könyvterjesztés

oldal nyomtatása Share

könyvterjesztés A könyv útját a szerzőtől a kiadón át az olvasóhoz minden korszakban az adott történelmi körülmények, valamint gazdasági-társadalmi feltételek szabták ki. A megjelent művek jelentős részben eleinte Erdélyben is az ún. "német rendszer" (bizományi) vagy a XIX. század elejétől divatossá vált előfizetésgyűjtő rendszer útján jutottak el az olvasóhoz, s ez a rendszer még *századunk elején is döntő módon befolyásolta a nálunk megjelenő művek terjesztését.

Ezzel párhuzamosan nyugati mintára több nagy magyar kiadóvállalat is kiépítette a maga könyvterjesztő hálózatát, s gondoskodott arról, hogy könyvei bizományi rendszerben bizonyos könyvüzletekbe eljussanak, ugyanakkor könyvterjesztő ügynökök egész hadseregét foglalkoztatva.

1918-at követően a magyar ~t Romániában alapvetően ugyanezek a körülmények határozták meg, több lényeges különbséggel. Itt ugyanis nem voltak nagy kiadók, amelyek a ~re önálló hálózatot vagy ügynökségeket építhettek volna ki. A szerzők maguk toborozták össze a nyomdai költségeik fedezésére elengedhetetlen számú előfizetőt, vagy egy-egy mecénás (így *Kemény János a Helikon keretében), ill. az egyházak anyagi támogatását vették igénybe. A könyvesboltok olykor forgalmuk fellendítése vagy az elfekvő könyvkészlet hasznosítása érdekében kölcsönkönyvtárat is működtettek. Főként a 20-as évekből több könyvkereskedés alkalmilag vagy kisebb-nagyobb rendszerességgel nyomtatott könyvjegyzékekben tájékoztatta közönségét (Kolozsvárt a Minerva Rt. 1926-ban és 1927-ben általános könyvjegyzéket, 1928 és 1940 között tankönyv- és ifjúsági olvasmányjegyzéket, 1938-ban gazdasági könyvjegyzéket jelentetett meg; Keszey Albert 1923-ban és 1927-ben, Lepage Lajos 1922-ben általános, a dicsőszentmártoni Erzsébet Könyvnyomda pedig 1925-ben tankönyvjegyzéket adott ki). Mások kölcsönkönyvtáruk nyomtatott katalógusával remélték becsalogatni a leendő könyvvásárlókat is (például a kolozsvári *Cultura Könyv- és Lapterjesztő vállalat vagy a temesvári Ungár Pál könyv-, papír- és írószerkereskedés).

1918 után a nem hazai kiadású magyar könyvek forgalmazása számos nehézségbe ütközött. 1922 augusztusáig és azután is több ízben az állam előzetes cenzúrához kötötte a magyarországi megjelenésű művek behozatalát, s az engedélyezés vagy tiltás többnyire az uralmon egymást váltó politikai pártok érdekharcainak függvénye volt. Ilyen meggondolásokból adtak ki terjesztési engedélyeket könyvkereskedő cégeknek (például a nagyváradi Sonnenfeld Rt.-nek, a kolozsvári Lepage-nak), magánszemélyeknek (így Franyó Zoltánnak), vagy vonták vissza tőlük.

E körülmények ellenére is a 20-as évektől a romániai magyarságnak a ~ terén is sikerült nem pusztán a megjelenő művek forgalmazását, hanem bizonyos művelődéspolitikai célok érvényesítését is lehetővé tenni. Az ESZC pl. amatőr sorozatot készíttetett (minőségi kiállításban, számozott, névre szóló ex librisszel), s ennek bevételéből tudta fedezni egy lényegesen olcsóbb, fűzött sorozat költségeinek egy részét, azzal a céllal, hogy e könyvek "egyszerű kiadása olcsón kerüljön a szegényebb sorsú, de olvasmányaiban éppoly igényes olvasó kezébe" (Kovács László). Társadalmi jellegű ~i akció eredményeként jutott el sok száz iskolásgyermek kezébe az Erdélyi *Irodalmi Társaság és a dicsőszentmártoni Erzsébet Könyvnyomda közös kiadásában Petőfi összes költeményeinek centenáriumi kiadása (1923), s ugyancsak társadalmi akcióvá terebélyesedett a brassói *ÁGISZ könyvsorozatának, a Hasznos Könyvtárnak a terjesztése is.

Másfajta ~i rendszert honosított meg a Minerva Rt., amikor a *Magyar Nép c. lappal karöltve vállalta a háború előtti évtizedben létrehozott, de jórészt széthullott népkönyvtárhálózat újraszervezését. Népkönyvtári könyvsorozatukra egyrészt kedvező vásárlási feltételeket biztosítottak az újonnan szerveződő könyvtáraknak, másrészt könyv- és pénzadományokkal segítették az anyagilag rászoruló könyvtári egységeket a sorozat (1940-ig 63 kötet) megszerzésében.

A ~re is gondja volt néhány nagyobb napilapnak és folyóiratnak (Brassói Lapok, Ifjú Erdély, Katolikus Világ, *Pásztortűz, Temesvári Hírlap, *Ellenzék és mások), amelyek saját kiadásukban és belső szerkesztői erők bevonásával könyvsorozatok megjelentetésére vállalkoztak, s azok népszerűsítését, terjesztését hasábjaikon is végezték.

Kihatással voltak a ~re az író és olvasó közötti kapcsolatokat személyessé tevő irodalmi estek, felolvasó körutak is (az Erdélyi Helikon, EMIR, Erdélyi *Irodalmi Társaság, Erdélyi Szemle, *Pásztortűz íróinak vidéki rendezvényei), annál is inkább, mert ezekből nőtt ki nálunk is ama könyvnapok rendezése, ahol a ~ és az író-olvasó találkozók kapcsolódtak össze szerencsésen. Könyvnapok kezdeményezésére Magyarországon már a 20-as évek végén sor került (a kezdeményezők közt Móricz Zsigmond nevét említhetjük, az 1933-tól miniszteri rendelettel létjogosultságot nyert akciók színvonalának emeléséhez pedig olyanok járultak hozzá, mint Benedek Marcell, Féja Géza, Kodolányi János, Nagy Lajos, Szekfű Gyula, Veres Péter), s 1934-ben már az erdélyi magyar könyv is megjelenik ezeken a rendezvényeken. Könyvnapok megrendezésére Erdélyben 1940 után érnek meg az idők, amikor a különböző városokban felállított könyvsátrakban az ESZC írói mellett olyanok dedikálták műveiket, mint Féja Géza, Móricz Zsigmond, Németh László. Ez a könyvnapi alkalom válik aztán teljesebbé és telítődik új tartalommal 1945 és 1948 között, amikor a könyvnapi sátrakban egymás mellett dedikálnak a Bolyai Egyetem, a *Józsa Béla Athenaeum, a Móricz Zsigmond Kollégium, az Erdélyi Tudományos Intézet, a Lepage könyvkereskedés, a Minerva és a marosvásárhelyi Bolyai Könyvkiadó szerzői, munkatársai, a kiadók pedig kedvezményes könyvnapi áron ajánlják könyveiket az olvasóknak.

Az 1945-ös "első szabad könyvnap" már egy új koncepciót jelez, melynek jelszava: "a könyv, a tudás nem kevesek kiváltsága, hanem mindenki tulajdona"; ez az elv párosul a ~ben is 1947 után az új rendszer politikai és ideológiai célkitűzéseivel, amelyek meghatározóvá válnak. A Művelődésügyi Minisztérium (később Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság, majd Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács) keretében külön a ~sel megbízott szerv (Könyvközpont) létesül; ez s az alája rendelt tartományi (később megyei) Könyvterjesztő Vállalatok juttatják el a hazai állami kiadók által kibocsátott évi tervfüzetekben meghirdetett, ill. a román-magyar kultúrcsere-egyezmény részét képező közös könyvkiadási megállapodás keretében megjelent (vagy importált) könyveket könyvesbolthálózatukon keresztül az olvasóknak, közületeknek, iskoláknak, üzemi vagy intézményi könyvtáraknak. A Könyvközpontnak és az egész hálózatnak 1948-tól kizárólagosan meghatározó szerepe van a romániai magyar könyvek példányszáma és területi elosztása tekintetében, s nagyobb távon, rendelőként, választékuk kialakításában is. A Könyvközpontnak alárendelten, de önálló terjesztő hálózattal működik a szövetkezeti könyvterjesztő, amelynek hatáskörébe a falusi jellegű települések könyvellátása tartozik. Ezeken kívül hosszú időn át önálló terjesztő szervek útján látták el magukat könyvvel a párt- és társadalmi szervezetek (így a szakszervezet, nőtanács, román-szovjet baráti társaság, vöröskereszt), ebben a hálózatban azonban csak a politikai nevelést és egészségügyi felvilágosítást szolgáló művek (a párt-, szakszervezeti és ifjúsági szervezeti politikai tanfolyamok anyagai, egészségügyi brosúrák) kerültek elosztásra.

A romániai ~ e hálózatainak peremén helyezkednek el a megyei (régebben tartományi) hatáskörű szervek (ilyen a Népi Alkotások Háza) kiadványai, továbbá bizonyos művelődési intézmények (így a színházak), folyóiratok, *irodalmi társaságok, iskolák saját kiadványai. E művek terjesztésére gyakran csak megyei (tartományi) körön belül maguk a kiadók vagy a *lapterjesztéshálózatának egységei vállalkoztak. Mindezeken kívül esik az egyházak kiadásában megjelent könyvek terjesztése.

1948 óta ugyancsak a központi és a megyei (tartományi) művelődési szervek hatáskörébe tartozik a könyvnapok, könyvhetek megrendezése. Többszörös változás után országos rendezvényeket tartottak évente februárban a mezőgazdasági, májusban az ipari könyvhónap, októberben pedig a "Román Könyvdekád" keretében.

Ilyenkor költők, prózaírók, szakértők tucatjait ismerhették meg az olvasók, s ezek a rendezvények a szervezésben részt vállaló Könyvterjesztő Vállalatok számára nemegyszer zárultak számottevő anyagi sikerrel. Sor kerülhetett helyi vagy kiadói kezdeményezéssel kiadói könyvnapokra is. Így Kolozsváron 1970 óta több-kevesebb magyar szerzőjüket is felvonultatva megrendezik a *Dacia Könyvkiadó Napját; a Kriterion Könyvkiadónak ugyanitt 1975 és 1979 között szintén sikerült könyvnapot (eleinte könyvnapokat) rendeznie, s nagy érdeklődést kiváltó találkozókat tartott többnyire több szerzőt, ill. művet egyszerre felvonultatva Bukarestben és számos vidéki városban. A nyolcvanas évek közepétől az ilyen rendezvényeket már csak az országos könyvnapokba feloldva szervezhették meg, zártabb közönség-keretben, előzetes jóváhagyás során politikai szempontból megválogatva a részt vevő szerzőket, sőt a kiadók képviselőit is.

A ~ keretében sajátos helyet vívott ki magának a "Könyvet postán" hálózat, elsősorban a népszerű "Tőzsér-posta", amelyet még 1968-ban a gyergyószentmiklósi Szövetkezeti Könyvhálózat keretében Tőzsér József hozott létre és működtet a 70-es évek elejétől Csíkszeredában, a *Hargita Megyei Könyvterjesztő Vállalatnál. Ezt a szolgálatot az olvasói igényekre érzékenyen *figyelő példányszám-becslés, megbízható adminisztráció jellemezte, s jelentősége nagy volt, főleg könyvkiadásunk ínségesebb éveiben.

1990-től a ~ terén is jelentős változások következtek be. A túlbürokratizált, az olvasói igények változásához képest merev s pénzügyileg rendkívül megkötött állami könyvterjesztő gépezet mellett megalakultak a privatizáció lehetőségeit felhasználó egységek, amelyek egy-egy földrajzi területen kizárólagossági joggal, jórészt a korábbi szinten töltötték be szerepüket. Ugyanekkor nagy számú magánkönyvkereskedő, bizományos, a földrajzilag szabadon maradt vagy elhanyagoltabb területeken (főleg Bihar, Szatmár, Szilágy, Arad, Temes, Hunyad és Szeben megyében) próbálkozik magyar könyvforgalmazással is, sokszor nagyon szerény tőkelehetőségeikhez kötötten.

(D. Gy.)

Várady Aurél: A régi bolt s a régi könyvbarátok. *Pásztortűz 1927. 365-66. Dékáni Kálmán: Cenzúra és index. *Pásztortűz 1928. I. 388-94. Móricz Zsigmond: A könyv és az író a vásáron. Nyugat, Bp. 1931. 752-58. Szekfű Gyula: Erdélyiek és felvidékiek a pesti utcán. Magyar Könyvszemle, Bp. 1934. 279. Dsida Jenő: Az irodalom három napja. *Pásztortűz 1930. 300. Szabédi László: Könyvnapok 1942. *Hitel 1942/3. A könyvterjesztés közügy. Kerekasztal-értekezlet, lejegyezte L. B. *Korunk 1966/12. A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében 1849-től 1945-ig. Szerk. Kovács Máté, Bp. 1970. Bibliográfiával. Engel Károly: Egy kiadás története. *Utunk 1973/30. Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. Önéletrajzi visszaemlékezések II. 1974. 458-77. Adamovits Sándor: Könyvterjesztők dicsérete. Könyvtár 1981/4.