Tőkés László

oldal nyomtatása Share

Tőkés László (Kv., 1952. ápr. 1.) – református egyházi író, közíró, ~ István (1916) fia. Középiskoláit szülővárosában, a 11. sz. Líceumban végezte, 1975-ben a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben szerzett lelkészi diplomát. 1975-től Brassóban segédlelkész, majd Zernyesten helyettes missziós lelkész. 1977–84 között dési lelkészként részt vett a város művelődési és közéletének megszervezésében, ennek során került először összeütközésbe a város fellendülő magyar szellemi életét rossz szemmel néző államhatalmi szervekkel. 1979-ben levélben tiltakozott D. Papp László nagyváradi püspök Illyés Gyulát megbélyegző megnyilatkozása ellen. Részt vett az Ellenpontok c. *szamizdat kiadvány munkájában: Az erdélyi református egyház helyzete c. tanulmánya a 4. számban jelent meg, 1983 júniusában. 1984-ben felmérést készített a református egyházat sújtó énekeskönyv- és falinaptár-hiányról s ennek következményeiről. Az állami és egyházi hatóságokkal való szembenállása miatt, az állami hatóságok nyomására felfüggesztették lelkészi állásából, majd áthelyezték a Király­hágómelléki Református Egyházkerületbe. 1986–89-ben Temesváron segéd-, majd rendes lelkész. Itt kezdődött el zaklatása 1988–89-ben az egyházi állapotokat és a falurombolást bíráló megnyilatkozásai miatt. 1989-ben az állami és egyházi hatóságok pert indítottak ellene, megpróbálták szószékétől megfosztani, majd erőszakkal a szilágysági Menyő községbe száműzték. Üldöztetése ellen védelmére keltek nemcsak hívei, hanem a hozzájuk csatlakozó temesvári románok is, ezzel kirobbantva a temesvári forradalmi megmozdulásokat, amelyek a Ceauşescu-diktatúra bukásához vezettek.

1990-ben az ideiglenes Nemzeti Megmentési *Front tagja. 1991–2003 között az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. 1990-től a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. 1991-től a Partiumi Közlöny szerkesztőbizottságának elnöke, a romániai Református Egyház Zsinatának társelnöke; 1992-től az Európai Tiszteletbeli Szenátus tagja, a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Reformátusok Világszövetsége elnökségi tagja, a Johannita Lovagrend tagja; 2004-től az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. 2007-től az Európai Parlament képviselője.

A debreceni Református Teológiai Akadémia 1990-ben, a virginiai Regent University és a michigani Hope College 1991-ben díszdoktorává avatta. Széles körű nemzetközi visszhangot kiváltott közéleti szereplésének elismeréséül megkapta a Berzsenyi-díjat (1989), a Bethlen Gábor-díjat (1990), a Roosevelt-díjat (1991), a hollandiai Genzenpenning-díjat (1991), a finnországi Pro Fide-díjat (1993), a Magyar Örökség Díj kitüntetését (1996), a katalóniai CIMEN-Központ kisebbségi díját (1996), az ausztriai Leopold Kun­schar-díjat (1998).

Művei: Zur Winterzeit der Welt (társszerző, Berlin 1980); Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság (Bp. 1990); Temesvár ostroma. Naplójegyzetek, levelek, dokumentumok (uo. 1990); With God, for the People (London 1990); „Ideje van a szólásnak” (válogatott írások, Nv. 1993); Egy kifejezés és ami mögötte van (Vörösberény 1993); Temesvár szellemében. Ökumenia és megbékélés (Nv. 1996); Temesvári memento (Kv. 1999); Remény és valóság (uo. 1999); Rádióba mondom (Nv. 2003).

Sáfrán István: Íme, az ember: T. L. Bp. 1990. – Gazda Árpád: Püspökavatás Nagyváradon. Az Ige 1990/4–5. – Szász János: Temesvári verőfény. *A Hét 1990/9. – Lászlóffy Aladár: A humánum működési engedélye. Helikon 1991/5, 7, 11. – Varga Sándor: Temesvár ostroma (Interjú T. L.-val). Helikon 1991/11. – Tanúságtevők. *Aniszi Kálmán kérdéseire válaszolnak… T. L. Kv. 1995 = Erdélyi Kiskönyvtár. – Gabriel Andreescu: T. L. *A Hét 1995/10. – Ellenpontok. Sajtó alá rendezte és bevezetővel ellátta *Tóth Károly Antal (Csíkszereda 2000 = Múltunk Könyvek). – Rákay Philip: Ketten a korzón. Bp. 2006. 114–133. (Beszélgetés T. L. református püspökkel. 2005. nov. 2.)

(S. Zs.)