Csűry Bálint

oldal nyomtatása Share

Csűry Bálint (Egri, 1886. febr. 13. – 1941. febr. 13., Debrecen) – nyelvész. Középiskolai tanulmányait Szatmáron végezte, majd a kolozsvári egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet. 1910-től 1932-ig a kolozsvári ref. kollégium tanára. Ebben az időben jelenik meg két önálló munkája: Magyar lakodalom (vőfélykönyv. Kv. 1924), Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról. ETF. 37. Kv. 1930). Közben 1930-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar népnyelvből magántanári képesítést szerzett. Debrecenben 1932-ben elfoglalja a magyar és finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszéket. Egyetemi tanárként itt teremti meg a munkásságával újjáéledő magyar nyelvjáráskutatás szervezeti feltételeit. Vezetésével Magyar Népnyelvkutató Intézet létesül, majd 1939-ben megindítja az intézet Magyar Népnyelv c. évkönyvét. Tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Irodalmi Társaságnak s a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, már 1927-ben az MTA levelező tagjává választotta, megválasztják a helsinki Finnugor Társaság kültagjává és az Észt Tudományos Akadémia rendes tagjává. (A szócikkből törölve:) Elnyerte a Sámuel Kölber-díjat és a Szily-jutalmat, főművét, a Szamosháti szótárt az MTA az 1940. évi Marczibányi-jutalomra tartotta érdemesnek.

Nyelvtudományi munkássága mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt jelentős. Eleinte nyelvelméleti, nyelvlélektani és nyelvfilozófiai kérdésekkel foglalkozik, de csakhamar áttér munkásságának legfőbb területére, és minden erejét a nyelvjáráskutatásnak szenteli. Tudományos cikkeit főleg a budapesti Magyar Nyelvőr, Magyar Nyelv és a debreceni Magyar Népnyelv, nálunk az Erdélyi Irodalmi Szemle és Erdélyi Múzeum közli. Tudományos cikkeit nálunk az Erdélyi Irodalmi Szemle és Erdélyi Múzeum közli. Közben sok tudománynépszerűsítő és nyelvművelő cikket, könyvismertetést ír nemcsak a szakfolyóiratokba, hanem napilapokba és irodalmi folyóiratokba is (Pásztortűz, Erdélyi Szemle, Ellenzék, Ifjú Erdély, Magyar Nép). A nyelvjáráskutatásban mind a gyűjtés módja, mind a feldolgozás terén új irányt szab, új módszert alakít ki, amely később Csűry-féle iskola néven válik nevezetessé. Célja egy-egy tájegység nyelvének feltárása: szókincsének szótári feldolgozása és valamennyi hang- és alaktani sajátságának ún. jelenségmonográfiákban való leírása. Kutatási területe elsősorban a Szamoshát, részben a Tiszahát és a régi Ugocsa megye, valamint a déli csángók nyelvjárása. Több évtizedes kutatómunkájának eredménye a Szamosháti szótár (I. Bp. 1935; II. Bp. 1936); A. Kannistóval együtt sajtó alá rendezi Yrjö Wychmann hagyatékát, az északi csángók nyelvének szótári anyagát. (A szócikknek a cenzúra által törölt befejező része:) Egyéb jelentős munkái: Teleki József gr. mint nyelvész (Bp. 1909); Az ige (Bp. 1910); A nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata (Besztercebánya 1913); Magyar lakodalom (vőfélykönyv, Kv. 1924); A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái (Bp. 1925); Ifjabb Heltai Gáspár háromnyelvű szótára (Bp. 1925); Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról (ETF 27. Kv. 1930); A népnyelvi búvárlat módszere (Bp. 1936).

(M. L.)

Szabó T. Attila: Cs. B. Magyar Nyelv, Bp. 1941. 65–72.; újraközölve Nyelv és múlt, 1972. 475–478. Bakó Elemér: Cs. B. élete és munkássága. Magyar Népnyelv, Debrecen 1941. 7–38.