Új Út

oldal nyomtatása Share

Új Út – demokratikus zsidó hetilap, a Kolozsvárt 1946 májusától megjelenő *Egység folytatása az 1949. márc. 11-i (146.) számtól. A szerkesztőkre a lapban nincs utalás. 1951 végéig Kahána Sámuel, 1952–53-ban *Kallós Miklós töltötte be a főszerkesztői tisztet, a szerkesztőségi titkár Erős László, belső, majd külső főmunkatárs *Rappaport Ottó volt. A lap alapemberei: Erdélyi Lajos, Fekete György, Glancz (Gál) András, Nussbaum László, Róth Éva, Stein Márta, Tabák Sári, Weisz Oszkár. Az egyes számok terjedelme eleinte 10 oldal, 1950 nyarától gyakran csak 8, 1951 szeptemberétől 4 oldal.

Míg korábban a zsidóság összefogása, a vészkorszakkal való szembenézés, az új életkeretek kialakítása volt a lap fő célkitűzése, s a cionizmus, a vallási vonatkozások is helyet kaptak benne, 1948 decemberében fordulat állott be tájékozódásában: párthatározattal leplezték le a „cionista demagógiát”, s teljes mértékben a Zsidó Demokrata Bizottságnak (CDE = Comitetul Democratic Evre­iesc) rendelték alá. A címváltozást megindokoló cikk leszögezi: a lap „harcos fegyver kell hogy legyen a kizsákmányolók, a polgári nacionalisták, a belső és külső reakció elleni harcban; irányító, felvilágosító és nevelő eszköz a békéért és szocializmusért folyó küzdelemben” (1949/145). A pártpolitikához kapcsolódó, ideológiai felvilágosító vezércikkeket leggyakrabban a főszerkesztők és *Rappaport Ottó jegyzik. Gazdasági vonatkozásokról Berdov Sándor ír. Állandóvá válik annak bizonygatása, hogy milyen rossz sors vár az Izraelbe kivándorlókra, milyen jó a zsidóság sorsa a Szovjetunióban, különösen Birobidzsánban, az ottani zsidó tagköztársaságban. Népes levelező-hálózat számol be arról, hogyan vesz részt a zsidóság a romániai munkaversenyekben, a tervteljesítésben, a szocializmus építésében, a békeharcban. A vallási kötődések, a hitközségi élet teljesen háttérbe szorulnak.

Irodalmi, művelődési vonatkozások eleinte szintén szerepelnek, az utolsó évfolyamokban alig-alig bukkannak fel, leggyakrabban évfordulós megemlékezések kapcsán. Így írnak Sólem Aléhemről, I. L. Peretzről és Karl Marxról; a magyarok közül Balázs Béla, Illés Béla, Breiner Béla, Salamon Ernő munkásságát méltatják. A magyar, román, orosz irodalmi-politikai évfordulók kapcsán Petőfi, Kossuth, Bălcescu, Caragiale, Eminescu, Sadoveanu, Ehrenburg, Gorkij, Majakovszkij, Puskin méltatására kerítenek sort. A cikkek szerzői között Bajor Andor, Jancsó Ele­mér nevével is találkozunk. Eredeti verset Bárdos B. Artúr, G. Halmágyi Mária, Salamon László, Szilágyi Júlia, versfordítást Balogh József, Majtényi Erik, Saszet Géza, Szász János, Szemlér Ferenc, novellát Balla Károly, Bodor Pál, Illés Béla, Szász Márton, jeleneteket Bruckstein Lajos közöl. A könyvismertetéseket leggyakrabban *Márki Zoltán jegyzi.

1952. márc. 14-én megjelent 300. számából márc. 22-én „kultúrünne­pélyt” tartottak Kolozsvárt, két nappal később azonban (1953. márc. 16-án) a Zsidó Demokrata Bizottság feloszlatta önmagát; az ~nak márc. 20-án jelent meg az utolsó (354.) száma.

A demokrata zsidó sajtó szorosabb kapcsolataiért a tömegekkel. Új Út 1950/203. – Minorităţile etnoculturale. Mărturii documentare. Evreii din România (1945–1965). Szerk. Andreea Andreescu, Lucian Nastasă, Andrea Varga. Kv. 2003. 484–488, 516–530.

(G. Gy.)