Csiki László

oldal nyomtatása Share

Csiki László (Sepsiszentgyörgy, 1944. okt. 5. – 2008. okt. 2., Budapest) – költő, elbeszélő, drámaíró, műfordító. A középiskolát szülővárosában végezte, román-magyar szakos tanári oklevelet Kolozsvárott szerzett. 1968-tól a Megyei Tükör szerkesztője. 1971-től a Kriterion Könyvkiadó lektora Bukarestben, majd Kolozsvárt a Forrás-sorozat kiadói szerkesztője, 1980 júniusa óta az Utunk szerkesztőségében dolgozik. Első verse az Utunkban jelent meg 1965-ben. Versekkel, novellákkal, könyvismertetésekkel, publicisztikai írásokkal rendszeresen jelentkezik a hazai sajtóban, esszéi, kritikái is jelentősek.

A második Forrás-nemzedékhez tartozik: Esőt kaszáló c. verseskötete Szőcs István bevezetőjével 1968-ban jelent meg. Szabad verseit, akárcsak elsősorban a Megyei Tükörbe írt publicisztikáját, szépprózáját Kezdetben vala az ige c. kisregényét az Utunk közölte folytatásokban 1970-ben egyfajta „szegényemberes-urbánus” szemléletmód és erős társadalmi felelősségtudat: az egyén és társadalom viszonyának előítéletektől mentes szemlélete, a mindent újraértelmező, újra mérlegre tevő fiatalos merészség jellemzi. Második verseskötete, a Kellékek (1972), költői fegyvertára gazdagodásáról, tömörítő készségének fejlődéséről, a publicisztikai hangvétel levetkőzéséről tanúskodik. A formai megoldásaiban néhol még bizonytalannak tűnő Cirkusz, avagy: búcsú az ifjúságtól (Kv. 1971) c. elbeszéléskötetében is nemzedékének problémáit fogalmazza újra. A groteszktől az abszurdig terjedő könyörtelen éleslátással mutatja be helyüket a világban nyugtalanul kereső, férfisorba ért fiatal kortársait, akik közül sokan le akarnak ugyan számolni az előző nemzedékek hibáival-bűneivel, de „a cselekvés egyszerűsége” helyett a nonkonformista pótcselekvések vakvágányára siklanak.

Az abszurd és a groteszk az uralkodó esztétikai minőség drámáiban is. Az Öreg ház (kolozsvári bemutató Harag György rendezésében 1978-ban) nemzedéki konfliktust visz színre; ennek groteszk jelképe a családi ház, amelyhez az apát ifjúsága és emlékei fűzik, fiát már semmi. Az apa időbe és társadalmi kapcsolatokba helyezett alakja annak a múltnak a szívós továbbélését példázza, mely a II. világháború előtti kispolgári életvitelből és az 50-es évek torzult „hőskorából” ötvöződik. Ésszerű és bíráló továbbadnivalója nincs erről a múltról, így jön létre az abszurdra jellemző kommunikáció-hiány közte és a fia (a két nemzedék) között. Egyiknek a jövőtlenség, másiknak a múlthiány a tragikuma s a személyiség ebből következő diszkontinuitása. A Nagypapa látni akar benneteket (temesvári bemutató 1979-ben) már teljesen az abszurd színpadi eszközeivel jeleníti meg a személyiség belső és a társadalom külső világa közötti kapcsolathiányt. A játék, a szerep pirandellói fogalmához nyúl benne vissza a szerző, ami azonban nála nemcsak védekezés a külvilág konformizáló hatásai ellen, hanem fiktívvé, időn kívülivé változtatva a személyes létet, a személyiség-degradáció sajátos formája is. (A darab újabb változatát az 1980-as sepsiszentgyörgyi Nemzetiségi Színházi Kollokviumon Seprődi Kiss Attila rendezése és Kemény Árpád díszletei vitték sikerre.)

Versei, novellái jelentek meg még a Kapuállító c. antológiában (Sepsiszentgyörgy 1969), 1969-től az Utunk-évkönyvekben, az Évek énekei c. Utunk-antológiában (Kv. 1971). Több versfordítást közölt románból, tolmácsolásában jelent meg Al. Ivasiuc A madarak (1973) és Áradat (1976) c. regénye, Anton Pann Beszédmese mesebeszéd (1974) és Ion Dodu Bălan Ikarosz gyermekkora (1976) c. munkája, Hortensia Papadat-Bengescu Ledér szüzek c. regénye (1978).

Egyéb önálló kötetei: Az idegen város (történetek, 1974); Szombat. A búvár hazamegy. Verskönyv haladóknak (1977); Az eladott nagyapó (történetek, Kv. 1977).

(L .G.)

Király László: 1x1 = ?. Utunk 1968/44. Kántor Lajos Láng Gusztáv: Nemzedékek, hit, értelem. Igaz Szó 1969/1. Kovács János: Újrakezdés prózában. Előre 1971. nov. 20. Szemlér Ferenc: A költészet kellékei. A Hét 1973/40. Mózes Attila: A lehetőségek prózája. Korunk 1975/10; uő: A novella lehetőségeinek tetőzése. Utunk 1978/15. Védtelen-e a költő a versben? Ankét Cs. L. verseskötetéről. Vezette Szabó Zsolt. Könyvtár 1978/1. Marosi Péter: Dráma az öreg házban. Utunk 1979/2; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 172-80. Marosi Ildikó: Az öreg ház lakói. A Hét 1979/3. Szőcs István: Öreg ház. Előre 1979. jan. 23.

ASZT: Alkotóműhely. LM 436.