Állami Magyar Színház

oldal nyomtatása Share

Állami Magyar Színház1. Kolozsvárt a mai ~ közel kétszázados történeti múlt folytatása. Az első erdélyi állandó magyar színjátszó társulat a felvilágosodás anyanyelvi művelődést sürgető eszméi jegyében ebben a városban jött létre. Megnyitó előadása 1792. nov. 11-én volt a mai Szabadság tér és Napoca utca sarkán álló Rhédey-palota déli szárnyépületében, a Köleséry vagy a titkos ellenkezés c. darabbal. Katona József Bánk bánja a színház Farkas utcai állandó otthonának 1821-es avatását köszöntő pályázatra íródott. Ez az épület, a magyar nyelvterület első kőszínháza, az 1930-as évek elejéig a mai Kogălniceanu utcai Egyetemiek Háza helyén állott, a színtársulat azonban már 1906-ban az új Hunyadi – ma Ştefan cel Mare – téri Nemzeti Színház-épületbe költözött, ahonnan 1919 után került mai helyére, a sétatéri Színkör épületébe.

A kolozsvári színház gazdag hagyományok birtokában vált a kibontakozó romániai magyar irodalmi élet hatékony fórumává. Janovics Jenő, aki 1930-ig igazgatta az együttest, irodalmi olimpiászokat szervezett a legjelesebb erdélyi magyar írók részvételével, az erdélyi magyar drámaírás megteremtésére pályázatokat hirdetett (az 1923-as pályázatra írta Tamási Áron az Ősvigasztalást), munkás- és ifjúsági előadások szervezésével biztosította az anyanyelv művelését tömegszinten. A gazdasági válság nehézségeit úgy próbálták átvészelni, hogy Színpártoló Egyesületet alapítottak, s a 30-as évek elején Janovics Jenő művezetői ténykedése mellett, László Ákos és Horváth Toldy István igazgatásával az anyagi szükségletek egy részét közösségi adományokból fedezték. E korszak végén alakult meg a Thália rt., amely 1933 és 1940 között Kádár Imrét bízta meg a színház igazgatásával. Ebben az időszakban válik szorossá a színház kapcsolata a Helikon írói társulással, s az 1936-tól évente közösen meghirdetett drámapályázat hatására bontakozik ki Tamási Áron, Nagy István, Tomcsa Sándor drámaírói művészete.

A két világháború közt 43 szerző 68 műve került bemutatásra. A színi mozgalom irodalmi hatékonyságát bizonyítja, hogy a szerzők sorában ott találjuk Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Bárd Oszkár, Benedek Elek, Gulácsy Irén, Hunyady Sándor, Jékely Zoltán, Karácsony Benő, Kós Károly, Kuncz Aladár, Molter Károly, Nagy István, Nyírő József, Szentimrei Jenő, Tabéry Géza, Tamási Áron, Tomcsa Sándor nevét. Az erdélyi népművészetet gyümölcsöztetve, sajátos játékstílussal kísérleteztek, amit a színháztörténet kék madár vonulatként tart számon. A szülőföld vox humanája, a testvériség jegyében tűzik műsorra a korszak legjelentősebb román drámaíróinak műveit is. Lucian Blaga Zamolxéja Bárd Oszkár fordításában megelőzte a román bemutatást, Victor Eftimiu Prométheusz és Ion Minulescu A szerelmes próbabábu c. darabja Kádár Imre, Nicolae Iorga Apáról fiúra c. darabja Bitay Árpád fordításában került színpadra. Az eredeti romániai drámatermés bemutatását rangossá tette az a körülmény, hogy a helyi hagyománynak megfelelően a kolozsvári magyar színház az európai színi kultúra klasszicizmusához mérte műsorát és előadásait, nem felejtkezve meg arról, hogy itt már 1794-ben a Hamlet és Schiller Tolvajokja színre került. Janovics és Kádár színháza emlékezetes Shakespeare-ciklussal, Gorkij és Csehov, Ibsen drámáinak jeles bemutatásával, Molière-előadásokkal jelölte meg a dramaturgiai igények fokát. 1940 és 1944 között a színház élén Kemény János elnök-igazgató mellett Táray Ferenc (1942-ig) és Mihályffy Béla művészeti igazgató állt.

A népi demokráciára, majd szocializmusra való áttérés óta az állami dotáció nyugodt munkamenetet biztosító légkörében a kolozsvári ~ új, magasabb fokon folytatta tevékenységét. Az újraindulás szervezési feladatait Fekete Mihály, Kőmíves Nagy Lajos vállalta, majd 1945 júniusától ismét Janovics Jenő igazgatta a színházat haláláig. A sétatéri Színkörben berendezkedő ~ élére ekkor Szentimrei Jenő (1945-49) kerül, aki haladó hagyományaink és új, szocialista kultúránk műsordarabjaiból alakítja ki az új típusú művelődési intézmény kulturális politikáját. Harag György, Kovács Dénes és Méliusz József (1949), majd Marosi Péter (1949-52), Kovács József (1952-53), Nagy Béla (1953-56), Tamás Gáspár (1956-60) igazgatása alatt a kor kevés értéket kínáló, a sematizmus és problémátlanság kísértésével küszködő drámaterméséből műsorra kerül mindaz, ami irodalmi értéket felmutatott: így Balla Károly már fordulatot jelző Vádolom magam c. darabja, Kiss Jenő A fehér ember, Kiss László-Kováts Dezső Vihar a havason, Nagy István A gyár ostroma, Sütő András-Hajdu Zoltán Mezítlábas menyasszony c. műve. A következő időszak színigazgatói, Huszár Sándor (1960-64) és Senkálszky Endre (1964-69) már a kor életérzését a maga teljességében ábrázoló, az új témát illő dramaturgiai keretben megszólaltató drámák között válogathattak. Deák Tamás (Demetrius, Ádám elkárhozása), Huszár Sándor (A házasságok a földön köttetnek), Földes Mária (Baleset az Új utcában), Méhes György (Harminchárom névtelen levél, Barbár komédia) jelentkezése a kortárs romániai magyar dráma kibontakozásának szakaszát jelzi.

Az utolsó évtizedben, Bisztrai Mária igazgatása alatt, a kolozsvári ~ eredeti drámákat bemutató műsora egyben a romániai magyar színműírás magas szintre érkezését is mutatja. Bálint Tibor (Sánta angyalok utcája), Csávossy György (Özvegy és leánya, Kemény Zsigmond nyomán), Csiki László (Öreg ház), Kocsis István (A korona aranyból van), Páskándi Géza (Tornyot választok) művei s a Sütő-trilógia Harag György rendezésében (Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel) esztétikai értékeiken túl egyben szép példái a szülőföld sajátos problémái iránt való elkötelezettségnek, s mint a legnagyobb átlagnézőszámot megvalósító bemutatók, sokatmondóan minősítik színház és irodalom kapcsolatát.

A kolozsvári ~ alkalmi Stúdió-színpadán a színművészek a klasszikus (görög ciklus: Aiszkhülosz- és Szophoklész-oratórium) és modern (Mrożek, Schisgall, Aldo Nicolai) drámaírók egy-egy filozófiai veretű művének interpretálásával s írói megemlékezések (köztük 2 Ady-est, Kós Károly ünneplése, hazai magyar költők) műsorával szerepeltek.

A színház egyes művészei tevékeny részt vállalnak a Művelődési Ház színjátszó együttesének s a főiskolások színjátszó csoportjainak patronálásában, s Kolozsvár iskolaváros lévén, jelentős szerepet töltenek be az ifjúság számára rendezett színházi előadások.

A kolozsvári magyar színjátszás gazdag történetének feldolgozására vállalkozott Jancsó Elemér. Az erdélyi színészet hőskora (Erdélyi Ritkaságok 1942. 2. kiadás), A kolozsvári magyar színház megalakulása és a felvilágosodás (NyIrK 1963/1) és A kolozsvári magyar színház útja a romantikától a realizmusig (NyIrK 1963/2) c. tanulmányai együtt is megjelentek az Irodalomtörténet és időszerűség (1972) c. gyűjteményben. A két világháború közötti romániai magyar drámaírás történetét Kötő József doktorátusi szakdolgozatban írta meg, ebből részletek jelentek meg Fejezetek a romániai magyar dráma történetéből (Kv. 1976) címmel.

(K. J.)

Imre Sándor: Janovics Jenő és a színház. Kv. 1924. – Gaál Gábor: Erdélyi színház. Erdélyi Helikon 1928/1, 3. – Tabéry Géza: Emlékkönyv. Kv. 1930. 39–43. – Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Kv. 1942. 172–178. – A 150 éves erdélyi magyar színjátszásról. Erdélyi Helikon 1942/5. Különszám. – Szabó Lajos: Színművészetünk tíz éve. Utunk 1954/34. – Jancsó Elemér: 175 éves a kolozsvári magyar színház. Igaz Szó 1967/11. – Klacsmányi Sándor: Román drámák magyarul. Korunk 1967/11. – Jelentés a Szépmíves Céh és a Magyar Színház drámapályázatáról. 1936. HLev. 1979. II. 113-17; Jelentés az Erdélyi Szépmíves Céh és a Kolozsvári Magyar Színház drámapályázatáról. 1939. HLev. 1979. II. 226-27. – Kántor Lajos: A megtalált színház. Kv. 1976. 150–155, 168-84. – Marosi Péter: Világ végén virradat. 1980. Drámákról, bemutatókról c. fejezet 126–180.

2. Sepsiszentgyörgyön állandó színház a Kolozsvár tartományi Szakszervezeti Tanács védnöksége alatt 1946-ban alakult Dolgozók Színháza magyar tagozatának áthelyezésével jött létre 1948 augusztusában. Kezdetben Állami Magyar Népszínház nevet viselt. 1949 márciusától ~ néven folytatja működését. Igazgatók: Bokor Andor (1946–56), Kováts Dezső (1956–68), Dukász Anna (1968–73), 1973 óta Sylvester Lajos. Irodalmi titkárok: Bokor Lívia (1946–56), Sombori Sándor (1956–59 és 1963–69), Jecza Tibor (1959–63), 1970 óta Veress Dániel. Az intézmény az alapító okmány szerint drámai színház. Több műfajt magába ölelő arcélét sajátos helyzete és a nézők igényei alakították ki: a Barcaságtól Gyimesig terjedő tájegység falujáró színháza lett. Műsorrendjében a nyomaték a kortárs hazai román (Al. Voitin, D. R. Popescu, L. Demetrius, A. Baranga, P. Everac, H. Lovinescu), magyar, a klasszikus és a két háború közti román (I. L. Caragiale, T. Muşatescu, M. Sorbul, V. Eftimiu, M. Sebastian, G. Ciprian), a klasszikus magyar (Katona, Fazekas, Petőfi, Vörösmarty, Csiky Gergely, Mikszáth, Móricz, Németh László), valamint az egyetemes drámairodalom realista és romantikus alkotásainak bemutatására esik (Lope de Vega, Calderón, Machiavelli, Shakespeare, Molière, Schiller, Goethe, Victor Hugo, Gogol, Ibsen, Gorkij, Shaw, Krleža). Szórványosan a jelenkori magyar s kortárs nyugati drámairodalom is szóhoz jut (Illyés Gyula, Illés Endre, Görgey Gábor, Kertész Ákos, Tennessee Williams, Camus, Faulkner, Dürrenmatt, Joseph Heller). Az ~ jelentős vállalkozásai közé tartozik az egyszerzős drámai ciklusok kialakítása: Tamási-sorozat (Énekes madár, Csalóka szivárvány, Tündöklő Jeromos, Hegyi patak, Hullámzó vőlegény), Sütő András-sorozat (Tékozló szerelem, Csillag a máglyán, Káin és Ábel), a gyermek és ifjúsági színműveket bemutató sorozat, valamint a történelmi drámák sora (Veress Dániel: Mikes, Véres farsang, Wesselényi, Örvényben; Páskándi: Tornyot választok; Illyés Gyula: Különc; Katona József: Bánk bán; Sombori Sándor: Gábor Áron; utóbbi kivételével Völgyesi András rendezésében). Három évtized alatt a társulat a következő kortárs romániai magyar írók és színpadi szerzők harmincegy színművét vitte színpadra: Balla Károly, Csávossy György, Deák Tamás, Kiss László, Kováts Dezső, Marton Lili, Méhes György, Nagy István, Novák Anna, Páskándi Géza, Seprődi Anna, Simon Magda, Sombori Sándor, Sütő András, Szemlér Ferenc, Tamási Áron, Tomcsa Sándor, Tömöry Péter, Veress Dániel. A Stúdió-színpad monodrámákat, egyéni és kollektív irodalmi műsorokat, verses összeállításokat mutatott be Juhász Gyula, Caragiale, Petőfi, Ady, Kányádi Sándor, Tamási Áron, Farkas Árpád s mások műveiből, a világlíra szerelmes verseiből vagy a színházról és színjátszásról írott művekből. A társulat évente hét-nyolc nagyszínpadi, egy-három stúdió bemutatót tart, átlagos nézőszám száz-száztízezer.

A sepsiszentgyörgyi színjátszás előtörténetével – saját kutatásaira támaszkodva – Sombori Sándor foglalkozott (Színjátszás Sepsiszentgyörgyön a XIX. században, Aluta 1970; Színjátszás Sepsiszentgyörgyön a XX. század elején. 1900-1913, Aluta 1971). A mai állandó színház története feldolgozatlan.

(V. D.)

Veress Dániel: Klasszikusok vidéken. Utunk Évkönyv 1972. 140–142.; uő: Negyedszázad. Emlékfüzet. Sepsiszentgyörgy 1973; uő: A színház vonzásában. Jegyzetek a műhelyből. Sepsiszentgyörgy 1980. – Sylvester Lajos: Mondani a szót, a jót, az igazat. Utunk 1974/2. – Kántor Lajos: Színház a közönségért. Korunk 1976/9; uő: A megtalált színház, Kv. 1976. Nevelni és szórakoztatni c. fejezet 48–54.

3. Temesvárt az ~ évszázados hagyományra támaszkodik. Az első magyar színházi előadást itt 1828-ban tartotta a Bánságban vendégszereplő Kassai Dal- és Színésztársaság, s a vándortársulatok fellépései a XIX. század 50-es éveitől rendszeresekké váltak. A budapesti Nemzeti Színház meghívott művészei 1875-ben avatták fel Szigligeti Nőuralom c. darabjával a jelenlegi három önálló színháznak s a Temesvári Állami Operának otthont nyújtó épületet. A század végéig felváltva játszottak benne magyar és német színtársulatok, gyakran szerepeltek a városban román és szerb művészi együttesek is. A temesvári magyar színjátszás Krecsányi Ignác igazgatósága alatt (1888–1894 és 1902–1914) bontakozott ki. Nála kezdte színészi működését Janovics Jenő, Fekete Mihály, Latabár Árpád, Medgyaszay Vilma.

1919 után éveken át Fekete Mihály igazgatta a temesvári magyar színházat. Műsorrendjén a divatos operettek mellett fontos helyet foglaltak el az egyetemes és a magyar irodalom jelentős klasszikus és korabeli alkotásai. Rövid ideig Franyó Zoltán volt a színház irányítója, majd Szendrey Mihály és az Ihász-Fekete társulat kapott koncessziót. Janovics Jenő együttese állandó szezont tartott Temesvárt, a 30-as évek végén pedig a kolozsvári Thália rt. társulata állomásozott itt megszabott időközönként. A II. világháború kitörésével megszűnt a temesvári magyar színjátszás, a 40-es évek végén azonban Magyar Népszínház alakult Kulcsár Juliska operaénekesnő vezetésével. Ennek egyes tagjaiból és munkásszínjátszókból jött létre a német színtársulattal egy időben, 1953-ban a román nyelvű Temesvári Állami Színház magyar tagozata.

Az együttes a főiskoláról Temesvárra szerződött fiatal színészekkel erősödött, ide került Jánó János, Rácz Béla, majd Adleff Ingeborg, Fábián Ferenc, Sinka Károly, később Varga Vilmos, Balogh Éva. Nagy művészi tapasztalattal rendelkező színészek – Sarlai Imre, Sebesi Péter, Izsó Johanna – szerződtek a társulathoz, melynek művészi irányítását 1956-tól Taub János vette át. Rangos előadásban kerültek ekkor színre Szigligeti, Heltai, Maeterlinck, Roblés darabjai.

Taub igazgató-főrendező vezetésével 1957. okt. 1-től az addigi tagozat önálló intézménnyé vált Temesvári Állami Magyar Színház néven. A sikeres produkciók sorozata Csiky Nagymama, Figuiredo Savanyú a szőlő, Bródy A tanítónő és Medikus, Shaw Az ördög cimborája c. darabjainak sikerült bemutatóival folytatódott. Taub távozásával 1961-től visszaesés állt be a társulat művészi tevékenységében. 1965 őszén Sinka Károlyt nevezték ki a színház igazgatójává, s Taub temesvári szerződése nyomán a 60-as évek végétől újabb sikeres időszak köszöntött be. Taub országos feltűnést keltő előadásban vitte színre Harold Pinter A gondnok (1969) és Csehov Ivanov (1973) c. darabját. 1969 őszén a temesvári ~hoz szerződött Cseresnyés Gyula, az ő rendezései sorából kiemelkedett Németh László Villámfénynél, Hašek-Burián Svejk, a derék katona, Shakespeare II. Richárd és Csehov Ványa bácsi c. darabjának előadása. Rangosan vitte színre a társulat Mihai Berechet vendégrendezésében Krleža A Glembay Ltd. c. darabját (1975). A sikerekben gazdag periódus után megritkultak a gondosan kidolgozott előadások, sok jeles színész máshova szerződött, s nagy veszteséget jelentett Fábián Ferenc kiváló színművész korai halála.

Sajátos helyzetéből eredően a temesvári ~ bizonyosfajta korszerűen értelmezett népszínház eszményi megvalósítására törekszik, rendszeresen felkeresve Arad és Temes megye magyarok is lakta városait és falvait.

A színház műsorán kezdettől fogva megfelelő arányban jelentkeznek a romániai magyar írók színművei, számos esetben ősbemutatóval. A hazai szerzők itt előadott munkái közt szerepelt Anavi Ádám, Csávossy György, Csiki László, Fodor Sándor, Földes Mária, Hajdu Győző, Károly Sándor, Kiss László, Kocsis István, Komzsik István, Lászlóffy Csaba, Méhes György, Sütő András, Szabó Lajos, Tomcsa Sándor, Tömöry Péter darabja. A magyar klasszikusok tiszteletére rendezett ünnepi műsorok mellett hazai szerzőket szólaltatott meg a Zászlóhajtás (1966), Hazám (1969), Ifjúságunk hatalom (1972), Neked (1972), Amit az idő parancsol (1974), Megálltam melletted (1975) c. irodalmi stúdió-műsor. Külön estén szerepeltek összeállítások Olosz Lajos és Endre Károly, majd Bodor Pál verseiből; Szilágyi Domokos emlékének szentelt Egyenes beszéd c. műsorával Mátray László I. díjat nyert a Megéneklünk, Románia-fesztivál bukaresti seregszemléjén (1979).

(Sz. J.)

Papp László: A temesvári színjátszás kérdéséhez. Korunk 1966/3. – Szőcs István: Temesvár – színházaink két arca. Igaz Szó 1970/4. – Szekernyés János: Három színház egy fedél alatt. A Hét Évkönyve 1978. 209–214.