Brázay Emil

oldal nyomtatása Share

Brázay Emil (Perjámos, 1888. márc. 16. – 1968. aug. 12., Bulcs) – újságíró, író, műfordító. Az I. világháború előtt budapesti lapok berlini munkatársa, kiadta és szerkesztette a Berlini Magyar Revü c. riportlapot. Budapesten két elbeszéléskötete (Egyszerű történetek, 1909; Ezt láttam, frontélmények, 1915) és két színdarabja (Nyomorultak, 1911; A fenomén, 1917) jelent meg.

Utóbbi kamarajátékát 1917-ben Temesvárt mutatták be, ahol végleg megtelepedett, s 1920-ban két könnyű fajsúlyú elbeszéléskötettel jelentkezett (Sörnsen Dóra, a szeretőm, Békéscsabán 1913-ban megjelent kötetének 6. kiadása; Lóri, a vörös méreg). Megalapította és két évtizeden át (1919–39; 1945) szerkesztette az eredetileg

Pán címmel indult, hetenként megjelenő a Toll c. bulvárlapot, amely különböző betiltások miatt 1921 és 1924 között Forum, Tribün, Ohó, Új Toll, Új Pán, Toll és tőr, Toll és tinta, Tollseprű, Tollhegy, Tollszár nevet vett fel. Népszerű bűnügyi kiadványokkal is próbálkozott, sikert azonban csak a Pán-könyvtár sorozattal ért el, mely modern külföldi írók s néhány erdélyi szerző műveit közölte. Újabb novelláskötete: Szerző! (Tv. 1923).

Több szépirodalmi munkát fordított angolból, franciából, németből, köztük Bernard Shaw, Knut Hamsun, Alfred Kerr, Klabund, Peter Altenberg írásait. Frontperdita (Tv. 1945) c. riportregénye egy meghurcolt zsidó leány háborús élményeit eleveníti fel; a Reportázs-almanach (Tv. 1946) publicisztikai írásokon kívül a szerző Karinthy Frigyessel folytatott levelezését tartalmazza; a Temesvári karnevál (Tv. 1948) c. regénye újságírói eszközökkel történelmi képet igyekszik adni a fasiszta és az ellenálló erők akcióiról a Bánságban.