Vass László Levente

oldal nyomtatása Share

Vass László Levente (Székely­udvarhely, 1955. júl. 5. – 1979. ápr. 23. Homoródalmás) – költő. A hét­falusi magyar gimnáziumban érettségizett. 1976-tól a kolozsvári szállítási vállalat alkalmazottja; ekkor kerül kapcsolatba az *Echinox körével, a „harmadik Forrás-nemzedék” fiataljaival. Élete utolsó két évét gyógyíthatatlan betegen Budapesten töltötte.

Verseit, prózai írásait a Brassói Lapok, Igazság, Echinox, Ifjúmunkás, Magyarországon, Nagy László és Kormos István közvetítésével, az Élet és Irodalom, a Kortárs és a Dunántúli *Napló közölte; nemzedéktársaival a Kimaradt szó (Buk. 1979), illetve halála után a Bábel tornyán (uo. 1983) és a brassói költőket bemutató A Cenk árnyékában (Brassó 1995) c. gyűjteményes kötetben szerepelt. „…verseit – írta Balázs Imre József – a 70-es évek második felének irodalmi forrongásai közé kell képzelnünk, hogy megbízható képet alkossunk róluk. Ez az az időszak az erdélyi magyar irodalomban, amikor a kulturális intézmények – kiadók, folyóirat- és lapszerkesztőségek – gyakorlatilag bezárulnak az akkori fiatal irodalmárok előtt.” Költészetét pedig így jellemzi: „Helyenként fel-feltűnik még a Szilágyi- vagy Nagy László-féle mondatfűzés. Alapvetően azonban mégis a neoavantgárd beszédmód és képszerkezet bizonyul számára meghatározónak, amely az akkor induló fiatal költőnemzedék sajátja.”

Kötetei: Egyedül az éjszakában. Hátrahagyott versek (Szőcs Géza előszavával, *Balla Zsófia Vass Levente utazása élő barátjában c. versével, Székelyudvarhely 1991); Üvegmezők. Összegyűjtött versek (Balázs Imre József előszavával, Kv. 2004).

Martos Gábor: Micsoda év…! *Látó 1994/7. – Karácsonyi Zsolt: Hét könyv Erdélyben. Irodalmi *Jelen 2004. aug. (Többek között V. L. L. Üvegmezők c. kötetéről is.)

(S. ZS.)