Daday Loránd

oldal nyomtatása Share

Daday Loránd (Beszterce, 1893. nov. 6. – 1954. júl. 23., Dés) – író. Középiskoláit Désen és Kolozsvárt végezte. A kolozsvári ref. teológia hallgatója, majd a budapesti tudományegyetemen szerzett filozófiai doktorátust. A 20-as évek elején néhány cikket és karcolatot közölt a Napkeletben és a Pásztortűzben, ezekben a szocialista eszmék iránt is fogékony értelmiségiként tájékozódik a romániai valóság problémáiban. 1924-ben Semesnye Szamos menti községben kisebb birtokot örökölt, s egy időre teljesen elszakadt az irodalomtól. Székely Mózes néven Budapesten kiadott regényeivel nemcsak irodalmi, hanem politikai körökben is nagy feltűnést keltett. Első regénye, a Zátony ugyanis azt a folyamatot mutatja be leleplező erővel, hogyan hull szét az erdélyi magyar földesúri birtok a feltörő román burzsoázia és a földet követelő parasztság kettős nyomása alatt. A regény nacionalista beállítása az éles szemmel meglátott és indulattal exponált szociális elégedetlenség ellenére súlyos tehertétele a tehetséggel megírt könyvnek. Következő regényében, a Csütörtökben már a munkásosztály brutális elnyomásának s osztályharcának jeleneteit is feleleveníti. A Zátony miatt „írásban elkövetett felséggyalázás” vádjával hathónapi börtönre ítélték, annak ellenére, hogy perében Victor Eftimiu a PEN-Club részéről védelmére kelt. Büntetésének letöltése során került kapcsolatba a dési börtönben kommunista elítéltekkel, s kiszabadulva a Korunkhoz közeledett, ahol 1936-ban Derzsi Mihály névvel néhány novellája is megjelent. Szoros személyi barátság fűzte Gaál Gáborhoz, s ez irányt adott magatartásának kialakulásához. A 40-es évek elején tanfelügyelő Désen.

Már a felszabadulást megelőző években kapcsolatot talált az illegális kommunista mozgalommal, s az utolsó években annak egyes akcióiban is részt vett. Közvetlenül a felszabadulás után Dés városának polgármestere, majd az MNSZ aktivistája, s 1946-tól a dési líceumban tanárként működik haláláig. Az Utunknak kezdettől fogva munkatársa, itt Kovács Bálint név alatt jelennek meg novellái, karcolatai, amelyekben a szocialista társadalmi rend formálódását, az átalakulás köznapi hőseinek életét, az új tudatformák kialakulásának folyamatát követi nyomon. Novelláinak fő értéke az író érzéke a drámai feszültségű helyzetek megteremtése iránt. Írói pályája kiteljesedésének bizonyítéka hirtelen halála miatt félbemaradt regénye (A lápon át) is, amelyben erős önéletrajzi vonatkozásokkal egy értelmiségi útját készült megrajzolni századunk első felében: a nélkülözésekkel tele gyermekkortól egy váratlan örökség kísértésein és válságain át a dolgozó tömegek igazának felismeréséig.

Művei: Zátony (Bp. 1931); Csütörtök (Bp. 1935); Kié az ország? (színmű, Bp. 1944); Malomszeg (novellák, 1954). Írásainak posztumusz kiadása utolsó regénye elkészült részeivel: A lápon át (novellák, Dávid Gyula bevezetőjével, 1970).

(D. Gy.)

Földes László: Az új és a régi Kovács Bálint írásaiban. Utunk 1950/9. Molter Károly: Malomszeg. Igaz Szó 1954/5-6. Szilágyi András: Daday feltámadása. Utunk 1970/32. Nagy Pál: Lápon át az önkifejezés felé. Utunk 1970/38. Kormos Gyula: Most lenne nyolcvanéves; Papp Béla: Tanárom volt... Utunk 1973/47.