Demeter János

oldal nyomtatása Share

Demeter János (Kerlés, 1908. júl. 6. – 1988. júl. 6. Budapest) – jogi író. ~ Béla bátyja. Középiskoláit a kolozsvári és a székelyudvarhelyi kat. főgimnáziumban, jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte. A jogi tudományok doktora. Az Erdélyi Fiatalok alapító tagja, 1931-től az Ellenzék belső munkatársa, amint azonban kapcsolatba lépett a munkásmozgalommal, mindkét lap szakít vele. Az illegális KRP irányítása alatt álló Falvak Népe radikális parasztlapnak lett alapító szerkesztője (1932-33). Kolozsvárt tart ügyvédi irodát, a felszabadulás után az MNSZ egyik vezetője, Kolozsvár alpolgármestere, 1945-től tanár az egyetem jogi karán, majd prorektor, nemzetgyűlési képviselő. 1950-ben a szocialista törvényesség megsértésével letartóztatták, 1954-ben elítélték, 1956-ban rehabilitálták. 1969-től 1976-ig a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának kolozsvári elnöke.

1944 előtt gazdasági és politikai tárgyú munkái jelentek meg, így a Románia gazdasági válsága (öccsével, Kv. 1930) és A „Harmadik birodalom” Romániában (Mit hoz a román szélső jobboldal a kisebbségnek? Kv. 1933). Újabb magyar és román nyelvű tanulmányaiban alkotmányjogi és jogbölcseleti kérdésekkel foglalkozik, mint alkotmányjogász részt vesz az 1948. és 1952. évi alkotmány magyar nyelvű kommentárjainak összeállításában. E tevékenység eredményeként jelentek meg az Alkotmányunk hiteles román és magyar nyelvű szövege c. kiadvány (magyarázó jegyzetekkel ellátta Dr. Demeter János, Dr. Kiss Géza, Dr. Kohn Hillel, 1949) és A Román Népköztársaság alkotmánya (összeállította a Bolyai Tudományegyetem jogi karának munkaközössége. Szerkesztette Takács Lajos, Demeter János, Román Dezső, 1957) c. munkák. Publicisztikai írásaiban gyakran foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel, ebbe a körbe sorolhatók A nemzetiségi kérdés a Duna völgyében és a Szovjetunióban (1945), A nemzetiségi nyelv a közigazgatásban (1946) és A Jugoszláv Szövetséges Népköztársaság alkotmánya (1948) c. önálló füzetekben megjelent tanulmányai.

Román nyelvű jogbölcseleti munkái többnyire másokkal közösen írt kollektív munkák megfelelő részei (Introducere în studiul dreptului, 1962 és Teoria generală a statului şi dreptului, 1967). Jénában tartott német nyelvű előadása (1966), majd önálló műve az emberi jogokról (Declaraţia drepturilor omului, 1968) e jogok fejlődését mind a nemzetközi jog, mind a hazai közjog szempontjából vizsgálja és szocialista nézetből értékeli. Társszerzője a Zur nationalen Frage in Rumänien (angol, francia, orosz és spanyol nyelven is, 1972) c. adat- és tényközlő tanulmánykötetnek Eduard Eisenburger s Valentin Lipatti mellett. Hosszabb tanulmányát az emberi jogok helyéről az alkotmánytörténetben a Revue Roumaine des Sciences Sociales, Serie de Sciences Juridiques 1974/1-es száma közölte.

A Korunk s a napisajtó hasábjain publicisztikai írásai jelentek meg, az Utunkban útijegyzeteit közölte Olaszországról (1965/3-4 és 1967/41), a Német Demokratikus Köztársaságról (1966/22), Franciaországról (1968/10 és 1972/2), Algériáról (1970/51) és Izlandról (1973/29). Emlékirata, az 1975-ben megjelent Századunk sodrában, hiteles bepillantást nyújt a szerző ifjúkori szociális tájékozódásába, melynek már az Ellenzékben megjelent riportjai tanújelét adják, majd ismerkedésére Gaál Gáborral, Aradi Viktorral és Antal Márkkal, szembekerülésére az OMP-vel és az Erdélyi Fiatalok konzervatív szárnyával; a Falvak Népe oldalairól újraközölt cikkek már a forradalmi népharc vállalását dokumentálják. Jelentős közlés mindaz, amit az emlékirat a Demeter testvérek szerepéről elmond az 1944-es német megszállást követő háborúellenes tárgyalásokról a Békepárt s az Erdélyi Pártnak Teleki Béla-féle szárnya között, egészen az antifasiszta ellenállás megszervezéséig s a felszabadulásig.

Tamás Gáspár: Kortárs a változó időben. Utunk 1976/2. Huszár Sándor: A lehetetlen lehetőségei. D. J. emlékiratáról. A Hét 1976/4. Balogh Edgár: D. J. tanúsága. Korunk 1976/5.