daljáték

oldal nyomtatása Share

daljáték – Kolozsvár fejlett zenei életében az opera-műfaj már a 20-as esztendők elején feltűnik. Az első romániai magyar operaként Delly-Szabó Géza Páter gvárdián c. egyfelvonásos vígoperáját tartjuk számon (Bárd Oszkár szövegére írta 1919-ben, azonban csak 1946-ban mutatták be a Kolozsvári Magyar Színházban). Ezt követte Bródy Miklós keleti tárgyú operája, a Thámár (bemutatta a Kolozsvári Magyar Színház) és Bretán Miklós legendás tárgyú daljátéka, a Gólem vagy a Gólem lázadása (bemutatta ugyancsak a Kolozsvári Magyar Színház 1924 decemberében, Kaczér Illés szövegével), majd Eisikovits Mihály Aranykorsó c. daljátéka (1935-ben adták elő Kolozsvárt).

Újabb hazai szerző operájának bemutatására csak a II. világháború utáni időszakban, a 60-as években került sor. Demián Vilmos Kelepce c. operáját (Szinberger Sándor szövegkönyvére, 1964) a kolozsvári Állami Magyar Opera 1965-ben be is mutatta. Szabó Csaba Kis építők c. gyermekoperáját ugyancsak 1965-ben, Csíky Boldizsár Görög Ilonáját (kamaraopera pantomimmal) 1966-ban adta elő a Marosvásárhelyi Népi Együttes. Junger Ervin egyfelvonásos műve, A helység kalapácsa Petőfi elbeszélő költeményének cselekményét vitte színpadra (Jánosházy György szövegkönyve nyomán 1967-ben, bemutatta az Állami Magyar Opera 1968-ban).

Román nyelven került bemutatásra Eisikovits Mihály két gyermekoperája: A kecske meséje, melynek szövegkönyvét S. Marsak nyomán Bartalis János és Ilie Balea írta (bemutató a kolozsvári Román Operában, 1954) és a Csalafinta kút, Marton Lili szövegére, Ilie Balea fordításában (bemutató ugyanott, 1962), valamint Szarvady Gyula Isztrosz királya, amelyet román nyelven Konstancán 1976-ban játszottak először, magyarul Kolozsvárt 1979-ben.

Sajátos zenés színpadi műfajként jelentkezett a 30-as években a Kolozsvári Magyar Színház kezdeményezte kék madár irányzat keretében a népi daljáték, amelynek szerzői a népéletből vett témákat elevenítettek meg népdal-, ballada- és népszokás-betétekkel szerves egységben. Ezek sorába tartozik Bárdos Péter A gyújtogató (1932), Nyírő József – Keresztes Károly Júlia szép leány (1933), a Kós Károly tervei szerint kalotaszegi környezetbe áthelyezett Kacsóh-féle János vitéz (Dsida Jenő előjátékával, 1934), Györkös FerencSzabédi László A szentlászlói vőlegény (1935), Gaál Lajos – Dávid István Székely guzsalyos (1935), valamint Szentimrei Jenő Csáki bíró lánya (1936) c. darabja. Ezek egy részét, akárcsak a művibb és népmesei-tündérmesei ízű más darabokat (Makkai SándorSaja Sándor: Gyöngyvirág, 1928; Nagy Zoltán: Napsugárka, 1937) műkedvelők vitték színpadra.

Kéziratban fekvő vagy nyomtatásban megjelent, de bemutatásra még nem vagy csak részleteiben került daljátékaink közül számon tartjuk Delly-Szabó Géza (Sappho, zenedráma három felvonásban, Grillparzer nyomán, 1917; A kontár, zenés történelmi játék, 1951), Bihari Sándor (Kádár Kata, háromfelvonásos daljáték Földi Janka szövegére, 1956), Junger Ervin (Júlia kisasszony, Strindberg nyomán, Rónai Antal szövegkönyvére, 1959), Csire József (Hajnaltól hajnalig, Karikás Frigyes Júlia asszony c. novellája nyomán, 1961; Válságos órák, 1966) és Vermesy Péter (Ördögváltozás Csíkban, Tamási Áron novellája nyomán, Szőcs István szövegkönyvével, 1970) dalműveit.

(B. A.)

Kötő József: Drámairodalmi örökségünk. Korunk 1967/11. Lakatos István: A kolozsvári magyar zenés színpad (1792–1973). Benkő András előszavával, 1977. Fehérvári László: A történeti hűség kedvéért. Utunk 1978/9.