Varga László

oldal nyomtatása Share

Varga László (Zilah, 1928. márc. 17.) – ref. egyházi író, emlékíró. Középiskoláit a zilahi Református Wesselényi Kollégiumban végezte. A Bolyai Tudományegyetem jogi karán kezdte tanulmányait (1946), *Buza László mellett gyakornok volt, közben a Főiskolás *IKE titkára, politikai nézetei miatt azonban eltávolították az egyetemről, így 1948-tól a Protestáns Teológián folytatta tanulmányait, ahol lelkészi képesítést szerzett (1952). 1957-ig abrudbányai lelkész.

1956 őszén, Budapesten tartózkodva, részt vett a magyar forradalom eseményeiben, s hazatérése után sem hallgatta el együttérzését az akkor már levert forradalommal. 1957 márciusában letartóztatták, és a Dobai-per másodrendű vádlottjaként hazaárulás vádjával életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Szamosúj­váron, Piteşti-en, Désen raboskodott, 1964-ben a közkegyelmi rendelet alapján szabadult. 1964-től Magyarsülyében, Magyarpalatkán, Somkeréken, Marosfelfaluban, 1988-tól Marosvásárhelyen lelkész, utóbbi helyen megszervezi a cserealjai egyházközséget. 1990-ben alapítója, 1992–96 között elnöke a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Pártnak. 1996-ban Nagy Imre-emlékplakettel, 1997-ben a Magyarok Világszövetsége Emlékérmével, 2006-ban a Magyar Köztársaság középkeresztjével tüntették ki.

Hitépítő és teológiai írásai 1970-től jelennek meg a Református Szemlében; munkatársa a *Kozma Zsolt szerkesztésében megjelent Bibliai fogalmi szókönyvnek (Kv. 1992). Önálló kötetei: Istenismeret. Hittan azoknak, akik nem ismerik (Mv.–Kv. 1992); Hiszen meghalni egészen más (Mv. 1994); Mit hiszünk a feltámadásról (uo. 1999; német fordítása Hollandiában).

Közéleti írásait hazai, magyarországi (Magyar Nemzet, Erdélyi Magyarság) és nyugati *magyar lapok (Bécsi Napló) közlik. Visszaemlékezéseiből részletek a 90-es évek elejétől előbb a magyar sajtóban, majd önálló kötetben (A fegyencélet fintorai. Bp. 1998) jelentek meg. „Hazaárulási” perük iratai az 1956 erdélyi mártírjai c. dokumentumsorozat III. kötetében (szerk. Tófalvi Zoltán, Mv. 2008) olvashatók.

(D. Gy.)