Demény Lajos (1981 • 2019)

oldal nyomtatása Share

Demény Lajos (Kisfülpös, 1926. okt. 6. – 2010. nov. 19., Bukarest) – történész. A nagyenyedi kollégiumban, a szászrégeni, majd marosvásárhelyi tanítóképzőben végezte középfokú iskoláit, felsőbb tanulmányokat pedig a Bolyai Tudományegyetemen, majd Szverdlovszkban és Leningrádban folytatott, ahol megszerezte a kandidátusi fokozatot (1956). Azóta Bukarestben él, 1959-ig a Zsdanov, ill. Ştefan Gheorghiu Pártfőiskola tanáraként dolgozott, 1959-től 1963-ig az Akadémiai Könyvkiadó szerkesztője, 1964-től a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet főkutatója, 1971-től a nemzetiségtörténeti kutatások osztályvezetője. A Revista de Istorie, Studii şi Materiale de Istorie Medie és Magazinul Istoric szerkesztőbizottsági tagja. Írásait a Korunk, Könyvtári Szemle, Művelődés és román, német, orosz, angol, francia nyelvű szakfolyóiratok (köztük a Studii şi Cercetări de Bibliologie, Revue Roumaine d’Histoire, Revue Roumaine d’Études Internationales, Szrednie Veka) közlik.

Munkaterülete főleg a XV–XVIII. század művelődéstörténetét és parasztmozgalmait fogja át, köztük is kiemelkedők az 1437-38-as erdélyi parasztfelkeléssel kapcsolatos közleményei magyar, román, német, cseh, orosz és francia nyelven; erről a kérdésről szól Az 1437-38-as bábolnai népi felkelés (1960) c. könyve. Feleségével, ~ Lídiával és Nicolae Stoicescuval együtt írta meg Răscoala seimenilor sau răscoala populară? (1968) címmel az 1655. évi havasalföldi szejmen-felkelés történetét. Nagy jelentőségű az első román nyelvű nyomdatermék felderítésével kapcsolatos kutatómunkája; más cikkei az erdélyi nyomdászat történetével, a kilenced történetével, Veress Endre működésével, az erdélyi papírgyártás múltjával kapcsolatosak. Vezetése alatt kezdte meg működését a Nicolae Iorga Történeti Intézet Nemzetiségtörténeti Osztálya, melynek céljait Nemzetiségtörténeti munkaprogram c. alatt a Korunk 1971/8-as számában ismertette. Történelmi magyarázattal kísérte az Evangheliarul slavoromân de la Sibiu 1551–1553 (Emil Petrovici akadémikus filológiai tanulmányával, 1971) c. szövegkiadványt, bevezette a Testamentum-sorozatot (Kemény G. Gábor Mocsáry Lajos a népek barátságáért c. kiadványa élén, 1972) s Aspecte militare ale răscoalei de la Bobîlna c. alatt tanulmányt írt a fegyveres népfelkelések romániai hagyományairól szóló kiadvány számára (România şi tradiţiile luptei armate ale întregului popor, 1972. 33–39).

Megírta Jordáky Lajos életrajzát (a Szocializmus és történettudomány c. Jordáky-kötet bevezetése, 1974); akadémiai kiadásban megjelent munkája: Relaţiile politice ale Angliei cu Moldova, Ţara Românească şi Transilvania în secolele XVI-XVIII (Paul Cernovodeanuval, 1974). Könyvtörténeti tanulmánya: Ouvrages imprimés en caractères cyrilliques en Transylvanie au XVI-e siècle (Dezsényi Szemző Piroska-Mezey László szerk.: Armarium. Studia ex historia scripturae librorum et ephemeridum. Bp. 1976. 95–126).

Felelős szerkesztője A romániai magyar nemzetiség története és testvéri együttműködése a román nemzettel c. sorozat I. kötetének (rövidítve MNT, 1976, román fordításban is), amelynek bevezetőjében kijelölte a magyar nemzetiségi történetírás korszerű feladatait. Szerkesztője és társszerzője a Székely felkelés 1595-1596 (Benkő Samuval és Vekov Károllyal, románul 1978, magyarul 1979) c. kötetnek, s szerzője az Enciclopedia istoriografiei româneşti (1978) c. lexikonban az erdélyi magyar történettudományi vonatkozású szócikkeknek.

Újabb önálló kötetei: Székely felkelések a XVI. század második jelében (1976); A székelyek és Mihály vajda. 1593-1601 (1977); Paraszttábor Bábolnán (Együtt a hűbéri kizsákmányolás ellen, Testamentum 1977). Írói álneve Enyedi Lajos.

A kölcsönös megismerés és megbecsülés szolgálatában. Kopándi Ágnes interjúja D. L.-sal. Korunk 1976/9.

 


Demény Lajos (Kisfülpös, 1926. okt. 6. – 2010. nov. 19., Bukarest) – történész, művelődéstörténész. A nagyenyedi kollégiumban, a szászrégeni, majd marosvásárhelyi tanítóképzőben végezte középfokú iskoláit, felsőbb tanulmányokat pedig a Bolyai Tudományegyetemen, majd Szverdlovszkban és Leningrádban folytatott, ahol megszerezte a kandidátusi fokozatot (1956). Bukarestben él, 1959-ig a Zsdanov, ill. Ştefan Gheorghiu Pártfőiskola tanáraként dolgozott, 1959-től 1963-ig az Akadémiai Könyvkiadó szerkesztője, 1964-től a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet főkutatója, 1971-től a nemzetiségtörténeti kutatások osztályvezetője 1990-ig. 1990-ben miniszterhelyettes a Közoktatási Minisztériumban, majd 1992-ig Bihar megyei szenátor, 1993-tól 1996-ig a bukaresti N. Iorga Történelemtudományi Intézet főmunkatársa volt.

A Revista de Istorie, Studii şi Materiale de Istorie Medie és Magazinul Istoric szerkesztőbizottsági tagja. Írásait a Korunk, Könyvtári Szemle, Művelődés és román, német, orosz, angol, francia nyelvű szakfolyóiratok (köztük a Studii şi Cercetări de Bibliologie, Revue Roumaine d’Histoire, Revue Roumaine d’Études Internationales, Szrednie Veka) közlik.

Munkaterülete főleg a XV–XVIII. század művelődéstörténetét és parasztmozgalmait fogja át, köztük is kiemelkedők az 1437-38-as erdélyi parasztfelkeléssel kapcsolatos közleményei magyar, román, német, cseh, orosz és francia nyelven; erről a kérdésről szól Az 1437-38-as bábolnai népi felkelés (1960) c. könyve. Feleségével, Demény Lídiával és Nicolae Stoicescuval együtt írta meg Răscoala seimenilor sau răscoala populară? (1968) címmel az 1655. évi havasalföldi szejmen-felkelés történetét. Nagy jelentőségű az első román nyelvű nyomdatermék felderítésével kapcsolatos kutatómunkája; más cikkei az erdélyi nyomdászat történetével, a kilenced történetével, Veress Endre működésével, az erdélyi papírgyártás múltjával kapcsolatosak. Vezetése alatt kezdte meg működését a Nicolae Iorga Történeti Intézet Nemzetiségtörténeti Osztálya, melynek céljait Nemzetiségtörténeti munkaprogram c. alatt a Korunk 1971/8-as számában ismertette. Történelmi magyarázattal kísérte az Evangheliarul slavoromân de la Sibiu 1551–1553 (Emil Petrovici akadémikus filológiai tanulmányával, 1971) c. szövegkiadványt, bevezette a Testamentum-sorozatot (Kemény G. Gábor Mocsáry Lajos a népek barátságáért c. kiadványa élén, 1972) és Aspecte militare ale răscoalei de la Bobîlna c. alatt tanulmányt írt a fegyveres népfelkelések romániai hagyományairól szóló kiadvány számára (România şi tradiţiile luptei armate ale întregului popor, 1972. 33–39).

Megírta Jordáky Lajos életrajzát (a Szocializmus és történettudomány c. Jordáky-kötet bevezetése, 1974); akadémiai kiadásban megjelent munkája: Relaţiile politice ale Angliei cu Moldova, Ţara Românească şi Transilvania în secolele XVI–XVIII (Paul Cernovodeanuval, 1974). Könyvtörténeti tanulmánya: Ouvrages imprimés en caractères cyrilliques en Transylvanie au XVI-e siècle (Dezsényi Szemző Piroska–Mezey László szerk.: Armarium. Studia ex historia scripturae librorum et ephemeridum. Bp. 1976. 95–126).

Felelős szerkesztője A romániai magyar nemzetiség története és testvéri együttműködése a román nemzettel c. sorozat I. kötetének (rövidítve MNT, 1976, román fordításban is), amelynek bevezetőjében kijelölte a magyar nemzetiségi történetírás korszerű feladatait. Szerkesztője és társszerzője a Székely felkelés 1595-1596 (Benkő Samuval és Vekov Károllyal, románul 1978, magyarul 1979) c. kötetnek, s szerzője az Enciclopedia istoriografiei româneşti (1978) c. lexikonban az erdélyi magyar történettudományi vonatkozású szócikkeknek.

 

Írói álneve: Enyedi Lajos

 

Díjak, elismerések: A Román Akadémia Nicolae Bălcescu-díja (1978); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997); József Attila Tudományegyetem díszdoktora; Báthory-díj (2008)

 

 

Munkái

Önálló kötetei

Az 1437-38-as bábolnai népi felkelés (Buk., 1960); Székely felkelések a XVI. század második felében (Buk., 1976); A székelyek és Mihály vajda. 1593–1601 (Buk., 1977); Paraszttábor Bábolnán. Együtt a hűbéri kizsákmányolás ellen (Buk., 1977); Bethlen Gábor és kora (Buk., 1982); Parasztfelkelés Erdélyben 1437-1438 (Buk., 1987);

 

Román nyelven

Răscoala seimenilor sau răscoala populară? (Buk., 1968); Relațiile politice ale Angliei cu Moldova, Țara Românească și Transilvania în secolele XVI–XVIII (Paul Cernovodeanuval. Buk., 1974); Carte, tipar și sociatate la români în secolul al XVI-lea (feleségével, Demény Lídiával közösen. Buk., 1986)

 

Szerkesztés

Székely felkelés. 1595-1596. Előzményei, lefolyása, következményei (szerk. Benkő Samuval, Vekov Károllyal. Buk., 1979); Az 1437-1438. évi erdélyi parasztfelkelés forrásai (előszó, jegyz. Demény Lajos. Buk., 1991)

 

 

Irodalom

A kölcsönös megismerés és megbecsülés szolgálatában. Kopándi Ágnes interjúja D. L.-sal. Korunk 1976/9. – Kastélyok, udvarházak és lakóik a régi Székelyföldön. In memoriam Demény Lajos, 1926–2010 (szerk. Tüdős S. Kinga). Ssztgy., 2013.