nem is egyazon személyről beszélnénk (Kritika 2001/38–39); Kis traktátus a nemzetállamról (Regio 2002/4).

Önálló kötetei: G. G. Tanulmány *Gaál Gáborról, a *Korunk szerkesztőjéről (Buk. 1971); Jelentés Erdélyből. I. (Párizs 1977. A párizsi Irodalmi Újság melléklete. Tordai Zádorral közösen, Lázár György álnéven); Rólunk van szó. Tanulmányok (Buk. 1980); Jelentés Erdélyből. II. (Párizs 1990 = Magyar Füzetek könyvei); Quo vadis Romania? (Bp. 1990; folytatásos közlése előzőleg a Kelet–Nyugat 1990/16–18. számaiban); A nemzet európai modelljéről (Buk. 1993 = Századunk. „Tiltott könyvek szabadon”); Dicsőséges kudarcaink a diktatúra korszakából (*Gaál Gábor sorsa és utóélete Romániában, 1946–1986. Bp. 1997).

Idegen nyelveken megjelent munkái: Gaál Gábor. Studiu monografic (ford. Paul Drumaru, előszó Ion Ianosi. Buk. 1974 = Biblioteca Kriterion); Jelentés Erdélyből (franciául: Párizs 1977; angolul Witnesses to Cultural Genocide. New York 1979; németül: Bestandaufnahme und Kritik an der Donauraum, h. n. 1980); Quo vadis Romania? (ford. Gelu Păteanu, Buk. 1990).

Szerkesztésében megjelent: *Gaál Gábor: Válogatott írások. III. 1946–1952. Buk. 1971 (utószó: Gaál Gábor filozófiai kollégiumainak sajtó alá rendezéséről); Látóhatár. Tizenöt tanulmány. Kv. 1973; Szerkesztette *Gaál Gábor [A *Korunk fiktív száma] (Tordai Zádorral, Bp. 1976); *Gaál Gábor: Vidéki történet. Cikkek, 1926–1928 (Buk. 1977 = Téka); Földes László: Elvek és viták. Tanulmányok, cikkek (Láng Gusztávval, Gáspár Sándor bibliográfiájával, uo. 1983 = Romániai Magyar Írók). Munkatársa, a filozófiai szócikkek szakszerkesztőjeként, az RMIL I–III. kötetének.

Írói álnevei: Ábel Béla, Csökmői József, Lázár György (Tordai Zá­dorral közösen), Sárréti Sándor.

E. Fehér Pál: Az aktuális *Gaál Gábor. Népszabadság 1971. márc. 7. – Fábián Ernő: Lehetőség és valóság. *Igaz Szó 1972/7; uő: Rólunk van szó. *Korunk 1981. 740–743. – Rácz Győző: A legendától a valóságig. *Utunk 1972/38, 39, 41. – Balogh Edgár: Gaál Gábor jellemrajza és ami hátra van. *Korunk 1972/4. – Tordai Zádor: A *Gaál Gábor-irodalomról. Tiszatáj 1972/5; uő: Egy év *Gaál Gábor-i *Utunk. Tiszatáj 1974/8. – A Gaál-monográfia szerzője a *Korunk kérdéseire válaszol. In: Korunk-évkönyv 1973. – Csehi Gyula: Gaál Gábor közöttünk. *Igaz Szó 1974/9. – Turczel Lajos: Új könyvek a kolozsvári *Korunkról. Irodalmi *Szemle (Pozsony) 1977/5. – Balogh Edgár: Az őszinte *Korunk-kép. NyIrK 1978/1. – Cseke Gábor: Félig tele – félig üres. (Interjú T. S.-ral.) *Ifjúmunkás 1979. máj. 6. – Antal Gábor: Rólunk van szó… Magyar Nemzet 1980. dec. 23. (Újraközölve: Üdvösség mára és holnapra. Bp. 1986. 303–305.) – Fábián Ernő: A magatartás műveltségmodellje – T. S. nézőpontjából. *Korunk 1980/11. – Kántor Lajos: Éppen, mert rólunk van szó… *Utunk 1980/52. – Pomogáts Béla: Műhely Kolozsváron. Valóság 1980/12. – Kerékgyártó István: Az érték-őrző *művelődés távlatairól. *Forrás 1980/12. – Kovács Győző: Rólunk van szó. Irodalmi *Szemle 1982/4. – Szakolczay Lajos: Rólunk van szó. Hungarológiai Értesítő 1982/1–4. – Földes László: Tóth Sándor *Gaál Gábor-utószavához (1969. május 29.). In: Elvek és viták. Buk. 1983. 631–659. – *Cs. Gyímesi Éva: Nyitott kérdések. *Korunk 1991/11. – Fábián Ernő: Az európai modellről. *A Hét 1993/44. – Gáll Ernő: Nacionalizmus az ezredfordulón. A nemzetelméleti megközelítés termékenysége. *A Hét 1994/1. – Tapodi Zsuzsa: „Dicsőséges kudarcaink” – tovább élő paradoxonaink. *Erdélyi Múzeum 1998/1–2; uő: A sors *mint jelkép. A *Gaál Gábor-utóélet kultikus vonulata. Helikon 1999/19. – Beke György: A szókimondás optimuma. Egy kisebbségi dokumentum 1954–1955-ből. (B. Gy. kérdéseire válaszol T. S.) *A Hét 1998/45.

(S. Zs.)