Venczel József

oldal nyomtatása Share

Venczel József (Csíkszereda, 1913. nov. 4. – 1972. márc. 16. Kv.) – *szociológiai szakíró, szerkesztő, lexikográfus. Középiskoláit szülővárosában, a Római Katolikus Főgimnáziumban végezte (1930), utána az I. Ferdinand Egyetem jogi karán szerzett diplomát (1935), s ugyanott doktorált is (1939). Közben 1930–33 között a kolozsvári Lyceum Könyvtár könyvtárosa, 1933–40 között az *Erdélyi Iskola technikai szerkesztője, ifjúsági rovatának vezetője volt; 1938-ban átvette az *EMGE statisztikai ügyosztályának vezetését, s ebben a munkakörben *Szász Pál mellett dolgozott 1945-ig. Közben 1940 őszén meghívást kapott egy magántanári állás elfoglalására a Kolozsvárra visszatérő I. *Ferenc József Tudományegyetemre, amit azonban nem fogadott el. Helyette az év őszétől az *Erdélyi Tudományos Intézet tanára, majd ügyvezető igazgatója volt egészen 1945-ig. 1945. okt. 1-től 1947. okt. 1-ig a Bolyai Tudományegyetemen a statisztika és a *szociológia professzora. Közben 1947-ben letartóztatták és közel két hónapon át a piteşti-i internálótáborban tartották. Szabadulása után, 1948. okt. 1-től az EME Levéltárában *Kelemen Lajos és *Jakó Zsigmond munkatársa, főlevéltáros-kutatóként. 1950. febr. 17-én ismét letartóztatták és Márton Áronnal, *Szász Pállal, Korparich Edével, Lakatos Istvánnal, Kurkó Gyárfással, gr. Teleki Ádámmal és Bodor Bertalannal együtt „hazaárulás és összeesküvés” vádjával 12 év kényszermunkára ítélték. Văcăreşti, Nagyenyed, Szamosújvár, Piteşti, Dés börtöneiben raboskodott, 1961. jan. 11-én szabadult. Hazatérése után előbb a kolozsvári Deservirea Szövetkezet alkalmazásában kerámiafestő, 1962–63-ban az Arta Populară Szövetkezetnél bábfigurafestő, utána 1969. ápr. 25-ig az Állami Filharmónia kottamásolója volt. Ekkor sikerült Ion Aluaş professzornak egy szociológusi állást szereznie számára a BBTE Filozófia és *Szociológia Karán; a Csákigorbón végzett *szociológiai felmérés anyagát rendszerezte. Onnan került betegnyugdíjba, másfél hónappal halála előtt.

Még középiskolás volt, amikor 1930-ban A magyar falu XIX. századbeli irodalmunkban c. dolgozatával (Erdélyi Helikon 1930/9) elnyerte a folyóirat által meghirdetett ifjúsági irodalomtörténeti pályázat első díját. Egyetemi évei alatt, 1931-től részt vett az *Erdélyi Fiatalok mozgalmában, titkára volt faluszemináriumának, majd a csoportból kiválva, 1932-től a katolikus ifjúsági mozgalomban tevékenykedett: főtitkára, majd elnöke volt az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség Egyetemi és Főiskolai Szakosztályának, amely az ő elnöksége alatt vette fel a Mailáth Kör nevet. Ez idő alatt fűződik szorosra kapcsolata Márton Áronnal, aki akkor kolozsvári lelkész volt. 1936–37-ben mint a *Hitel-csoport és a katolikus ifjúsági mozgalom képviselője, részt vett a *Vásárhelyi Találkozó előkészítésében, majd munkálataiban, *Tamási Áron mellett a Találkozó záródokumentumának egyik megfogalmazója. A Találkozót követően több alkalommal lépett fel előadóként a baloldal képviselőivel (Jordáky Lajossal, Méliusz Józseffel).

Már a 30-as évek elején megmutatkozott érdeklődése az ifjúsági közéleti munka iránt: a *Hitel és az *Erdélyi Iskola mellett ilyen irányú cikkei jelentek meg a Csíki Lapok, az *Erdélyi Lapok és a *Magyar Kisebbség hasábjain, emellett közölt a Csíki Néplapban, Ellenzékben, *Erdélyi Fiatalokban, Erdélyi Gazdában, *Erdélyi Múzeumban, Erdélyi Tudósítóban, Jóbarátban, Pásztortűzben, s erdélyi tudósítója volt a kassai Új Életnek is.

1935-ben *Makkai Lászlóval megindította az első *Hitelt, majd amikor az *Makkai László távozása miatt néhány szám után megszűnt, negyedmagával (Albrecht Dezsővel, Kéki Bélával és Vita Sándorral) újraindította és szerkesztette a folyóiratot, egészen az utolsó számig, 1944. júniusáig. Az első *Hitel első számában írta: „…a változásra ítélt s meg is változott erdélyi magyar körülmények első nemzedéke vagyunk… A *Hitelt a húszévesek nemzedékének műveltség- és élménybeli hiányérzete hozta létre, de azért nem csak a számokkal jelölhető évjárathoz, hanem korkülönbség nélkül a közös munkára vállalkozók nemzedékéhez szól,… egy nemzedék akaratának a kerete szeretne lenni” (Határnemzedék: erdélyi magyar húszévesek. *Hitel 1935/1). Társadalomszemléletét „tradicionális reformizmus jellemezte…de fölhasználta a szociális reformkatolicizmus törekvéseit is, melynek eszmei alapját a Quadragesimo Anno című pápai enciklika képezte” (Záhony Éva). A szakirodalom méltán tekinti őt „…a folyóirat és a belőle kisarjadt mozgalom főideológusának és tényleges vezetőjének” (Székely András Bertalan).

A 30-as évek derekán megismerkedett a Dimitrie Gusti-féle román „monografikus *szociológiai” kutatásokkal, s 1936–37-ben egy fél szemesztert töltött Gusti bukaresti *szociológiai intézetében, majd részt vett az Újradna közelében fekvő Şanţban szervezett nyári *szociológiai felmérő táborban. Néhány évvel később, 1941-ben, az *EMGE keretében ő szervezte meg és vezette az akkori idők legnagyobb, a Dimitrie Gusti-féle monografikus iskola munkájának és módszereinek tanulságait is hasznosító falukutató táborát a Kolozs megyei Bálványosváralján. Ő dolgozta ki a gyűjtés értékelésének rendszerező elveit és elvi szempontjait is; ez a munkája sokszorosított formában, „kézirat gyanánt” meg is jelent 1941-ben. Ebben az időben írt tanulmányai már a konkrét föltáró-elemző munka eredményeit is tükrözik.

1945-ben kidolgozza az *EMGE Földbirtokreformjavaslatát (közölve függelékként *Kós Balázs Mezőgazdasági termeléspolitika Erdélyben c. könyvében. Kv. 1945). Közben megszervezte és vezette a *Munkás Szabadegyetemet, s Csőgör Lajos munkatársaként Nagy Gézával (1914) együtt kidolgozta a létrehozandó Bolyai Tudományegyetem struktúráját, meghatározó szerepet játszva az egyetem megszervezésében is. Ugyancsak kettőjük nevéhez fűződik a teljes romániai magyar *iskolahálózat és magyar tankerületi rendszer szintén 1945-ben kidolgozott és megvalósított terve. Közben előadóként részt vett a Főiskolás *IKE szucsági ifjúsági konferenciáján, ahol az erdélyi magyarság háború utáni talpraállásának lehetőségeiről és módjairól tartott előadást. 1946-ban tagja volt annak a szűk körű csoportnak, amely az MNSZ marosvásárhelyi százas bizottsági hűségnyilatkozatával szemben a trianoni határok revíziója s egy méltányos, a demográfiai realitásokat tekintetbe vevő új békeszerződés érdekében kidolgozta és próbálta Párizsba eljuttatni az erdélyi magyarság *hiteles álláspontját.

A börtönből hazatérve, egyike a Romániai magyar irodalmi lexikon kezdeményezőinek; ő dolgozza ki azt a programtervezetet, majd annak alapján azt a címszójegyzéket, amely az egész vállalkozás alapját képezi (közölve Erdélyi föld – erdélyi társadalom c. posztumusz kötetében. Bp. 1988. 225–233). A Lexikonnak halála után megjelent I. kötetében több szócikknek is ő a szerzője.

Munkatársai és a *munkásságát – más körülmények szorításában – folytatók értékelése szerint „…a két világháború közötti erdélyi magyar *szociológia, társadalom- és *művelődéspolitika talán legkiemelkedőbb egyénisége…” (Székely András Bertalan); „…a matematikai látásmód és a korszerű demográfiai vizsgálatok úttörője” (Gáll Ernő) volt; „…elsősorban Széchenyi gondolkodásának logikai megszerkesztettségében lát olyan eszmetörténeti hagyományt, amely módszertanilag eligazítója lehet a »teljes helyzetismeretre alapozott« társadalomkutatásnak… Ez a társadalomelmélet az önismeretből indul ki, és az önismeretre alapozott kérlelhetetlen önkritika bátor megalkotásával jut el a társadalmi változások, a reform gondolatáig” (Benkő Samu); törekvése „…már nem a reformizmus mint ideológia megalkotása volt, hanem a változtatás szükségességének tudatosítása s – ezzel összefüggésben – e változtatás lehetőségeinek, szükséges irányának tudományos fölmérése” (Lengyel András).

Önállóan vagy különnyomatban megjelent munkái: A falumunka és a transilvaniai falumunkamozgalom (Kv. 1935 = Erdélyi Tudományos Füzetek); A magyar önismeret útja. I. A népmozgalmi adatok feldolgozása, II. A családi gazdaság hozamkérdése. III. Demográfia (uo. 1936. Klny az *Erdélyi Iskolából); Művelődéspolitikai vázlat (uo. 1936. Klny a *Hitelből); Öt Olt-menti székely község népmozgalma. Népesedéspolitikai tanulmány (uo. 1937. Klny. a *Hitelből); A *falukutatás módszerének vázlata (uo. 1941); A volt határőrezredek vagyonának sorsa (uo. 1944 = Erdélyi Tudományos Füzetek); Fejezetek a társadalmi statisztika köréből (egyetemi előadások az 1945/46. tanévben; sokszorosítás). Kv. 1946.

Románul megjelent tanulmányai: De la autocunoaşterea naţiunii la ştiinţa naţiunii. Note asupa încer­cărilor de cercetare a satelor maghiare. Sociologie Românească 1936/6; Probleme tehnico-statistice în cercetarea migraţiei socio-teritoriale. In: Metode şi tehnici ale sociologiei. Buk. 1970.

Olaszul: Erdély és az erdélyi román földreform. Rossegna d’Unghera 1941.

Halála után megjelent gyűjteményes kötetek: Az önismeret útján. Tanulmányok (szerk. és bev. Imreh István, Buk. 1980); Erdélyi föld – erdélyi társadalom (szerk. és bev. Székely András Bertalan); A falumunka útján (szerk. és bev. Katona Ádám, Szé­kely­udvarhely–Bp. 1993). Székely András Bertalan zárótanulmányával, függelékben Molter [Marosi] Péter (*Falukutatás Bálványosváralján) és *Domokos Pál Péter (A Márton Áron, Venczel József és társaik ellen indított koncepciós per előzménye, lefolyása és ítélete) visszaemlékezéseivel, valamint Márton Áronnak a temetésen elmondott beszédével.

Hagyatékából közölt munkája (*Jakó Zsigmond bevezetőjével): Ifjabb Wesselényi Miklós személyi levéltára. *Erdélyi Múzeum 2002/3–4.

Összeállításában, az *Erdélyi Iskola kiadásában jelent meg a Misztériumjáték c. füzet (Kv. 1940).

Marosi Péter: Falukutatás Bálványos­váralján. *Hitel 1940–41/3–4. 285–306. – Imreh István: Közgazdászok Bálványosváral­ján. *Termés 1943. márc.; uő: A bálványosvár­aljai *falukutatások. *Korunk 1967/9; uő: V. J. öröksége. In: Az önismeret útján. Buk. 1980. 5–30. – Gáll Ernő: A tudomány helye és szerepe *művelődésünkben. In: Tegnapi és mai önismeret. Buk. 1975. 96; uő: Nemzetiségi lét, korszerű önismeret. Interjú Tóth Pál Péterrel. Valóság 1982/4; uő: A sajátosság méltósága. Bp. 1983. 386. – Vita Zsigmond: Dimitrie Gusti magyar tanítványai és az első erdélyi falukutató munkatáborok. *Korunk 1977/1–2. Balázs Sándor: Szociológia és nemzetiségi önismeret. Buk. 1979. – Benkő Samu: Ars poetica és számok. *Utunk 1980/35. Ua.: B. S.: Őrszavak. Buk. 1984. 350–358. – Nagy Géza: Újabb intés az önismeretre. *Igazság 1980. okt. 26. – *Domokos Pál Péter: V. J.: Az önismeret útján. *Honismeret 1981/1. – Tárkány Szűcs Ernő: Öt éve halt meg V. J. Néprajzi Hírek 1977/3–4; uő: V. J.: Az önismeret útján. Hungarológiai Értesítő 1982/1–4. Szabó T. Attila: Egy kutató a népi önismeret útján. In: Tallózás a múltban. Buk. 1985. 475–476. – Berényi Viktor – Gál Balázs: „Erdélynek változása”. Kisebbségi társadalompolitika V. J. értelmezésében. Harmadkor 1985/3. – Lengyel András: Egy „gustiánus” erdélyi szociológus. Tiszatáj 1987/11. – Záhony Éva (szerk.): Hitel. Kolozsvár, 1935–1944. Albert Tibor előszavával. Bp. 1991. I. 54–56. – Hajdú Farkas-Zoltán: Beszélgetések a *Hitelről. *Korunk 1992/4. – Dávid Gyula: Az újrafelfedezett *Hitel. *Erdélyi Múzeum 1993/1–2. – Gáll Ernő: A Venczel-modell vonzásában. *Korunk 1993/11; uő: Kortársunk, V. J. Helikon 1998/7. – Székely András Bertalan: Társadalomtudomány, politika és népszolgálat szintézise V. J. *munkásságában. In: Erdélyi föld – erdélyi társadalom. 7–20; uő: A falukutató V. J. In: A falumunka útján. 183–205; uő: V. J. és a magyar–román társadalomtudományi kapcsolatok. *Művelődés 1994/2, 7–8; uő: A venczeli örökség időszerűsége. *Korunk 1997/11. – Katona Ádám: Tisztelgés egy torzóban maradt életmű előtt. In: A falumunka útján. 7–13. – Déznai Péter: Erdélyi sors. *Művelődés 1994/2. – Gagyi József: V. J.: Az önismeret útján. *Művelődés 1994/2. – Faragó József: Volt egyszer egy *Erdélyi Tudományos Intézet. Helikon 1997/8. – Imreh István: V. J. Váralján. *Művelődés 1998/7–8. – *Szász István Tas: Beszédes hallgatás – avagy három *Hitel és ami utána következett. Kv. 2007. – Lakatos István: Emlékeim. II. Börtönévek. Mv. 2007. 220–235.

(D. Gy.)