Vöő István

oldal nyomtatása Share

Vöő István (Tv., 1934. dec. 22.) – nyelvész, ~ Gabriella (1937) férje. Középiskoláit Temesváron végezte; 1958-ban a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. Még ebben az évben kinevezték az egyetem magyar nyelvészeti tanszékére gyakornoknak, 1959-től tanársegéd, 1963-tól – már a BBTE-n – adjunktus, 1992-től nyugalomba vonulásáig docens. Nyugdíjas éveiben visszatért Temesvárra.

Az egyetemen a fonetika és a magyar nyelvjárástan oktatója. A hallgatókkal végzett lejegyzési gyakorlatok szövegei alapján összeállított egy Magyar nyelvjárási szöveggyűjteményt (Kv. 1970).

Fő kutatási területe a romániai magyar nyelvjárások nyelvföldrajzi vonatkozásai, a fazekasmesterség szakszókincsének vizsgálata, román és magyar nyelvi összefüggések. Miután részt vett a tanszék keretében a székely és moldvai csángó *nyelvatlasz munkálataiban, az itt használt kérdőfüzet segítségével összegyűjtötte és térképlapokon mutatta be a hétfalusi csángó nyelvjárási jelenségeket (Hétfalu nyelvjárási atlasza. Kv. 1971). Figyelme ezután a bánsági magyar nyelvjárások felé fordult, bejárta a magyarok által is lakott bánsági falvakat, nyelvföldrajzi módszerrel összegyűjtötte és leírta e falvak nyelvjárását. Az egyelőre kéziratban lévő bánsági magyar nyelvjárások atlasza anyagából a NyIrK-ben több szaktanulmányt közölt: A bánsági nyelvjárástípusok e-zése (1973/17); A bánsági nyelvjárás labiális ö-zése (1975/8); Bánsági tájszavak (1976/20, 1977/21, 1979/23). Az 1970-ben megvédett és később könyv alakban megjelentetett doktori értekezése (A bánsági magyar nyelvjárások magánhangzó-rendszere. Buk. 1975) is a bánsági magyar nyelvjárásokhoz kapcsolódik. Mint a romániai fazekasmesterség szókincsének gyűjtője, e témában is több szakcikket közölt, ugyancsak a NyIrK-ben: A rákláb és névváltozatai (1962/6); A korsó-elnevezések az RNK-beli fazekasság szókincsében (1964/8); A fazekaskorong alkatrészei (1965/9). Társszerzője volt annak a nagyszabású kiadványnak, amely a román szókincsnek a magyarra gyakorolt hatását méri fel (A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai (Márton Gyulával és Péntek Jánossal, Buk. 1978). Szótárszerű összevetését adta a közmondások román és magyar megfelelésének (Dicţionar de proverbe român–maghiar. Buk. 1978; Dicţionar de proverbe maghiar–român. Uo. 1984). A temesvári Heti Új Szóban 2001-től nyelvművelő rovatot tart fenn. Tanulmányai jelentek meg az Anyanyelvünk művelése (Buk. 1975), a Tanulmányok nyelvről, irodalomról (Kv. 1992) és a Beszélni kell (uo. 1996) c. gyűjteményes kötetekben.

Munkássága elismeréséül 1981-ben megkapta a Csűry Bálint-emlékérmet.

(M. L.)