Vajda Lajos

oldal nyomtatása Share

Vajda Lajos (Szentdemeter, 1926. dec. 27. – 1990. márc. 23. Kv.) – történész, V. Szendrei Júlia férje. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Római Katolikus Főgimnáziumban végezte (1946), diplomáját a Bolyai Tudományegyetem történelem szakán szerezte (1951); a Történelem Karon volt tanársegéd (1951–55), majd 1955-től az RKP KB mellett működő Történelmi és Társadalompolitikai Intézet kolozsvári osztályának vezetője. Az 1848–1867 közötti erdélyi bánya- és vasipar tárgyában írt dolgozatával (kivonata megjelent 1968-ban) elnyerte a történelemtudományok doktora címet. Disszertációjának témája: Erdély bányászata és ércfeldolgozása 1848–1867 között.

Első írása az *Igazság c. napilapban jelent meg (1954). Saját vallomása szerint zsenge fiatalkori élményekre épülő professzori útmutatások, témaköri vonzódás és foglalkozásbeli kötelesség szerencsés egybeeséseként „az erdélyi bánya- és kohóipar utóbbi másfél-két századának vizsgálódása határozta meg jószerével közel három évtizedes kutatói pályáját”. Közölt ugyan néhány tanulmányt a mezőgazdasági viszonyokról és a parasztmozgalmakról, ám kedvelt témája az erdélyi ipar fejlődése maradt. E tárgykörben a 18. századig felmenő adatai, következtetései munkásságának maradandó értékei. Több tanulmányt, önálló kötetet szentelt az ipari forradalom erdélyi kibontakozásának, az erdélyi vasbányászat és vasfeldolgozás több évszázados múltjának, a köpeci szénbányászat, a szent­keresztbányai vasbányászat és -gyártás történetének, az erdélyi vasútépítés kezdeteinek. Munkahelyi kötelezettségéből adódóan munkásságában különös súlyt kapott az ipari proletariátus kialakulásának és a munkásmozgalom történetének kutatása (az erdélyi sóbányászoknak, a zalatnai uradalom bányászainak életkörülményei és követelései, a szakszervezeti mozgalom, az 1920. októberi romániai általános sztrájk). Vizsgálódásai során messzemenően hasznosította a korabeli erdélyi magyar munkássajtó anyagát.

Tanulmányainak többsége román nyelven jelent meg, de több cikkét magyarul közölte, néhányat pedig német, francia, angol fordításban is kiadtak. Munkatársa volt az *Előre, *Igazság, *Korunk, Familia, Făclia, Scînteia, Tribuna című lapoknak, az Acta Musei Napocensis, Anale de Istorie, Anuarul Institutului de Istorie din Cluj, Studia Universitatis Babeş–Bolyai című szakfolyóiratoknak. Tanulmánya jelent meg A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1945–1955 (Kv. 1956) c. kötetben is.

Társszerkesztője az Október zászlaja alatt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban részt vett Kolozsvár tartományi vörösgárdisták visszaemlékezéseiből c. kötetnek (Kv. 1957, egyidejű román változattal). Részt vett a 19. századi – 20. század eleji szocialista és munkásmozgalom román nyelvű forrásgyűjteményének összeállításában, szerkesztésében (főszerk. Ion Popescu-Puţuri, 1971–75).

Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásával kapcsolatos kérdések vizsgálatának szentelt nemzetközi értekezleten (Bp. 1964) bemutatott, az egykori mezőgazdasági viszonyokat elemző dolgozata (társszerzők Ştefan Pascu, C. C. Giurescu, Kovács József) román (Destrămarea Monarhiei Austro-Ungare 1900–1918. Szerk. C. Daicoviciu, M. Constantinescu. Buk. 1964), német (Die Agrarfrage in der Österreich-Ungarischen Monarchie 1900–1918. Uo. 1965) és francia nyelvű (La désagrégation de la Monarchie Austro-Hongroise 1900–1918. Uo. 1965) tanulmánykötetekben olvasható.

Kötetei: Adalékok az erdélyi szakszervezeti mozgalom történetéhez 1848–1917 (társszerző Fodor László, román nyelvű változattal, Buk. 1957); Greva generală din România 1920 (társszerzőkkel, uo. 1960); Munkás- és parasztmozgalmak Erdélyben 1905–1907 (társszerzők Egyed Ákos, Ion Cicală, uo. 1962); În sprijinul Republicii Ungare a Sfaturilor (társszerzőkkel, uo. 1969); Pagini de istorie revoluţionară 1848–1971. Oameni, fapte, locuri (társszerzők Gh. Bodea, Fodor László, Kv. 1971); Fabrica de mobilă Libertatea Cluj 1870–1970 (társszerzőkkel, Kv. 1971); Köpecbánya 1872–1972 (társszerző Kisgyörgy Zoltán, Sepsiszentgyörgy 1972; román nyelvű változata: Mina Căpeni 1872–1972. Uo. 1972); 1907. A nagy parasztfelkelés erdélyi visszhangja (Buk 1977); Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok. Gazdaság-, társadalom- és munkásmozgalomtörténet a XVIII. század második felétől 1918-ig (uo. 1981); A szentkeresztbányai vasgyártás története (uo. 1983).

Csucsuja István: A bánya- és kohóipar múltjából. *Korunk 1982/8. – Mihálka Zoltán: A kezdetektől a szocialista nagyiparig. *Előre 1983. júl. 15.

(V. Z.)