Csíkszereda magyar irodalmi élete

oldal nyomtatása Share

Csíkszereda magyar irodalmi élete. A város 1879-től Csík vármegye s ma Hargita megye székhelye. Irodalmi-művészeti hagyományai a közvetlenül szomszédos és már közigazgatásilag bekebelezett Csíksomlyóhoz kapcsolódnak, ahol már a XVII. század közepén középfokú iskola, az 1670-es évektől pedig könyvnyomda is működött, melynek alapítója, Kájoni János, a ferences barátok évkönyvírója, itt nyomatta ki „Cassai András által, 1676-ban” Cantionale Catholicum c. alatt 535 magyar és 205 latin éneket tartalmazó egyházi énekgyűjteményét (újranyomták 1719-ben, 1805-ben, új kiadása Bp. 1979). Somlyó az erdélyi iskolai színjátszásnak is gócpontja volt. 1721-ből maradt fenn a legrégibb csíksomlyói iskoladráma-töredék. (A következő szövegrész a cenzúrabeavatkozás előtti állapotában:) 1721-ből maradt fenn a legrégibb csíksomlyói iskoladráma-töredék: az 1784-ig évről évre bemutatott vallásos tárgyú darabok többnyire a búcsúra összegyűlt nép előtt kerültek színpadra, de a diákok vidékre is kijártak velük. A magyar történeti tárgyú Zápolya János és Bebek Imre c. játékot 1780-ban mutatta be „a’ Csiki Gymnassyumban Tanuló Nemess Iffiúság”. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején Csíksomlyón nyomták a Hadi Lap 9 számát (melléklete a Csíki Gyutacs).

A város művelődési életének felívelő szakasza csak a múlt század utolsó évtizedeiben kezdődött. 1881-ben indul meg az első helyi lap, a Székelyföld, 1882-ben létesül az első világi nyomda, 1889-ben indul el és több mint félszázadon át jelenik meg a Csíki Lapok A különféle társadalmi, művelődési és sportegyesületek, szervezetek (Csíkszeredai Műkedvelő Társulat, Csíkszeredai Dal- és Zeneegylet, Csíkszeredai Korcsolyaegylet, Csík Vármegye Ipartestülete) mellett néhány földműves olvasókör ébreszt irodalmi és művelődési érdeklődést. A várost évente felkeresték a vándor színtársulatok, vándorművészek, nemegyszer ismert írók. Derekas részt vállalt a művelődési életből a kat. főgimnázium és tanítóképző tanári kara és ifjúsága.. Az I. világháború után, a 20-as évek végén létesült Magyar Ház, majd a Csíki Székely Múzeum és Kultúregylet népszerűsítő előadásokkal, néprajzi gyűjtéssel és kiállítások rendezésével tartotta ébren a közművelődést. (A cenzúra által megcsonkított mondat befejező része:) ... mely a két világháború között jórészt az egyházi szervezetek és vallásos egyesületek kereteibe szorult. Közlési lehetőséget a Péter- és Vákár-féle nyomdavállalatok nyújtottak.

Ezen időszak kiemelkedő írói, közírói és tudományművelői közül T. Nagy Imre a sajtó és közművelődés szervezője, Imets Fülöp Jákó elsőnek indítja el a tudományos ismeretterjesztést, Antal Áron, Albert Vilmos, Zsögön Zoltán, id. Venczel József, Boga Lajos a természet- és társadalomtudományok területén a legkülönfélébb szellemi tevékenységek szervezésében töltöttek be szerepet. Benedek Fidél, Boros Fortunát és Sántha Lajos helytörténeti kutatásai, Domokos Pál Péter, Gál Sándor, Gáll Ferenc, Kovács Károly, a zsögödi Nagy Imre festőművész, Vámszer Géza néprajzi munkássága, Kovács Jenő, Részegh Viktor szerkesztői tevékenysége, Nagy András, ifj. Venczel József szociológiai és egészségügyi helyzetfelmérései, Bányai László haladó szellemű úttörései jelzik Csíkszereda felzárkózásának egy-egy mozzanatát; innen indul György Lajos irodalomtörténész, Nagy István zenepedagógus, karmester, Pálfy Ferenc mezőgazdasági író, Pataki József történész pályája. A város a két világháború között az illegális kommunista mozgalom egyik góca.

A felszabadulás óta fellendül a műkedvelő mozgalom, színjátszók, dalosok, népi táncosok, zenészek, szavalók, bábosok kezdik a falujárást. Egyes csoportok országos versenyek babérját is többször megszerzik, Csíkszereda a felcsíki és alcsíki részek népművelésének jelentős tényezőjévé válik. Sorra létesül a Petőfi Sándor Művelődési Ház, a Városi Könyvtár, megindul és 1952-ig hetilapként itt jelenik meg a Vörös Zászló. Új lendületet hoz a város művelődési életébe az is, hogy 1968-ban az újonnan alakult Hargita megye székhelye lesz. János Pál igazgatása alatt a Mikó-várban ettől kezdve rendezkedik be a megyei múzeum, megkezdik működésüket a tudományterjesztés új megyei szervei. Ide látogatnak a színházak, az irodalmi szerkesztőségek, vándorkiállítások érkeznek, s végül megszületik Csíkszereda népi együttese a székely népi kultúra ápolására.

1968 februárjában román és magyar napilap indul: az Informaţia Harghitei és a Hargita, s népszerűvé válásukkal megnyílnak a művelődés korszerű távlatai; a két újság irodalmi atmoszférát teremt. A fiatal írók közül itt él Balázs F. Attila, Ferencz S. István, Kozma Szilárd, Oláh István, Váli József. 1970-ben modern nyomda lép működésbe, s nagyobbrészt itt jelennek meg a megye közigazgatási, művelődési, mezőgazdasági és egészségügyi szerveinek kiadványai. Míg a két világháború között összesen 37 önálló kötet hagyta el a csíkszeredai nyomdákat ebből 20 kötet Vákár Lajos, 12 Szvoboda Miklós nyomdájában jelent meg , addig az 1968 és 1977 között eltelt tízéves időszak termése 29 kötet: szerzőik G. Biró Katalin, Horváth Botond, István Lajos, János Pál, Kardalus János, Kovács Dénes, Molnár István, Salló István felelevenítették a néprajzi és népművészeti hagyományokat; megjelent Nagy István és Nagy Imre képeinek albuma, néhány eredeti mezőgazdasági és gépészeti, sőt közlekedésügyi szakkönyv, s rendszeresen a népszerű Hargita Kalendárium.

Csíkszeredát és a ma hozzá tartozó Csíksomlyót szülöttje, Fodor Sándor emelte az irodalomba (itt játszódik le a Tíz üveg borvíz, 1979), az ugyancsak ide tartozó Csíkzsögöd Bretter György filozófiai esszéjében tükröződik (Temetés Zsögödön, az Itt és mást c. kötetben, 1979), a táj Nagy István és Nagy Imre művészetében kel életre. Számos fiatal képzőművész telepedett itt le, köztük Márton Árpád, Gaál András, Sövér Elek, Márkos András, Beczássy Antal.

1973. júl. 25-én, Nagy Imre festőművész 80. születésnapján nyitották meg Csíkszeredán a Zsögödi Galériát. A sajátos szerkezetű kiállítási épületet a II. világháború után itt letelepedett Mihai Filitis görög építész tervezte, az azóta elhunyt Nagy Imre képeit őrzik benne. 1973. dec. 29-én került sor Doru Popovici Bălcescu- és Szobotka András Petőfi-szobrának leleplezésére a Mikó-vár előtt.

A Művelődési Házban 1975 óta működik a *Tamási Áron Irodalmi Kör s román testvérszervezete, a Luceafărul. 1976-ban könyvkiállítással egybekötött emlékünnepség zajlott le a Kájoni-nyomda felállításának 300. évfordulója alkalmából, az ekkor kiadott kisméretű emlékkönyv bibliofil kiadvány. A székely helytörténet növekvő szerepét jelzi az 1976-ban Csíkszeredán rendezett tudományos ülésszak, melynek anyaga A székelyek harca a feudális kizsákmányolás ellen a XVI. század második felében és részvételük a törökellenes harcban c. alatt (Csíkszereda 1977) könyv alakban is megjelent.

(N. B. A. I.)

Domokos Pál Péter: A csíki énekeskönyvek, az Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára c. kötetben, Sepsiszentgyörgy 1929. 102–112. Antal Imre: Csíkszereda: 300 év. Korunk 1968/9; uő: Bibliográfiai adatok Csíkszereda történetéhez. Csíkszereda 1972. Hargita, 1969. Irodalmi összeállítás. Igaz Szó 1969/8. Nagy Benedek: Van-e a napilapnak hagyománya Csíkban? Korunk 1971/7. Molnos Lajos: Valának egykor diákok... 250 éves a csíksomlyói színjátszás. A Hét 1971/48. Pap Ferenc: Kájoni János és a csíksomlyói nyomda művelődéstörténeti jelentősége. Korunk 1972/3. Vámszer Géza: Csíkszereda településtörténete és települési formája, az Életforma és anyagi műveltség c. kötetben, 1977.