Vilhelm Károly

oldal nyomtatása Share

Vilhelm Károly (Arad, 1943. jún. 21.) – *művészetkritikus, festőművész. Középiskoláit Aradon végezte, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát (1967). Tanárai közül nagy hatással volt rá Kádár Tibor, *Abodi Nagy Béla és Aurel Ciupe. 1967–74 között a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola rajz- és *művészettörténeti tanszékének tanára volt. 1974-ben áttelepedett Magyarországra. 1976–78 között Derkovits-ösztöndíjas, később tanulmányi úton tartózkodott Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Németországban, Ausztriában, Jugoszláviában. Alapító tagja a Magyar *Művészeti Műhelynek és a Magyar Festők Társaságának.

Még romániai évei idején, 1973-ban *művészeti tárgyú cikkeket közölt *A Hétben (Kádár Tiborról 1973. febr. 2., Barcsay Jenőről 1973. szept. 14.), tanulmányt a bizánci *művészet romániai emlékeiről (*Művészet 1975/11). A hazai sajtóban vitát kavaró könyve (Festett famennyezetek. Buk. 1974) is jelent meg. Festményeinek a népművészettel is rokon témáit keresve látogatta végig a mennyezet- és karzatfestményeikről is nevezetes erdélyi templomokat. Leírásai inkább egy festő impressziói és az ábrázolások kompozíciós megoldásait taglaló észrevételek. Képzeletét különösen a tancsi mennyezetfestmények ragadták meg, melyekről külön leírást is közzétett (*Művészet 1976/4). E szimbolikus motívumoktól távolodva az 1980-as évektől a kollázs-technika felé fordult, majd a nonfiguratív ábrázolás lehetőségei vonzották.

Festőként már 1964-ben egyéni kiállítása volt Kolozsváron (majd ugyanitt 1965-ben és 1968-ban), Csíkszeredában (1968), Segesváron és Marosvásárhelyen (1969), 1972-től több alkalommal is (1976, 1979, 1990, 1991, 1994, 1995 1997) Budapesten, 1976-ban és 1988-ban Debrecenben, 1988-ban Szegeden, 1999-ben Szolnokon; csoportos kiállításokon vett részt többek között Antwerpenben (1990, 1995), Párizsban (1991), Londonban (1991, 1992), Wiesbadenben (1992), Kasselben (1993), Genfben (1999, 2001), Kölnben (2000).

A Fiatal Művészek Díja (Buk. 1966) mellett elnyerte a Derkovits-ösztöndíj Nívódíját (1979), a Nemzetközi Portrébiennálé Díját (1987), a Munkácsy-díjat (1998), a 2000-ben rendezett Tájképfestészeti Biennálén az NKTM Díját, a Magyar Festők Társasága Díját (2002).

Művészpályáját bemutató albumok: Egri Mária: V. K. Bp. 1997 = Paletta. – V. K. Katalógus. Sasvári Edit tanulmányával. Bp. 1999. – V. K. Egri Mária interjújával, Kürti Emese tanulmányával, Bp. 2003. – Kürti Emese: Figurativitás és absztrakció V. K. festészetében. *A Hét 2004/41.

Cikkek, bírálatok: Koszta István: V. K. Csíkszeredai kiállítása. *Hargita 1968. szept. 17. – Nagy Pál: Groteszk tükör. *Új Élet 1970/10. – Ágopcsa Marianna: Évzárás Marosvásárhelyen. *A Hét 1971. jún. 8. – Banner Zoltán: Művészek fényében. *Utunk 1972. dec. 29. – Kiss Ádám: Festett famennyezeteink siralmas krónikája. *Utunk 1976/8. – (D. Varga): Groteszk rokonok. *A Hét 1976. jan. 9. – B. Nagy Margit: A mennyezetvita margójára. *Utunk 1976/10. – Németh Ferenc: V. K. festett famennyezetei. Élet és Tudomány 1976. márc. 30. – K. A. Nagybánya búvópataka. V. K. festményei. Magyar Hírlap 1988. szept. 10. – Vári Attila: Vilhelm mester képei. Élet és Irodalom 1989. okt. 14. – Bayer Ilona: Fatáblák *groteszk alakjai. Kurír 1991. jan. 21. – Festőszögi P.: Beszélgetés V. K. festőművésszel. Magyar *Művészeti *Fórum 1999/4. – Csorba M.: V. K. Pesti Műsor 2000.

(M. J.)