Cseke Gábor

oldal nyomtatása Share

Cseke Gábor (Kolozsvár, 1941. júl. 29.) – író. ~ Vilmos fia. Középiskolát szülővárosában, a Brassai Sámuel Líceumban végzett, magyar irodalom szakos tanári képesítést a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett. 1962 óta az Ifjúmunkás belső munkatársa, 1968-tól 1979-ig főszerkesztője. Ma az Előre szerkesztője. Publicisztikai, kritikai írásokkal hívta fel magára a figyelmet a 60-as évek első felében. A Forrás-sorozatban 1967-ben verskötettel jelentkezett (Déli harang), költői érzékenységének újabb, meggyőzőbb bizonyítéka az Elveszett birtokok (1969). Lírai magatartását a tárgyakhoz, a szülőföldhöz, az emberekhez fűződő bensőséges viszony s valami kamaszos hetykeség jellemzi (Távolságok ciklus). Sikerrel próbálkozik az 50-es években lejáratott „termelési témák” költői megközelítésével (Levelek a brigádból). Karcolatai, elbeszélései (Tornác, 1970) a riporteri ihletést ötvözik a szerző lélekelemző, erkölcsboncolgató hajlamaival. Ló a pincében címmel lefordította Ovidiu Zotta ifjúsági regényét (1975). A tuskó c. gyermekregénye (1979) versekkel tarkított lírai történet, Érzelmes levelek c. regénye (Kv. 1980) családi vetületben elemzi a nemzeti szenvedélyeket legyűrő szerelmet. Új verskötete, az Ellenállás, az ifjúkori illúziók elvesztésének, a férfiúvá érésnek és a családba menekülésnek komor vallomása (1980).

Kántor Lajos: A költő gyalogútja. Előre 1967. aug. 31. Szilágyi Domokos: Megtévesztés. Igaz Szó 1967/11. Markó Béla: Vannak-e még csodák? Igaz Szó 1980/5. Gálfalvi Zsolt: Érzelmes írások értelme. Előre 1980. júl. 6. Kovács János: Kimondás és elmondás. Utunk 1980/46. Máthé József: Kettős tükörben. Igaz Szó 1980/11.