Zárug Lukács

oldal nyomtatása Share

Zárug Lukács (Barót, 1911. nov. 11. – 1985. ápr. 19. Bp.) – építész. Gyergyói magyar-örmény családból származott (a szülők Barótról csakhamar visszaköltöztek Gyergyó­szent­miklósra), s a Székelyföldnek ez a vidéke kötötte le elsődlegesen építészeti-népismereti érdeklődését. A segesvári német gimnáziumban érettségizett, utána a drezdai műszaki egyetem építészmérnöki karára iratkozott be. A gazdasági válság szorításában azonban ottani tanulmányait kénytelen volt Bukarestben folytatni. 1940 júliusában szerezte meg diplomáját, amelyet viszont a bécsi döntés után csak úgy ismertek el, hogy a végszigorlatot Budapesten meg kellett ismételnie. Mind a román, mind a magyar fővárosban egyik szervezője volt az erdélyi diákokat összefogó diákegyesületi mozgalomnak. A református egyházközség által fönntartott bukaresti magyar diákotthonban Abodi Nagy Bélával közösen szervezte meg a képzőművész, építész, iparművész diákok kiállítását (1940 tavaszán), melynek élénk visszhangja volt az erdélyi sajtóban. Részt vett a tanulmányaikat Budapesten folytató erdélyi diákok által életre hívott Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületében (SZEFHE), annak 1941 nyarán négy munkaközösségben végzett erdélyi falumunkáján. Az ottani építészeti felméréseket Budapesten, majd a Kolozsvári Művészeti Hetek (1942. máj. 9. – jún. 6.) programja keretében mutatták be.

1941-től Zárai néven Budapesten, az Országos Szociális Felügyelőség munkatársaként, az ONCSA-házak (az Országos Nép- és Családvédelmi Alap szociális lakásai) típusterveit készítette, majd különböző tervezővállalatoknál dolgozott.

Egy korai tanulmányában föltárta a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom történetét és értékeit (*Pásztortűz 1937/18). Az erdélyi népi építészet és különösen a *székelység épített örökségét rögzítette (a világháborút követően is) igen nagyszámú, dokumentumértékű fényképfelvételen.

Juhász István: Magyar képzőművészeti kiállítás Bukarestben. *Pásztortűz 1940/6–7. – Bierbauer Virgil: Építőművészeti kiállítás. In: Művészeti Hetek, Kolozsvár 1942, katalógus. – Murádin Jenő: Már sosem látható tájak. Székelyföld 2007/12.

(M. J.)