Zsemlyei János

oldal nyomtatása Share

Zsemlyei János (Nagykároly, 1936. febr. 15. – 2003. jún. 12. Kv.) – nyelvész. Középiskoláit szülővárosában végezte, 1958-ban a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet. Ugyanebben az évben kinevezték a Magyar Nyelvészeti Tanszékre gyakornoknak, 1960-tól (már a BBTE-n) tanársegéd, 1970-től adjunktus, 1981-től docens, majd 2000-től nyugalomba vonulásáig (2001) egyetemi tanár. Egyetemi előadásainak tárgya a leíró nyelvtan és a szövegtan.

Kutatási területe többirányú. Tudományos tevékenységének fővonala a román–magyar nyelvi kölcsönhatás kutatása. E tárgyban jelentősebb tanulmányai: Adalékok a Kis-Szamos vidéki magyar tájszólás azonos alakú román kölcsönszavaihoz (NyIrK 1972/2); A magyar nyelv román igei kölcsönszavainak alaktani beilleszkedéséről (in: Összevető nyelvvizsgálatok. Bp. 1972); A Kis-Szamos vidéki magyar tájszólás román kölcsönszavainak mezőösszefüggéséről (in: Magyar–román filológiai tanulmányok. Uo. 1984); Román közvetítésű nemzetközi szavak a *romániai magyarság nyelvhasználatában (NyIrK 1993/ 1–2); Román tükörszavak, tükörkifejezések a *romániai magyarság nyelvhasználatában (in: Kétnyelvűség és magyar nyelvhasználat. Bp. 1995). Ugyancsak a román nyelvi kölcsönhatás a tárgya 1976-ban a BBTE-n megvédett és később könyv alakban megjelent doktori értekezésének is (A Kis-Szamos vidéki magyar tájszólás román kölcsönszavai. Buk. 1979). Mint az erdélyi fazekasmesterség szakszókincsének egyik gyűjtője, e témában több (részben társszerzőkkel írt) cikket *tett közzé: A sovány és kövér agyag elnevezéseihez (Studia Universitatis Babeş–Bolyai 1962); A fazekasmesterség szakszókincséből: „agyagot ver” (NyIrK 1964/2); „A magyar nyelv feudalizmuskori román kölcsönszavai” c. szótörténeti monog­ráfia szerkesztése (NyIrK 1966/1). Az erdélyi magyar *nyelvművelés terén kiemelendőek a *nyelvművelés történetét taglaló tanulmányai: Az *Erdélyi Múzeum *nyelvművelése (1930–1940) (in: Anyanyelvünk művelése. Buk. 1975); Nyelvművelés a kolozsvári Keleti Újságban a két világháború között (in: Első magyar alkalmazott nyelvészeti konferencia. Nyíregyháza 1991); A nyelvművelő György Lajos (Keresztény Szó 1991/2).

Egyetemi jegyzetei: Leíró magyar szójelentéstani gyakorlatok (Kv. 1979); Mai magyar nyelv. Jelentéstan (uo. 1984); A mai magyar nyelv szókészlete és szótárai (uo. 2002).

Szerkesztő munkatársként a második kötettől bekapcsolódott az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkálataiba, a XII. kötet előkészítésekor főszerkesztője lett. A szótár történeti adataira építette több nyelvtörténeti vonatkozású tanulmányát: Az ifjú és szócsaládja az erdélyi régiségben (NyIrK 1982/1); A haszon és kár antonimapár az erdélyi régiségben (NyIrK 1983/2); Adalékok az erdélyi régiségbeli mondatátszövődés jelenségéhez (Magyar Nyelv 1998/1).

(M. L.)