Tulogdy János

oldal nyomtatása Share

Tulogdy János (Torda, 1891. okt. 12. – 1979. okt. 1. Kv.) – földrajzi szakíró. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban végezte (1909), majd az I. *Ferenc József Tudományegyetem földrajz–természetrajz szakán szerzett tanári diplomát (1914). A budapesti egyetemen doktorált 1925-ben, földrajz–földtanból. 1913–14-ben gyakornok volt az egyetem ásványtani intézetében. Az I. világháborúból súlyos sebesüléssel tért haza. Felgyógyulása után, 1918-tól helyettes, 1921-től rendes tanár volt a kolozsvári Református Kollégiumban, itt tanított 1945-ig. 1943-ban *Erdély földje földrajzi kialakulásáról c. előadása alapján egyetemi magántanárrá habilitálták a kolozsvári tudományegyetemen; 1945-től a Bolyai Tudományegyetem földrajz tanszékének vezető tanára, a Matematika–Természet­tudományi Kar mb. dékánja. Tíz kurzust vezetett, előadott többek között földfelszíntant, a kontinensek, ill. Románia földrajzát, klimatológiát, hidrológiát, a földrajzi felfedezések történetét. 1959-ben, a Bolyai Tudományegyetem fölszámolásakor nyugdíjazták.

Földrajzi és természetismereti tárgyú cikkei 1923-tól jelentek meg az Ifjú *Erdély, Magyar Nép, Református *Szemle, Encián, *Pásztortűz c. lapokban, valamint az *Erdélyi Kárpát-Egyesület folyóiratában, az *Erdélyben.

1910-től a Magyar Természettudományi Társulat, 1922-től a Magyar Földrajzi Társaság s ugyanaz évtől az EME tagja. 1942-ben az *EMGE talajvédelmi szakosztályának elnökségi tagja; hosszú időn át az *EKE alelnöke, szerkesztője az *Erdély c. tudományos, honismereti ismeretterjesztő folyóiratnak (1936). 1946-ban az EME igazgatóválasztmányi tagja; 1969-ben a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteletbeli tagja.

Tanulmányainak és ismeretterjesztő írásainak száma meghaladja a 250-et. Összeállította *Erdély barlangjainak több mint 700 munkát tartalmazó szakkatalógusát. Középiskolások számára írt magyar nyelvű tankönyvei (köztük Állattan a gimnáziumok I. osztálya számára, Kv. 1925) több kiadást is megértek.

Önállóan vagy különnyomatban megjelent munkái: Erdély geológiája (*Erdélyi Irodalmi *Szemle 1925/6. Klny.: Kv. 1925); Kolozsvár környékének pleisztocén képződményei (Kv. 1925 = Minerva Könyvtár); A Székelyföld földrajzi irodalma (Kv. 1929); A Székelyföld földrajza (uo. 1929); Turisták és cserkészek könyve (uo. 1929); Kolozsvár környékének geomorfológiai kialakulása (uo. 1930); A túravezetésről (uo. 1930); A Tordai-hasadék Kéményseprő barlangjai (uo. 1935); A Tordai-hasadék (uo. 1939); Adatok *Erdély paleo­litikumához (uo. 1941); A Tordai-hasadék keletkezése (uo. 1943); Cseppköves barlang Körösfő alatt (uo. 1944); Szirénafog a Bácsi-torok eocén felső durvamészkövéből (uo. 1944); Kalotaszeg földrajza (uo. 1944 = A *Szemle">*Kolozsvári *Szemle Könyvtára); A meanderforrás szerepe a meander nyakának átvágásában (uo. 1956); Adatok Kolozsvár környéke forrásainak ismeretéhez (uo. 1957); Az ismeretlen Déli földtől az Antarktisz meghódításáig (Buk. 1958); Természetjárók könyve (uo. 1959); Földrajzi kislexikon (társszerzők *Madarász Antal és Balás Árpád, Buk. 1976 = Kriterion Kézikönyvek).

Kéziratban maradt jelentősebb munkái: Kolozsvár környéke földtani és földrajzi viszonyai (1948); Kolozsvár talajvize és árvízmentesítése (1949); A romániai magyar földrajztudomány haladó hagyományai (é. n.); Geomorfológiai jegyzet (é. n.); A földrajz története (egyetemi jegyzet, é. n.).

H. Lám Irén: T. J. Köszöntő. *A Hét 1971/15. – Csíky Gábor: A 80 éves T. J. köszöntése. Földtani Közlöny 1971 (102)/3–4; uő: T. J. emlékezete. Földtani Közlöny 112 (1982/4). – Mikó Imre: Tulogdy tanár úr. *Utunk 1976/41. – Tövissi József: T. J. 85 éves. *Művelődés 1976/29 (irodalommal); uő: T. J. születésének 100. évfordulójára. *Művelődés 1991/10. – Tiszteletkötet nemzedékek mentorának. A nagy természettudós T. J. emlékezetére. Bp.–Kv. 2008 (szerk. *Nagy Arisztid és Bulbuk Jenő).

(T. J.)