Vita Sándor

oldal nyomtatása Share

Vita Sándor (Nagyszeben, 1904. febr. 1. – 1993. jan. 26. Bp.) – közgazdasági szakíró, szerkesztő, ~ Zsigmond bátyja. Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári Mailáth Gimnáziumban, majd a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte. 1922-ben érettségizett, ezután a budapesti és a bécsi Kereskedelmi Akadémián folytatta tanulmányait. *Erdélybe hazatérve először Kolozsváron volt banktisztviselő, 1932-től a Hangya-szövetkezetek nagyenyedi központja, 1936 után a kolozsvári *Hitel- és Tejszövetkezetek tisztviselője, egy ideig lapjuknak, a Szövetkezeti Értesítőnek a szerkesztője. Közben a szövetkezeti mozgalom jobb megismerése érdekében tanulmányutat *tett Lengyelországban, Dániában és Finnországban. Az 1930-as években bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. 1938–44 között Albrecht Dezső, Kéki Béla és *Venczel József mellett tagja volt a *Hitel négytagú szerkesztőbizottságának, azon belül a folyóirat gazdasági szakértője. A *Vásárhelyi Találkozó előkészítő bizottságának tagja, a Találkozón az *erdélyi magyar gazdasági kérdésekről tartott előadást. 1939-ben tervezetet készített egy *erdélyi magyar statisztikai központ létesítésére, s amikor az az *EMGE keretében megvalósult, *Szász Pál kérésére átvette irányítását.

1940–44 között az *Ellenzék igazgatója; az *Erdélyi Párt behívott képviselője a magyar országgyűlésben, s pártja képviselőcsoportjának tagjaként a józanság, a mértéktartás, nemzetiségi kérdésekben a *humanitás érvényesítésére törekedett. 1944-ben a minisztériumban a zsidók deportálása ellen emelt szót, 1944 júliusától tagja volt annak az *Erdélyi Párti csoportnak, amely tárgyalásokat folytatott a baloldali értelmiségiek Békepárt néven ismert csoportjával a fegyverszünet megkötéséről. Szeptemberben Mikó Imrével és másokkal együtt memorandumot intézett Horthy Miklóshoz, amelyben a háborúból való azonnali kilépést sürgették. (Ide vonatkozó interjúi: Tiszatáj 1981/10, Valóság 1982/4.) Az 1944 októberében Kolozsvárra bevonuló szovjet hadsereg elhurcolta, és csak egy év múlva szabadult. Ezután Budapesten telepedett le; egy ideig a református egyházi sajtóban dolgozott, de onnan *Kádár Imre nyomására eltávolították. Ekkor egy kisipari szövetkezetnél kapott munkát, 1959-ben politikai vádakkal innen is kitették. 1959-től nyugdíjasként visszavonultan élt Budapesten.

Számos cikke jelent meg a *Hitelben (többek között a *Metamorphosis Transylvaniae rovatban). Fontosabbak ugyanitt: Erdélyi szövetkezetek (1936/1. 45–56); A Székelyföld iparosítása (1937/3. 264–267); A Székelyföld önellátása (1937/4. 269–284); Gazdaságpolitikánk lehetőségei (1939/1. 64–73); Erdély mezőgazdaságának helyzetképe (1939/3. 211–228); Tallózás az 1930. évi román népszámlálás köteteiben (1940/1. 27–43); A németek *Erdély gazdasági életében (1943/6. 375–379).

Kötete: Kedves Zsigmond (Levelezése Vita Zsigmonddal). Mv. 2009.

Hitel. Kolozsvár, 1935–1944. I–II. Előszó Albert Tibor. Szerk. és bev. Záhony Éva. Bp. 1991. I. 57–60. – Hajdú Farkas-Zoltán: Beszélgetések a *Hitelről. *Korunk 1992/4. – Levél Lipcsey Ildikóhoz. *Erdélyi Magyarság 1993/1. – Tibori Szabó Zoltán: Teleki Béla *erdélyisége. Kv. 1993. – Pomogáts Béla: Erdély hűségében. Jegyzetek V. S.-ról. *Korunk 1993/5. – *Szász István Tas: Beszédes hallgatás, avagy három *Hitel és ami utána következett. Kv. 2007.

(V. Zs.)