Walter Gyula

oldal nyomtatása Share

Walter Gyula (Kv., 1892 – 1965. uo.) – költő, szerkesztő. 1916–19, 1933–38 és 1940–44 között helyettes, ill. társszerkesztője volt az Erdélyi *Szemlének; 1922–25 között felelős szerkesztője, ill. szerkesztője a *Pásztortűznek; közben szerkesztette a Színházi Újságot (1919–21), a Kolozsvárt megjelenő Heti Újságot (1924), felelős szerkesztője a Színház és Film c. kolozsvári lapnak (1928–30), majd szerkesztője a Kolozsvári Friss Újságnak (1930–35), társszerkesztője a Széphalomnak (1938). Az Erdélyi *Irodalmi Társaság titkára, 1925–35 között az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságíró Szervezet főtitkára, 1941-től az *EMKE titkári teendőit látta el. A II. világháborút követő években Kolozsvárt antikváriumot vezetett; amikor azt 1949-ben államosították, egyedi kiadványokban gazdag saját könyvtárát is elvették.

„Lelkes transzilvanista – írja róla *Jancsó Elemér –, s talán a legelső a mai erdélyi írók között, aki ezt a transzilvanizmust cikkeiben tudományosan megmagyarázni és elhitetni próbálja is… 1919 után nem tesz mást, csak … a régi transzilvanista programot próbálja a gyakorlati életbe átvinni” (Az erdélyi magyar líra tizenöt éve. Kv. 1934). Ugyanő „az erdélyi irodalom hőskorának lelkes Kazinczyja”, szerkesztőtársa, *S. Nagy László „a jóság énekese”-ként jellemzi.

„A csendes hangulatok költője ő, aki a világmegváltás helyett saját élete és lelke megváltására, a *művészet általi állandó újjászületésre, felfrissülésre vágyik… Legtöbbnyire az örök emberi érzelmek: a szerelem, a halál vagy a futó hangulatok érdeklik… Formai készsége határozottan erős, de itt sem tud újat adni ” – jellemzi költészetét ugyancsak Jancsó Ele­mér.

Kötetei: A vágyaim (versek, Székelyudvarhely 1923); Régi erdélyi hangok. Jelenetek a történelem kárpitja mögül 3 felvonásban (Bonyhai Ádám álnéven, Mv. 1923); Izenet a világnak (versek, Berlin 1924); Énekel a jóság (versek, Arad 1927); Kolozsvár kövei. Regényes rajzok (Kv. 1937 = Erdélyi könyvesház); A kövek lelke (uo. 1938); Magyar rapszódia (Kv. 1940); Üzent az erdő (versek, uo. 1942).

Irodalmi levelezésének néhány darabját Marosi Ildikó közölte (Molter Károly Levelezése. I–II. Kv.–Bp. 1995, 2001).

Reményik Sándor: W Gy.: A vágyaim. *Ellenzék 1923. dec. 23. Újraközölve R. S.: Kézszorítás. Kv.–Bp. 2007. 381–383. – pk [Pakocs Károly]: Izenet a világnak. W. Gy. versei. *Pásztortűz 1924. II. 177. – Gaál Gábor: Lírikusok az utódállamokban. *Korunk 1927/12. – Molter Károly: W. Gy.: Énekel a jóság. *Ellenzék 1927/288. – *Jancsó Elemér: Az erdélyi magyar líra tizenöt éve. Kv. 1934. Újraközölve J. E.: Kortársaim. Buk. 1976 = Romániai Magyar Írók. – snl [S. Nagy László]: W. Gy.: A jóság énekese. Erdélyi *Szemle 1934/3. – Járosi Andor: W. Gy. elbeszéléskötete. *Pásztortűz 1938/4. – Tapsony Endre: Üzent az erdő. W. Gy. versei. Erdélyi *Szemle 1942/2. – Jávor József: Két magányos erdélyi költő: W. Gy. és Salamon László. Erdélyi *Szemle 1943. jan. 3.

(D. Gy.)