Turnowsky Sándor

oldal nyomtatása Share

Turnowsky Sándor (Mv., 1889 – 1958. máj. ? uo.) – publicista, jogi szakíró. Középiskoláit Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban végezte (1907), majd jogot hallgatott a budapesti, 1910–11-ben a berlini egyetemen. 1908-ban egyik alapítója (1912-ben elnöke) volt a Galilei Körnek; 1913-tól a Világ munkatársa. 1915-től ügyvédi gyakorlatot folytatott Marosvásárhelyen, majd 1929-től Nagyváradon. A háború alatt katonai szolgálatot teljesített. 1918-ban, Marosvásárhelyre visszatérve a törvényhatósági bizottság tagja volt, az őszirózsás forradalom alatt a helyi Nemzeti Tanács titkára, az Országos Radikális Párt titkára, 1919. ápr. 10-től a forradalmi törvényszék mellett működő likvidáló bizottság tagja, máj. 15-től vádbiztos. Munkatársa az *Aradi Viktor szerkesztette Jövő Társadalmának (1925–27), a *Korunknak, 1927–29 között a Keleti Újságnak, egyik vezetője a Társadalomtudományi Társaságnak. Szociográfiai tanulmányt készített a marosvásárhelyi ipari munkásság helyzetéről (ez a *Korunk 1929-es évfolyamában s különnyomatként is megjelent), társszerzője és kiadója volt a halálra ítélt Sallai és Fürst kivégzése ellen írott Manifesztumnak (1932), *erdélyi szóvivője a páneurópai mozgalomnak. Az 1928-as választásokon a Falusi és Városi Dolgozók Blokkjának képviselőjelöltje. A bécsi döntés után a magyar politikai rendőrség felügyelet alá helyezte; 1944 tavaszán, mint „a közbiztonságra veszélyes baloldali elemet”, a sárvári, majd a nagykanizsai internálótáborba zárták. 1945 áprilisában tért haza, Nagyváradon kapcsolódott be az újrainduló politikai életbe mint az MNSZ és a Szociáldemokrata Párt kultúrbizottságának tagja. 1946 őszétől a Bolyai Tudományegyetemre nevezték ki, büntetőjogot és büntető perrendtartást adott elő, egészen 1951-es nyugdíjazásáig. 1949–50-ben a Justiţia Nouă büntetőjogi szakosztályának elnöke; a *Világosság munkatársa. Nyugdíjasként a kolozsvári Tartományi Könyvtárban dolgozott, majd 1952–57 között kinevezett igazgatója volt a nagyenyedi Bethlen Kollégium államosított könyvtárának.

Cikkei, tanulmányai 1918 előtt a Népszava, Pesti Hírlap, Világ c. lapokban, 1920–40 között a Keleti Újságban, Brassói Lapokban, Nagyváradi Naplóban, a nagyváradi Újságban, a Prágai Magyar Hírlapban, 1944–57 között a nagyváradi Új Életben, a kolozsvári *Erdély és *Világosság, valamint a bukaresti *Előre hasábjain jelentek meg.

A *Korunkban Braun Róbertről (1957/2–3) és a Galilei Körről (1957/8) közölt adalékokat.

Kötetei: Die Zukunft des Völker­rechts (Berlin 1910); Három tanulmány a háborúról (Bp. 1915); Mi az a Páneurópa? (tanulmány R. N. Coudenhove-Calergi munkái és a Páneurópa Kiskáté alapján, Mv. 1926); Proletársors. Adatok a vidéki munkásság életéhez (klny. a *Korunkból, Kv. 1929); Marosportustól Moszkváig. I. Marosportustól Berlinig (Maros Tamás álnéven, Nv. 1932).

Kőnyomatos egyetemi jegyzetei: A büntetőjog általános része (előadásainak rövid kivonata, Kv. 1947); Büntető törvénykezési jog (előadásai alapján összeállította Dáné Tibor, uo. 1947).

Tanulmánya jelent meg a *Győri Illés István szerkesztette Meta­morphosis Transylvaniae c kötetben (Kv. 1937). Társszerzője *Gara Ernő Vihar c. háromfelvonásos színművének (Nv. 1940).

Kiss Gézával sajtó alá rendezte és bevezetővel látta el Szász Károly jogtudós válogatott írásait (Buk. 1955); Vita Zsigmonddal közösen tájékoztató kiadványt állított össze a Bethlen Kollégium könyvtáráról (Biblioteca Bethlen din Aiud, uo. 1957).

Álneve: Maros Tamás.

Tömöry Márta: Új vizeken járok (A Galilei Kör története). Bp. 1960. – Váradi Irma – Kőhalmi Béla: T. S. In: Braun Róbert, a könyvtáros és szociográfus. Bp. 1960.

(D. Gy.)