Büchler Pál

oldal nyomtatása Share

Büchler Pál (Bácstóváros, 1877. jan. 25. – 1946. júl. 7., Marosvásárhely) – filológus. Középiskolát Kalocsán végzett, majd a budapesti egyetemen szerzett 1901-ben tanári oklevelet. Doktori értekezése: Régi esetvégződések és határozóképzők Homérosznál (Bp. 1907). A század első évtizedében Marosvásárhelyre költözött, középiskoláiban tanárkodott. Közben Halléban, Londonban járt tanulmányúton, a görög, latin, német és angol mellett a szanszkrit nyelvnek is kutatója lett. Cikkeiben gyakran foglalkozott az indogermán nyelvészet és az angol nyelv kérdéseivel. Legjelentősebb munkája a Manava Dharmasastra magyarra fordítása Manu törvényei címmel, mely az EME jogi, társadalomtudományi szakosztálya kiadásában (6. füzet) Budapesten jelent meg 1915-ben. Az eredeti verses szanszkrit művet a nyelv rendkívüli tömörsége miatt a német és angol fordítások példáját követve prózában fordítja, vigyázva a tolmácsolás hitelességére és a tartalmi hűségre. Szerzője a Dézsi Lajos szerkesztette Világirodalmi Lexikon (Bp. 1930–33) szanszkrit vonatkozású címszavainak. 1910-től haláláig munkás tagja a Kemény Zsigmond Társaságnak, számos felolvasást tartott és cikkezett a korabeli sajtóban, munkatársa a Zord Időnek is.

Kéziratban maradt munkái: Reineke Fuchs (műfordítás bevezetéssel és jegyzetekkel, 1928, szemelvények a Zord Időben. 1920/3-5); Világszemléletem, tanításaim („gyermekeim okulására, értelmi nagykorúságuk idejében való elolvasásra, megírtam 1932-től kezdve”); Az én hitem. Munkásságát kortársa és barátja, Molter Károly szavai jellemzik a Szabad Szóban megjelent nekrológban: „Mint Erdélynek annyi kiválója, Büchler Pál is érezte a töredéksorsot, a hányattatást, a mellőzést... Szegénységét megosztottuk vele, de hozzá jártunk el az ismeretek tárházába osztalékért. A népért szólt a legősibb népek bölcsességéről.”