Vásárhelyi Boldizsár

oldal nyomtatása Share

Vásárhelyi Boldizsár (Ilencfalva, 1862. febr. 24. – 1942. nov. 6. Kv.) – református egyházi író. Középiskoláit Nagyenyeden, a Bethlen Kollégiumban végezte (1880), s ugyanott, a Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát is (1884). Egy évet Utrechtben töltött, teológiai tanulmányai kiegészítésére, majd hazatérése után püspöki titkár (1885–87), szamosújvári körlelkész (1887–94), 1894–1918 között dési lelkész volt. Közben vallástanár a dési gimnáziumban és a református leányiskolában, egyházmegyei főjegyző (1894–1914), esperes (1914–18). 1918-ban meghívták Kolozsvárra, ahol a belvárosi egyházközség lelkésze haláláig, esperes, az erdélyi egyházkerület igazgatótanácsának tagja nyugdíjazásáig, 1940. jan. 1-ig.

Egyházi vonatkozású cikkeit, prédikációit a helyi és kolozsvári lapok, a Tanügyi Tanácskozó, a Protestáns Közlöny és a Református Prédikátori Tár közölték. Dési évei alatt egyik szerkesztője volt a Szolnok-Doboka megyei Irodalmi, Történelmi és Ethnographiai Társulat Évkönyvének (Dés 1901), ebben jelent meg egy közleménye: Bethlen Gábor fejedelemnek a deési ev. ref. egyházközség birtokában lévő két adománylevele. A *Református Szemle közölte Szentgyörgyi István temetésén tartott gyászbeszédét (1931. 470–471).

Tagja volt a Károlyi Gáspár Irodalmi Társaságnak és az EME-nek.

Kötetei: Siessünk Jézushoz! (Egyházi beszédek. Szamosújvár 1894; ua. bővített kiadásban Kv. 1930); Millenniumi ima és egyházi beszéd (Dés 1896); 1902. *március 15-én és szent Petőfi napján (társszerző, uo. 1902); Egyházi beszéd Kossuth Lajos születésének 100-dik évfordulóján (uo. 1902); Isten jelenléte (uo. é. n.); Gyakorlati levelek egy kezdő lelkipásztorhoz (uo. 1907); Vékony Ferenc emlékére (uo. 1909); Ünnepi beszéd… (uo. 1911); Esperesi székfoglaló beszéd (uo. 1914); Igehirdetés, példaadás (uo. 1916); Isten fiának dicsőítése. Három egyházi beszéd (Kv. 1922); Siessünk Jézushoz (egyházi beszédek, uo 1930).

Tavaszy Sándor: V. B. Siessünk Jézushoz (egyházi beszédek, *Református Szemle 1930). – László Dezső: V. B. *Református Szemle 1942/11. 510–513.

(H. A.)