Új Élet

oldal nyomtatása Share

Új Élet1. Szatmárnémetiben 1927–28-ban megjelent, mindössze öt számot megért keresztény politikai és társadalmi hetilap. Az 1921-ben, ugyancsak Szatmárnémetiben indított Katholikus Élethez kötődött; főszerkesztője *Scheffler Ferenc volt, hasábjain többek között Bagossy Bertalan, Jakabffy Elemér, Léber János, *Pakocs Károly és *Scheffler János nevével, írásaival találkozunk.

2. Nagyváradon 1945. jan. 16-án indult demokratikus napilap. Felelős szerkesztője Boros János, majd Gyárfás Endre; munkatársai között Asztalos Sándor, Bárdos László, Bonczos István, *Csehi Gyula nevével találkozunk. Utolsó száma 1948. júl. 15-én jelent meg.

3. Marosvásárhelyen 1959–89 között havonta kétszer megjelent társadalmi-kulturális képeslap. Azoknak a romániai magyar sajtótermékeknek a sorába tartozik, amelyeket az erdélyi magyar íróknak a magyar kultúra és sajtó helyzetével kapcsolatos 1956 nyári–őszi felvetései nyomán a Román Munkáspárt legfelső vezetése létrehozott (a Korunk, a *Napsugár és a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények), illetve újraindított (Ifjúmunkás, Tanügyi Újság). 1958. ápr. 1-jén *Művészet címmel jelent meg, s új nevét felvéve is annak évfolyamszámozását folytatta. Főszerkesztője 1989 júniusáig Sütő András, főszerkesztő-helyettesként 1959–67 között Katona Szabó István, 1974 júniusától 1989 májusáig Török László, szerkesztőségi főtitkárként vele párhuzamosan, 1984 februárjáig Nagy Pál, utána a lap megszűnéséig *Éltető József szerepelt. Bukaresti szerkesztője Lőrinczi László, majd K. *Bodor András volt. Belső munkatársai közé tartozott Bartis Ferenc, Dános Miklós, Deák Tamás, Elekes Ferenc, János­házy György, Márki Zoltán, Marosi Ildikó, Polgár István, Szekernyés László, Szépréti Lilla, Varró Ilona, fényképész munkatársak: *Erdélyi Lajos és Marx József, grafikusa Deák Ferenc, majd Varga Katalin; rovatvezetőként 1964-ig *Kemény János neve is szerepel számaiban.

A lap, amelynek az indulás idején mindössze 3000-es példányszámát a 70-es évek végére sikerült 20 000 fölé emelni, felölelte a romániai magyar művészeti élet minden területét (színház, képzőművészet, zene, film), s ezekről képes riportokat, interjút, kritikát közölt; foglalkozott a kortárs hazai képzőművészek tevékenységével, tág teret biztosított az irodalmi riportnak, interjúnak (mind belföldi, mind külföldi viszonylatban). Számos képes dokumentumot *tett közzé a romániai magyar irodalmi élet eseményeiről, múltjának kiemelkedő mozzanatairól. Külső munkatársi gárdájában találkozhatott az olvasó majd minden romániai magyar íróval, publicistával.

Rendszeresen tájékoztatott a román művészeti és irodalmi élet eseményeiről, bemutatta szereplőit, s kitekintést nyújtott a külföldi eseményekre is.

Kezdeményezéséből született 1968-ban az Énekelj, aranymadár! című irodalmi est-sorozat, amely tizenkét önálló est keretében, marosvásárhelyi művészek előadásában, egy-egy felkért író bevezetőjével bemutatta a világirodalom legszebb verseit az ókortól napjainkig.

A diktatúra utolsó időszakában, különösen főszerkesztőjének személye és vállalt politikai szerepe miatt egyre nagyobb nyomásnak volt kitéve. A Ceauşescu-rendszer 1989-es bukása után a szerkesztőség a nevét Erdélyi Figyelőre változtatta, s ugyancsak Sütő András, majd *Éltető József (1990–91), *Zsehránszky István (1992–94), *Lázok János (1994–96) főszerkesztősége alatt folytatta megjelenését.

(K. Sz. I.)