Csiky Gergely emlékezete

oldal nyomtatása Share

Csiky Gergely emlékezete. A romániai magyar színházkultúra realista hagyományait erősítő örökség előzménye, hogy Janovics Jenő, akkor még a Farkas utcai „öreg színház” színésze, a kolozsvári egyetemen Csiky Gergely realizmusáról írja doktori értekezését, s mire Csiky Gergely élete és művei c. munkájának mindkét kötete megjelenik (1900–02), el is kezdi szegedi, majd kolozsvári színigazgatói pályáján annak a szerzőnek a színpadra vitelét, aki szerinte „a modern való életnek a reális költője volt”. A proletárok és A nagymama már az ő értelmezésében kerül az erdélyi közönség elé.

Csiky Gergely (1842–1891) pankotai születése s nem utolsósorban úttörő szerepe több művének temesvári megjelentetése és kapcsolata a Temesi Lapok c. első bánsági magyar nyelvű lappal a megszokottnál is erősebb köteléket jelentett, főképp a Bánságban. 1920 decemberében díszelőadás keretében mutatták be az aradi színházban Csiky Cifra nyomorúság c. társadalmi drámáját s emlékbeszédében a meghívott előadó, Janovics Jenő, a szerzőnek még a múlt században ugyanitt tartott első évadnyitó előadására hivatkozva fejtette ki színházpolitikai elveit. Harminc évvel a drámaszerző halála után, 1921 novemberében a pankotai szülőházon elhelyezett emléktáblánál zajlott le az emlékünnepély. Temesvárt az Arany János Társaság 1931-ben, a Bánsági Magyar Közművelődési Egyesület 1932-ben tartotta meg Csiky-emlékestjét. A Csiky-darabok ekkor már a gyárvárosi műkedvelők műsorán is szerepeltek.

A magyar társadalom élősködőit leleplező kritikai realizmus új jelentőséget kapott a szocializmus időszakában. Nemcsak színházaink nyúltak újra a Csiky-drámák után, hanem a temesvári munkás színjátszók már 1954-ben az új címén Ingyenélők (eredetileg A proletárok) bemutatásával hívták fel a figyelmet e realista színi hagyomány korszerű tanulságaira. Újabb és újszerű előadására a temesvári Állami Magyar Színház fennállásának 20. évfordulóján, 1973 tavaszán került sor.

Csiky halálának 80. évfordulója 1971-ben megemlékezésre adott alkalmat Pankotán, ahol Ficzay Dénes jelölte ki Csiky Gergely helyét az irodalomtörténetben. 1972-ben a születés 130. évfordulója már egész sorát nyitotta meg a méltatásoknak: az aradi szabadegyetemen és a pécskai líceumban Kozma Dezső kolozsvári egyetemi lektor beszélt a drámaíró jelentőségéről; az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör nyílt ülésén Mózer István lapszerkesztő In memoriam Csiky Gergely c. előadása után Cseresnyés Gyula temesvári színirendező a nagy realista író dramaturgiáját elemezte; Pankotán ez alkalommal tudományos ülésszak zajlott le, ahol Kovách Géza történész a múlt századbeli Pankotát ismertette, Glück Jenő történész pedig új adatok alapján Csiky Gergely román kapcsolatairól, így Iosif Vulcannal való érintkezéséről számolt be. Az Aradi Esték c. művelődéstörténeti előadássorozatban ugyanekkor románul ismertették Csiky Gergely munkásságának jelentőségét.

Márki Sándor: Csiky Gergely életéből. Pásztortűz 1923/27. Jordáky Lajos: Janovics Jenő és Poór Lili. 1971. 68-69. Anavi Ádám: A húszéves temesvári színház két bemutatója. Utunk 1973/7. Glück Jenő – Nagy János: Csiky Gergely-emlékek Aradon. Korunk 1974/4.