Dés magyar irodalmi élete

oldal nyomtatása Share

Dés magyar irodalmi élete – a múlt században Medgyesi Lajos nevéhez kötődött. A Petőfit óvári házában fogadó s a kor nagyjaival, köztük Jókaival, Teleki Sándorral barátkozó költő-pap szociális tüzű szabadságharcos lírája, bebörtönzésekor szerzett önkényuralomellenes versciklusa s 1860-ban a román-magyar testvériség szellemében fogant Békeszózata már az antifasiszta mozgalom idején új szerephez jutott, majd a felszabadulás után sokszor előadott, megzenésített, iskolakönyvekbe foglalt politikai költészetként vált népszerűvé.

A múlt századig nyúlik viszsza a helyi sajtó és a műkedvelő színjátszás története is. Már az 1870-es években induló Szolnok-Doboka c. hetilap gondot fordított a helyi szerzők megszólaltatására, az I. világháború után nyomába lépő sajtótermékek pedig a kolozsvári írók bevonásával emelték irodalmi anyaguk színvonalát. Gyakoriakká váltak az irodalmi estek: 1930 őszén az Erdélyi Fiatalok csoportjából Balázs Ferenc, Bélteky László, Demeter János, Kováts József találkozik a dési közönséggel, 1932-ben Kovács Katona Jenő mutatkozik be, 1933-ban a Szamosmente c. helyi lap (1931–33) estjén a szomszédos Alsókosályon élő Bartalis János társaságában Ligeti Ernő, Walter Gyula lép fel, s a helyiek közül a költészetével már feltűnő Varró Dezső. Az ugyancsak itt megjelenő Szamosvölgyi Napló (1934–38) rendszeres irodalmi rovatába bevonja a szamosújvári írókat s a Szolnok-Doboka már ismert íróit is; munkatársai közt van Bárd Oszkár, Flórián Tibor, Huber Győző, Parádi Ferenc, Szopos Sándor, Varró Dezső, majd bővül a lap írógárdája, s 1935-ben Fekete Lajos, Erdélyi Ágnes, Farkas Sándor, Hegyi Mózes, Salgó Olga verseivel is találkozunk. Az említett két helyi lapon kívül 1918 és 1940 között még 12 hetilap és folyóirat jelent itt meg, többnyire rövid ideig, s a város 6 nyomdája közül egyedül a Medgyesi Lajos Könyvnyomdában 16 mű jelent meg. Közöl már a Désen lakó Daday Loránd is, több ízben Reményik Sándor tart itt „zenés irodalmi est”-et. 1937-ben Sztojka László kezdeményezésére a táj íróit és művészeit mutatja be a Kis-Szamosvölgyi Album.

A II. világháború alatt Móricz Zsigmond, majd Féja Géza és Sinka István látogat ide, erre az időre esik az EME tudományos vándorgyűlése (1942) és az EMGE kiállításokkal egybekötött 99. közgyűlése (1944).

Jelentős szerepe volt Désnek a képzőművészetek terén. Szopos Sándor festőiskolát vezetett itt a 20-as években, innen indult Dési Huber István, Incze Jánosnak és Mohy Sándornak van itt műterme, s az 1942-es megyei kiállításra velük vonul fel a Kodor völgyében tanítóskodó Kovács Zoltán. A felszabadulás után klasszikus és népi írók, kommunista szerzők drámáival jelentkezik a megújhodott műkedvelő gárda, újra meg újra kiváltva az országos sajtó elismerését művészeti teljesítményeivel mind a mai napig. A dési színjátszás történetét Enyedi Sándor dolgozta fel déscichegyi tanársága idején. A városhoz kötődik Daday Loránd és Varró Dezső írói működésének teljessé válása.

Szabó T. Attila: Dés története, a Szolnok-Doboka magyarsága c. kötetben. Dés-Kv. 1944. Enyedi Sándor: Dési színjátszók. Korunk 1966/5. Antal Dániel: Család és szolgálat. 1971. 249–314. Murádin Jenő: Dési évek. Korunk 1972/5. Huber András: A műkedvelői színjátszás kezdetei Désen. Korunk 1979/11; uő: Dési séták. Igazság 1980. okt.-nov.