Zágoni István

oldal nyomtatása Share

Zágoni István (1887–1959) – újságíró, szerkesztő. Gyermekkorától fogva szoros kapcsolatok fűzték Benedek Elekhez (családjáról mintázta a Falusi bohémeket) s a húszas években Szentimrei Jenőékhez.

1913–15 között a 48-as Függetlenségi Párt hivatalos lapja, Az Újság főszerkesztője. Ebben az időben dolgozza ki Kemény Bélával és adja ki különkiadásban a különböző választójogi törvényjavaslatokat, amelyek a kérdést a nemzetiségeknek Magyarországon belüli súlyát mérlegelve elemzik (A választójog Erdélyben. Kv. 1913).

1919–25 között a *Keleti Újság, 1925–27 között, *Paál Árpád főszerkesztősége idején Az Újság felelős szerkesztője, majd újra a *Keleti Újság munkatársa, az *OMP politikájának támogatója; nemegyszer egykori elvbarátaival szemben játszották ki. Publicisztikája a román hatalom figyelmének előterében állt: a 22 éves kisebbségi időszakban több mint egy tucatnyi sajtópere volt. 1940 után Budapestre költözött.

1921-ben Kós Károllyal és *Paál Árpáddal közösen kiadja a Kiáltó szót (újraközölve Csatári Dániel utószavával, Bp. é. n. [1989] = Kapu Könyvek), ebben az ő A magyarság útja c. tanulmánya is megjelenik, amelyben kidolgozza – a gyulafehérvári román nemzetgyűlés határozataira is hivatkozva – a román állam fennhatósága alá került magyarság autonómiájának tervezetét. Az ő elgondolása szerint „az autonómiát helyi önigazgatások alkotnák, magyar közigazgatással és jogszolgáltatással. Demokratikusan választott magyar nemzetgyűlés volna a kisebbség népképviselete. Az érdekeit érintő törvényeknek magyarul is meg kellene jelenniük” (Horváth Sz. Ferenc: i. m. 46). A röpiratban megfogalmazott elveit később Népmozgalmak Erdélyben című (aláíratlan) cikkében is megismételte (újraközölve: A kolozsvári *Vasárnap és *Vasárnapi Újság. 1921–1925. Szerk. Szabó Zsolt, Kv. 2006. 344–349).

A „kalákás csoport” tagjaként 1924-ben egyike az Erdélyi Szép­míves Céh alapítóinak. 1923-tól Kolozs megye képviseletében az *OMP intézőbizottságának tagja, még abban az évben a sajtóbizottságba is beválasztják. Az 1926-os parlamenti választásokra dolgozza ki az *OMP kampánykiadványát (Készüljünk a választásokra. Tudnivalók a városi, falusi és megyei választások lefolyásáról. Kv. 1926). 1927-től az Erdélyi és Bánsági Kisebbségi Újságíró­szervezet ügyvezető elnöke. A *Magyar Párton belül szemben áll a liberálisok felé orientálódó Bernády-csoporttal. 1935-ben államellenes izgatás vádjával hadbírósági eljárást indítanak ellene.

Benedek Elekkel való kapcsolatairól levelezésük tartalmaz értékes adatokat (Benedek Elek irodalmi levelezése. I–IV. Sajtó alá rendezte Szabó Zsolt, Buk.–Kv. 1979–2002).

Z. I. (arcképpel).Vasárnapi Újság (Kv.) 1924/16. (ápr. 20.) – Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. 57–60, 183. – György Béla (szerk.): Iratok a romániai Országos *Magyar Párt történetéhez. 1. A vezető testületek jegyzőkönyvei. Csíkszereda 2003. – Bárdi Nándor: Az erdélyi magyar (és regionális) érdekek megjelenítése az 1910-es években. *Magyar Kisebbség 2003/2–3. – Horváth Sz. Ferenc: Elutasítás és alkalmazkodás között. A romániai *magyar kisebbségi elit politikai stratégiái. 1931–1940. Csíkszereda 2007.

(D. Gy.)