Zajzoni Rab István emlékezete

oldal nyomtatása Share

Zajzoni Rab István emlékezete – Az 1849 utáni Petőfi-követők sorában számon tartott, verseiért börtönt is viselt hétfalusi csángó költő és a Bach-korszakban a magyar–román–szász megbékélésért szót emelő publicista (1832. febr. 3. – 1862. máj. 15.) emlékezetét mint helyi hagyományt elsősorban szűkebb pátriája ápolja. Már születésének centenáriumát megelőzően Szurgent József egy tanulmányban elevenítette fel a Véndiákok Lapjában életét és pályáját, s ugyancsak a centenárium küszöbén jelent meg Erdélyi Pál Zajzoni Rab István életéhez új adatokkal szolgáló adattára az Erdélyi Múzeumban (1931/10–12).

1932-ben a Bukarestben élő Papp Béla orvos kezdeményezte neves földije centenáriumának megünneplését. Az emlékünnepélyen Nikodémusz Károly brassói evangélikus lelkész és költő tartott előadást, amelyet Zajzoni-versek szavalatai követtek. 1940-ben Jakab András, szintén Bukarestben élő csángó szobrász elkészítette mellszobrát, majd egy második szobor is készült róla, a bácsfalusi születésű Istók János alkotása. A háború alatt, ill. azt követően mindkettő elkallódott.

A II. világháború után felújult iránta az érdeklődés. Az új romániai magyar irodalom tankönyvek *Gaál Gábor vezette kolozsvári munkacsoportja keretében 1947–48-ban sor került művének újraolvasására (*tankönyvirodalom), a tankönyv azonban nem készült el, s a róla írott rövid fejezet sem jelent meg. Nem sokkal később Bálint András és Taizs (Hét­falusi) Márton kezdték kutatni életét: előbbi Barcasági csángó-magyarok című, 1950-ből származó kéziratában foglalkozott a költővel és műveivel, utóbbi a budapesti Országos Levéltárban megtalálta és az Irodalmi Újságban (1955. dec. 1.) ismertette Zajzoni 1862-es felségsértési perének iratait. Ezzel párhuzamosan *Tamási Áron Hazai tükör c. regényében (Bp. 1953) emlékezett meg „Zajzonfalva szárnyas költőjé”-ről. 1956-ban a tatrangi származású Révi Ilona nagynemzetgyűlési képviselő biztatására Halász Gyula brassói tanár egy Zajzoni-kötetet állított össze, amely 1958-ban jelent meg az ÁIMK *Haladó Hagyományaink c. sorozatában. (A kötet bevezető tanulmányát Bencze Mihály tette közzé 2004-ben.) Elkészült két államvizsga-dolgozat is: a Kicsi Antalé 1958-ban és a *Fodor Sándor brassói tanáré 1960-ban. Beke György az Orbán Balázs nyomdokain c., *Fodor Sándorral és Mikó Imrével közös kötetben (Buk. 1968), Csángó krónika c. írásában idézte fel – immár a nyilvánosság előtt is – emlékezetét.

Megemlékező műsorra került sor 1972. szept. 1-jén, amikor a brassói magyar evangélikus temetőből a költő földi maradványait a zajzoni evangélikus temetőbe helyezték át. (A temetőben, a 38-as parcellán azonban ott maradt a Zajzoni-emlékmű, amelyet később, 1987-ben, a temető erőszakos felszámolása során semmisíttetett meg a hatóság.) A műsor keretében a hétfalusi csángó dalárda Zajzoni néhány megzenésített versét énekelte; a *Brassói Lapokban ez alkalommal *Apáthy Géza emlékezett a költőre. Ezt követően egy, a Barcaság történetének szentelt írásában *Vogel Sándor tért ki Zajzonira is (Korunk 1974/10), s egy Kelemen Kálmán szerkesztette Csángók c. kötet (Bp. 1975) szentelt nagyobb teret élete és költészete bemutatásának. Ugyanakkor 1975-ben született Bencze Mihály Zajzoni Rab István c. verse, amely kéziratban terjedt a kolozsvári egyetemisták körében. Közben *Nagy János helytörténész-tanár felkutatta a költő kolozsvári könyvtárakban fellelhető köteteit és az egykorú sajtóban megjelent írásai nagy részét, Magdó János orvos pedig a költő eredeti kiadású versköteteit, prózáját, a vele kapcsolatos kiadványokat gyűjtötte össze. Az *ifjúság érdeklődésének jele, hogy szakdolgozatot, tanulmányt többen is írtak erre a két gyűjteményre támaszkodva (*Apáthy Géza, Fülöp Éva, Jakab Márta, Könczei Csilla, Sipos András, Szenyei Sándor).

Újabb alkalom volt a megemlékezésre a költő születésének 150. évfordulója, amikor a *Brassói Lapok egész oldalas összeállítást közölt róla (1982. máj. 21.), valamivel később pedig A Hétben (1982. nov. 11.) Kisgyörgy Zoltán idézte emlékét.

Az 1989-es változás Zajzoni Rab István életművének szélesebb körű megismertetését is lehetővé tette. Bencze Mihály kezdeményezésére már 1990 januárjában a költőről nevezték el az önállósult hétfalusi magyar középiskolát, majd 1992-ben Magdó János, *Nagy János és Bartha Judit gondozásában megjelent az Erdély zugából c. Zajzoni-kötet, amely prózájának nagy részét tartalmazza. Ugyancsak 1992-ben közölte a Brassói Füzetek *Nagy János „Nemzete s neve Rab vala…” c. nagyobb tanulmányát, s még abban az évben a türkösi Szász *Benedek István a költő mellszobrát is elkészítette. A következő évek a reá vonatkozó szakirodalom gyarapodását hozták: *Olosz Katalin megtalálta zsengéit és útinaplójának kéziratát, Szepes Mária elvégezte kézírásának grafológiai elemzését, Kisgyörgy Zoltán és Bartha Judit elkészítették családfáját. 2002-ben a Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság kiadásában, Hochbauer Gyula, Kovács Lehel és Bartha Judit gondozásában megjelentek Válogatott versei.

2004-ben került tisztelői kezébe, Bencze Mihály és Magdó János előszavával, a költő életművének teljes kiadása, a három kötetet, közel 900 oldalt kitevő Összegyűjtött írások. Ennek első kötete a költő életrajzát és utóéletének adattárát, a kortárs és utóvisszhang bő válogatását (többek között Szabados János, Csermelyi Sándor, Demeter Sándor, Halász Gyula, Rab Sámuel, Bencze Mihály, *Mezei István Zajzoni emlékének szentelt verseit), valamint a költő 1860-as perének iratait tartalmazza; a második kötet naplójegyzeteit, Buku­resti utazás c. cikksorozatát és zsengéit, az 1859-es Humorisztikus képes új évi Naptárba írott verses és prózai szövegeit, az egykorú sajtóban megjelent prózai írásait és leveleit; végül a harmadik kötet Magyarok kürtje (1857), Kordalok (1859) és Börtöndalok (1861) c. köteteinek, valamint hátrahagyott verseinek teljes anyagát, a kötetek mellékleteiben pedig többek között Istók János, Szász *Benedek István és Jakab András szobrainak, *Csutak Levente grafikáinak reprodukcióit.

Z. R. I. *Brassói Lapok 1992/43.

(S. Zs.)