Vákár P. Artúr

oldal nyomtatása Share

Vákár P. Artúr (Gyergyószent­miklós, 1879. máj. 23. – 1958. febr. 21. uo.) – lapszerkesztő, újságíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd megfordult Csíksomlyón, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Déván, Gyulafehérváron, Nagyszebenben és *Szamos­újváron, ugyanis „Kossuth-párti diákvezérként részt vett politikai megmozdulásokon…, melyekért számos alkalommal eltanácsolják akkori gimnáziumából” (Száva Tibor Sándor: i. m. 672). Végül 1900-ban érettségizett, aztán jog- és államtudományi tanulmányokat folytatott Bécsben, Budapesten, majd Kolozsváron, ahol 1916-ban jogi doktorátust szerzett. Közben 1902–1905 között elvégezte a budapesti Országos Színművészeti Akadémiát is. Gyergyó­szent­miklósra hazatérve, 1904-ben megalapítja az 1918-ig folyamatosan megjelenő Csíkvármegye c. ellenzéki lapot, amelynek laptulajdonosa és a Kossuth Nyomdát, amelynek igazgatója lesz. Közéleti és politikai cikkeivel nagy szerepet játszik a város fejlődésében, közvéleményének alakításában. Alapítója a Gyergyói Múzeum és Könyvtár Egyesületnek, az általa létrehozott gyűjtemény az alapja a Gyergyói Múzeumnak. 1916-ban Csík vármegye kormánybiztosa, a Székely Nemzeti Tanács gyergyó­széki elnöke. 1919-ben, miután a román hadsereg megszállja Gyergyót is, letartóztatják. Előbb Ditróban, majd Nagyszebenben tartják fogságban. Maniu közbenjárására szabadul, de családjával együtt el kell hagynia az országot.

1919-ben Budapesten, Bethlen István munkatársaként megalakítja az Erdélyi Menekültek Segítő Hivatalát, majd miniszteri biztosként helyettes vezetője lesz az Országos Menekültügyi Hivatalnak. A Békeelőkészítő Bizottság számára megírja a Határőrvidék és a Csíki Magánjavak történetét, majd létrehozza a Magyar–Amerikai Híradó sajtóügynökséget, amelyen keresztül közel 70 észak- és dél-amerikai lapot tudósít. A színjátszómozgalmak támogatására több színdarabot ír, ezeket nem csak magyarországi, hanem amerikai magyar színházak is bemutatták. Mint miniszterelnökségi osztályvezető, a székelyföldi ügyek állandó szószólója a magyarországi sajtóban, a bécsi döntés után egy önálló Erdélyi Minisztérium létesítésének szorgalmazója.

1945-ben hazatér Gyergyószent­miklósra. Politikailag teljes elszigeteltségben halt meg.

Önállóan megjelent munkái: Gyergyó­szentmiklós város jövője (Gyergyószentmiklós 1908); Tanulmány Gyergyószentmiklós város vízvezetéke, csatornázása és közvilágítására (uo. 1911); Gyilkos-tói kalauz (uo. 1914).

Vofkori György: Gyergyószentmiklós. Várostörténet képekben – Gyilkos-tó – Békás szoros. Kv. 2004. 51. – Száva Tibor Sándor: Gyergyói és szépvízi örmények nyomában. Csíkszereda 2008. 672–674.

(D. Gy.)