Vizi Ildikó

oldal nyomtatása Share

Vizi Ildikó (Sepsiszentgyörgy, 1940. aug. 12.) – gyógypedagógiai szakíró. *Debreczy Sándor (1907) lánya, ~ Imre (1936) felesége. Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron végezte. Egyetemi tanulmányait 1958-ban a Bolyai Tudományegyetemen, pedagógia–magyar szakon kezdte, végül a BBTE-n pedagógia–lélektan szakon végzett 1962-ben. Eleinte középiskolai tanár volt, majd a kolozsvári kisegítő iskolában dolgozott (1969–81); 1981–97 között, nyugdíjazásáig a Hallássérültek Intézetének igazgatója. 1993-tól a BBTE lektoraként előadásokat tart a hallássérültek pszichológiája tárgykörben.

Első írása 1970-ben a Korunkban jelent meg. A gyógypedagógusi munkával kapcsolatos, a rendellenesen fejlődő gyermek lélektani diagnosztikájára, valamint társadalmi és nevelési rehabilitációjára vonatkozó tanulmányait a Korunk, Tanügyi Újság, Ifjúmunkás, a sérült gyermekek szüleinek szóló tanácsait a *Dolgozó Nő és az *Igazság közölte.

Újabb szaktanulmányai: Hallássérültek magyar nyelvű oktatása (Erdélyi Pszichológiai *Szemle 2000/1); Adalékok a gyógypedagógia történetéhez (Erdélyi Pszichológiai *Szemle 2002/1).

Kötetei: Magyar nyelv, tankönyv a kisegítő iskolák IV. osztálya számára (Szabó Máriával, Buk. 1976); 110 éves a hallássérültek magyar tannyelvű intézete (iskolamonográfia, Kv. 1998).

Egyetemi jegyzetei: Módszertani segédkönyv a hallássérült óvodások beszédneveléséhez (Kv. 1995); A hallássérültek pszichológiája (uo. 1996).

Fodor György: A hitoktatás szerepe a hallássérült tanulók vallásos élményvilágának kialakításában. *Vasárnap 1996/27. – Schuller Mária: Elhivatottság. *Vasárnap 1998/43. – Horváth Gyöngyvér: Egy élet munkájának elismerése. *Szabadság 1999. nov. 3. – Nánó Csaba: Egy élet a hallássérültek szolgálatában. Erdélyi *Napló 1999. nov. 16.

(S. Zs.)