Tömöry Péter

oldal nyomtatása Share

Tömöry Péter (Kv. 1943. júl. 11.) – költő, író, műfordító. Középiskoláit a kolozsvári Ady–Şincai Líceumban végezte, itt érettségizett (1961), majd a BBTE bölcsészkarán szerzett román–magyar szakos tanári oklevelet (1966), később (1972–74 között) színházi rendezői képesítést a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán. Két évig tanított a sepsiszentgyörgyi Textilipari Iskolában, 1968–72 között alapító szerkesztőként a Megyei Tükör rovatvezetője volt, 1974–78-ban a bukaresti *televízió magyar adásának szerkesztő-rendezője. 1978-ban áttelepült Magyarországra. Itt előbb a debreceni színház dramaturgja, 1979–82 között a kecskeméti, 1982–85-ben a veszprémi, 1985–89-ben a zalaegerszegi színház rendezője. 1989-ben Németországba költözött, s a bruchsali Badische Landesbühne főrendezője lett; 1993-tól szabadfoglalkozású író-rendező. 2003-tól rendszeresen hazalátogat Erdélybe: az évente megrendezésre kerülő s az egész falu közreműködésével bemutatásra kerülő Máréfalvi Mirákulum szövegkönyvírója és rendezője.

A második Forrás-nemzedékkel költőként indult, első versei az *Utunkban *jelentek meg 1963-ban. Rövidprózai írások mellett a Kapuállító c. sepsiszentgyörgyi *antológia (1969) is még főleg verseit közli. Forrás-kötete (Fogasra akasztott érzés, 1970) novellákat és egy színművet (A biciklista) tartalmaz, de az előszóíró *Páskándi Géza szerint „epikájában és drámájában a líra olykor vegytisztán is *jelen van”.

Még első kötetének megjelenése előtt, 1969-ben sikerrel mutatta be a Sepsiszentgyörgyi *Állami Magyar Színház A pipacsok halála c. abszurd színdarabját *Seprődi Kiss Attila rendezésében. Ugyanez a színház játszotta, még nagyobb sikerrel, A szék c. drámáját, Völgyesy András rendezésében (1972). Nagy feltűnést keltett a Megyei Tükörben 1969-ben 26 folytatásban megjelent Banditák nyomában c. riportregénye, amelyben a felső-háromszéki székely betyároknak a kommunista államhatalommal vívott kétségbeesett harcát ábrázolta. Két bábdarabját (János Vitéz. 1973; A vörösbogyók szigete. 1974) is bemutatta a marosvásárhelyi bábszínház; ugyanakkor a marosvásárhelyi *rádió magyar adásában állandó mesefüzérrel volt *jelen; ugyanitt sugározták Az idő árnyékában c. *rádiódrámáját *Hunyadi András rendezésében. Őfelsége, a nép c., Szathmári Papp Károlyról szóló történelmi krónikáját 1976-ban; Síp a tökre c. komédiáját 1978-ban mutatta be a temesvári *Állami Magyar Színház, utóbbit saját rendezésében.

Mint fordító is *jelen volt a színpadon: 1968-ban az ő fordításában játszotta a sepsiszentgyörgyi *Állami Magyar Színház D. R. Popescu Cézár, avagy a kalózok bohóca c. darabját; lefordította továbbá Ion Ardeleanu Koronát Dózsának (1973), M. Sebastian A sziget (1974), V. Eftimiu Rokonunk, a csavargó (1975), A. Baranga Szicíliai védelem (1975) és Ion Băieşu Szélhámosok a szabadban (1975) c. színműveit. D. R. Popescu és Ion Băieşu darabjaiból saját rendezésében tévéfilmet is forgatott, amelyeket a bukaresti tv magyar adása mutatott be (1975).

Magyarországon *jelent meg Vőlegényfogó c. drámája (1979) és Fehér förgeteg c. regénye (1990). Németországban már Peter Wallner néven jegyzi Europa, süsse Heimat (Európa, édes haza) c., Franz Csikyvel közösen írt színpadi művét.

Silvia Obreja Frumoasa nelinişte – A szép nyugtalanság c. kétnyelvű verseskötete 1994-ben Marosvásárhelyen az ő magyarításában *jelent meg.

További kötetei: Vőlegényfogó (Bp. 1979); Fehér förgeteg (regény, uo. 1990); Erdélyi anekdotika (Csíkszereda 2000). Több darabját bemutatta a székelyudvarhelyi *Tomcsa Sándor Színház.

Egyes kötetein a Tömöri Péter névváltozatot használta.

(m. z.) [Márki Zoltán]: Ki fejti meg a mesét? *Utunk 1968/48. – Zsehránszky István: A készen vett élet. I–II. Megyei Tükör 1969. okt. 18., nov. 8. – Cseres Tibor: Betyárélet. Élet és Irodalom 1970. jún. 20. – Márkó Imre: Az érdemes és érdemtelen szenvedésről. *Utunk 1970/46. – Mag Péter: A szék. *A Hét 1973/2. – Szőcs István: A szék. *Előre 1973. febr. 8. – Gálfalvi György: T. P. Marad a láz? Buk. 1977. – Zilahi Imre: Interjú T. P.-rel. Krónika 2003. júl. 10.

(G. D.)