Debreczy Sándor

oldal nyomtatása Share

Debreczy Sándor (Kászonújfalu, 1907. febr. 23. – 1978. aug. 30., Kolozsvár) – pedagógiai író. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, főiskolai tanulmányait a kolozsvári Ferdinand-egyetemen (1925–28), majd a párizsi Sorbonne-on végezte. Doktori disszertációja szerzői kiadásban jelent meg (Monumente în manuscris de limbă şi literatură maghiară din Muzeul Naţional Săcuiesc din Sft. Gheorghe, Sepsiszentgyörgy 1938). Sepsiszentgyörgyön és Kolozsvárt volt magyar irodalom szakos tanár 1944-ig, négyéves hadifogság után a Bolyai, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem előadótanára 1968-ig. Irodalmi publicisztikával jelentkezik: a Székely Nép munkatársa (1930–43), a Hitelben az irodalmi műveltségről és népművelődésről értekezik (1938), a Kristóf-emlékkönyvben az erdélyi modern széppróza népi hősét mutatja be (1939). Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete c. népszerű monográfiája két kiadásban jelent meg (Sepsiszentgyörgy 1938, 1942). Mint a magyar irodalmi tanszék módszertani előadójának, Egyetemi didaktikai jegyzetét adta ki a Bolyai Tudományegyetem (Kv. 1955); Az igazgató óralátogatása az oktatási folyamat irányításának és ellenőrzésének eszköze c. tanulmányát a Tanárképző Intézet jelentette meg (Kv. 1956); pedagógiai kérdéseket fejteget a Korunk és a Tanügyi Újság hasábjain (1958–68). A magyar nyelv és irodalom tanításának módszertana c. munkája (1970) összefoglalja a nyelv és irodalom tanításának korszerű eljárásait és technikai eszközeit (audiovizuális, programozott oktatás). A helyesírás tanítása c. alatt módszertani útmutatót írt a magyar általános iskolák számára (Szabó Hajnallal, 1973).

Beke György: Búcsú a tanártól. A Hét 1978/35.