Brassó magyar irodalmi élete

oldal nyomtatása Share

Brassó magyar irodalmi élete – a román, német és magyar egymásra hatások és kapcsolatok közt alakult ki. A szász Honterus s a román Coresi mellett már 1581-ben feltűnik Szebeni Nyírő János, akinek magyar nyelvű bibliai idézetgyűjteményét a British Museum őrzi. A reformáció alkalmat adott mindhárom anyanyelv irodalmi érvényesülésére. A város híres szász gimnáziumában 1637 óta a magyar nyelvet is tanították. Előbb a felekezetek, majd a XIX. század polgári és munkás egyesülései a helybeli magyarságot is gazdag, sokoldalú szellemi termésre bírták. Az 1830-as években egyszerre indult meg itt a város első három újságja, a Siebenbürger Wochenblatt, a Gazeta de Transilvania és az Erdélyi Hírlap szépirodalmi mellékletével, a Mulattatóval. 1849. ápr. 16-án Veszely Károly szerkesztésében megjelenik s 19 számot ér meg a Brassói Lap, melynek néptestvériséget hirdető szellemét, nemkülönben Zajzoni Rab István, Koós Ferenc s az 1887-ben alakult Magyar Munkás Olvasó Egylet örökségét szívesen idézi a mai brassói sajtó és közélet. (Törölve a következő szövegrész:) Itt fejezte be tragikus költői pályáját a szabadságharcos Zajzoni Rab István, itt adta ki emlékiratát Koós Ferenc. A helytörténet és néprajz magyar vonatkozásait Horger Antal tárta fel, s az 1887-ben idelátogató magyar írók és művészek (köztük Kiss József és a fiatal Benedek Elek) új lendületet adtak a helyi magyar irodalmi kezdeményezéseknek. Ugyanabban az évben alakult meg a szocialisták Magyar Munkás Olvasó Egylete is.

A századfordulón fellendül a brassói magyar sajtóélet, egyszerre több magyar hetilap indul: a Halász Gyula szerkesztette Brassói Szemle; 1919-ben az Előre c. munkáslap (az 1920-as sztrájk után címe Világosság); az egymással versengő lapok közül azonban az 1920-as években a már 1895-ben alapított Brassói Lapok és társlapja, a Népújság emelkedik országos hírre. A 30-as években e lap körül kialakult írógárda, élén Kacsó Sándorral, országos szintre emeli a helyi szellemi életet. Innen fakad a népművelő mozgalom (ÁGISZ, Hasznos Könyvtár), a Brassói Lapok könyvkiadása (Ajándékregénytár) s az új realista írói csoportosulás (Erdélyi Enciklopédia). Itt bontakoznak ki a magyar-szász irodalmi kapcsolatok is a két világháború között. Brassóban, Nagyenyeden és Kolozsvárt a brassói Klingsor és az Erdélyi Helikon írói közös felolvasó estet rendeznek, egyre több a kölcsönös fordítás. 1944. aug. 23-a után, okt. 22-én Kurkó Gyárfás, majd Szemlér Ferenc szerkesztésében indul meg a demokratikus Népi Egység, ezt 1947 februárjában Sepsiszentgyörgyre helyezik, s Brassóban csak 1963-tól követi az Új Idő (1969-től Brassói Lapok cím alatt). E lap körül alakult ki a brassói magyar diákság tudományos és irodalmi élete lelkes szervezők, mint Apáthy Géza, Szikszay Jenő segítségével; a helybeli román Astra és német Karpaten Rundschau c. folyóirattal szoros együttműködés jött létre a román-magyar-szász irodalmi kapcsolatok ápolására.

Az egykori Brassói Magyar Dalárda és Törekvés Munkás Dalegylet folytatásaként működik ma a Művelődési Házban a magyar énekkar, ugyanitt van népszerű színjátszó csoport és bábjátékos-együttes is, a helybeli Dalszínház magyar esztrádegyüttese pedig Szálljon a dal c. nótabokrétájával meghaladta a 100. előadást. A Brassói Lapok kezdeményezésére 1973-ban létesült a helyi Népi Egyetem magyar tagozata, mely helyi és országos hírű előadók meghívásával nemcsak a megyeszékhelyen, hanem Szecselevárosban, Fogarason és Kőhalomban is tudományterjesztő előadássorozatokat rendez.

(Sz. S.)

Halász Gyula: A századik év küszöbén. 1967. – Herédi Gusztáv: Fény és árnyék Brassóban. Korunk 1969/2. – Szemlér Ferenc: Út az Enciklopédiához. Korunk 1971/3. – Ritoók János: A Klingsor és a hazai magyar irodalom. Korunk 1971/12; uő: Kettős tükör. A magyar-szász együttélés múltjából és a két világháború közötti irodalmi kapcsolatok történetéből. 1979. – Szikszay Jenő: Iskolai irodalmi kör Brassóban. Korunk 1972/10. – Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. Önéletrajzi visszaemlékezések II. 1974. – Lendvay Éva: Séták a „festői” Brassóban. A Hét 1974/6.