Dehel Gábor (1981 • 2019)

oldal nyomtatása Share

Dehel Gábor (Szatmár, 1940. ápr. 29.) – író, színművész. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanítványa. 1961-től a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. Balettlibrettóval jelentkezik: Junger Ervin zenéjére Találkozások címmel írt táncjáték-szövegkönyvet (bemutatta az Állami Magyar Opera 1964-ben).

Először 1965-ben jelent meg írása az Ifjúmunkásban. Számos karcolata, novellája, színészportréja, riportja, színházi kérdésekkel foglalkozó írása új nemzedékének tárgyilagos elemzőkészségét tükrözi. Drámával is kísérletezett. Hasonmások c. groteszk játékában az elszemélytelenedett hatalom mechanizmusának képét bontja ki. Márton Jánossal közösen dramatizálta Jókai A kőszívű ember fiai c. regényét (bemutató Kolozsvárt, 1977), Az ártatlan c. drámáját a kolozsvári rádió magyar adásában mutatták be (1978), Gheorghe I. Bodeával közösen szerzett Találkozások c. darabját a kolozsvári rádióban két nyelven adták elő (1979). Collodi nyomán írt Pinokkió c. színdarabját ifjúsági bérletben játszották (1979), Időzavarban c. televíziós játékát a magyar nyelvű adásban mutatták be, a főszerepben Barkó Györggyel (1980).

Kötetei: Elődöntő (novellák, egyfelvonásos. Forrás 1971); Kulisszatitok (regény, Kv. 1974); Öngól (regény, 1980).

Gyöngyösi Gábor: Elődöntő. Utunk 1972/1. Bogdán László: Kulisszatitok, avagy micsoda éjszaka volt. Utunk 1974/18. Szávai Géza: Művészet és élet egybejátszása. A Hét 1974/27.

 


Dehel Gábor (Szatmár, 1940. ápr. 29. – 2014. szept. 8., Kolozsvár) – író, színművész, rendező. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanítványa. 1961-től a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. Balettlibrettóval jelentkezik: Junger Ervin zenéjére Találkozások címmel írt táncjáték-szövegkönyvet (bemutatta az Állami Magyar Opera 1964-ben). Az 1970-es években a Diák Művelődési Ház, majd 1976-tól a Stúdió Színpad (Kolozsvár) műkedvelőinek játékait irányította  és 1979-ig. Az 1980-as években elvégezte Bukarestben a rendezői szakot.

Először 1965-ben jelent meg írása az Ifjúmunkásban. Számos karcolata, novellája, színészportréja, riportja, színházi kérdésekkel foglalkozó írása új nemzedékének tárgyilagos elemzőkészségét tükrözi. Drámával is kísérletezett. Hasonmások c. groteszk játékában az elszemélytelenedett hatalom mechanizmusának képét bontja ki. Márton Jánossal közösen dramatizálta Jókai A kőszívű ember fiai c. regényét (bemutató Kolozsvárt, 1977), Az ártatlan c. drámáját a kolozsvári rádió magyar adásában mutatták be (1978), Gheorghe I. Bodeával közösen szerzett Találkozások c. darabját a kolozsvári rádióban két nyelven adták elő (1979). Collodi nyomán írt Pinokkió c. színdarabját ifjúsági bérletben játszották (1979), Időzavarban c. televíziós játékát a magyar nyelvű adásban mutatták be, a főszerepben Barkó Györggyel (1980).

Rendezései: Pinocchio (Kv.), Az aranyember (Kv.), A kőszívű ember fiai (Kv.), A pad (Kv., Nv.), Hotelszoba (Kv., Ssztgy.), Drága gyermekeim (Kv.), Nyolc nő (Kv.), Egy asszony élete (Kv.).

1991-től a Kolozsvári Magyar Opera rendezője is. Színpadra állította Erkel Ferenc összes operáját (Kv., Gyula): Bánk bán, Hunyadi László, Brankovits György, István király, Névtelen hősök, Bátori Mária, Sarolta, Dózsa György; további operarendezései: Mária főhadnagy (Kv.), János Vitéz (Kv.), Denevér (Kv.), Víg özvegy (Kv.), Viktória (Szudvh.), Csárdás (Szudvh.), Mágnás Miska (Szudvh.).

 

Munkái

Önálló kötetei

Elődöntő (novellák, egyfelvonásos. Kv., 1971.); Kulisszatitok (regény. Kv., 1974.); Öngól (regény. Buk., 1980.); A kölyök (ifj. regény. Kv., 1981.); Az utolsó négy nap (regény. Kv., 1984.); Marton Melinda (beszélgetőkönyv. Kv., 2008.); Bisztrai Mária (beszélgetőkönyv. Kv., 2011.)

 

Irodalom

Gyöngyösi Gábor: Elődöntő. Utunk 1972/1. – Bogdán László: Kulisszatitok, avagy micsoda éjszaka volt. Utunk 1974/18. – Szávai Géza: Művészet és élet egybejátszása. A Hét 1974/27. –