Trefán Dávid P. Leonárd

oldal nyomtatása Share

Trefán Dávid P. Leonárd (Kézdiszentkereszt, 1875. dec. 15. – 1945. nov. 30. Kv.) – római katolikus egyházi író, elbeszélő. Középiskoláit Kézdivásárhelyen végezte. 1891-ben belépett a Szent Ferenc-rendbe. Vajdahunyadon kezdte meg újoncévét, teológiai tanulmányait pedig Esztelneken és Vajdahunyadon végezte (1894–98). Három évig Szé­kelyudvarhelyen tanított a Ferenc-rend elemi iskolájában. 1898-ban szentelték pappá, ezt követően *Mik­házán újoncmester és házfőnök (1898–99); provinciai titkár Kolozsváron (1899–1904), Marosvásárhelyen (1904–1906) és Kolozsváron (1906–32); 1908-tól tanácsos is, 1909-től provinciális helyettes, 1914–24 között a Ferenc-rend tartományi főnöke; a harmadikrendi közösség igazgatója *Mikházán (1932–34) és Kolozsváron (1942–45). 1920-ban politikai vádakkal bebörtönözték.

Ligeti Ernő szerint „nagy szervező munkát fejtett ki a katolikus sajtó megteremtése körül”. Alapítója és szerkesztője volt a Szent Ferenc Hírnöke országos harmadikrendi lapnak (1903–24), A Hírnök keresztény társadalmi, irodalmi, művészeti lapnak (1921–44), a Katolikus Világ hitéleti folyóiratnak (1923–45), a Bernardi­nus hitszónoklati lapnak (1912–18), a Szent Kereszt – Heilige Kreuz c. kétnyelvű folyóiratnak (1926–43). Gondozásában jelent meg a Katolikus *Naptár (1905–45).

1906-ban Kolozsváron megalapította a Szent Bonaventura nyomdát és könyvkiadót, amely a ferences zárdában működött 1948-ig, az államosításig. Ez volt annak idején Kolozsvár legmodernebb nyomdája, amelyben egy világi művezetőn kívül 30–40 Ferenc-rendi szerzetes végezte a gépkezelést, szedést, könyvkötést. Az egyháztörténet a 20. századi erdélyi katolikus sajtó apostolát látja benne. Írói és intézményszervezői munkája mellett kiváló szónok is volt. Az ő nevéhez fűződik a ferencesek kolozsvári óvári templomának restaurálása. 1930-ban ő építette Kolozsváron az Alverna-templomot és üdülőházat, a nyomdában dolgozó ferences testvérek pihenőhelyéül.

628 cikke jelent meg az általa alapított/szerkesztett folyóiratokban, valamint az Erdélyi Lapok, Jóbarát, Vasárnap, Szent Antal c. folyóiratokban, amelyek hitépítő szellemű elbeszéléseit is közölték.

Művei: Páduai Szent Antal imaegyesületének kézikönyve (Kv. 1908; további kiadások uo. 1930, 1941); Táborhegyi fényben (elmélkedések, uo. 1919; 2. kiad. 1930); Élő vizek mellett (prédikációk, uo. 1926); Mosolygó tájak (elbeszélések, uo. 1936); A *mi falunk (rajzok, elbeszélések, uo. 1941); Hegyen-völgyön-rónaságon (elbeszélések. Bp. 1943 = Az Actio Catolica népies füzetei).

Petres Kálmán: P. T. L.: Élő vizek mellett. *Pásztortűz 1926/10. – Dsida Jenő: Táborhegyi fényben. *Pásztortűz 1931/2. – Dr. Borbély István: P. T. L. Kv. 1932. – Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Kv. 1941. 50. – P. Boros Fortunát: P. T. L. Uo. 1946. – P. Pap Leonárd: 50 éve halt meg P. T. L. Magnificat 1995. dec.; uő: A kolozsvári Szent Bonaventura könyvkiadó és nyomda. Uo. 2002.

(S. Zs.)