Dési Huber István

oldal nyomtatása Share

Dési Huber István (Nagyenyed, 1895. febr. 6. – 1944. febr. 25., Budakeszi) – képzőművész. A Bethlen Kollégiumban csak az I. gimnáziumi osztályt végezhette el, családja Désre költözött, ahol apja saját mesterségére, az ezüstműves szakmára akarta kitanítani.

Mint alkalmi munkás bejárta az országot, az I. világháború negyven hónapját a frontokon töltötte; első rajzai a lövészárkokban készültek. Leszerelése után a Szopos Sándor vezette dési rajziskolában bővítette ismereteit. 1921-ben Budapestre távozott, majd feleségével Olaszországban telepedett le mint ötvös. Milánóból küldte rajzait a Désen 1926 nyarán rendezett tárlatra. Az autodidakta grafikus és festő csak a fronton szerzett tüdőbaja kiújulásakor vált meg mesterségétől. 1928-ban mutatkozott be Budapesten IV. Rend c. linóalbumával. Korai munkái a kubizmus és konstruktivizmus hatása alatt készültek, későbbi festményein munka- és munkásábrázolásainak repertoárjában kötött, konstruktív szerkesztés oldódik festőiséggé. Désre gyakran visszatért, képei is készültek itt. „Mi tagadás – mondja 1936-ban egy interjúban Méliusz Józsefnek –: még ma is romániai magyarnak érzem magam és izgalommal figyelek minden otthoni hírt.”

A Korunkban 1933-tól jelennek meg írásai, egy részüket szanatóriumi betegágyán írta. A képzőművészet és társadalom viszonyáról, a két háború közti magyar művészet kérdéseiről, az avantgarde lényegéről és bírálatáról értekezik; jelentős írásai: A festészeti „izmusok” bírálatához (1933/3); A képzőművészet és a társadalom változásai (1933/11); A mai magyar festészeti törekvések (1937/1); A festői módszer kérdése (1937/2). Sok részletében ma is helytálló ítéletét fogalmazza meg méltatásaiban Derkovits Gyuláról, Nagy Istvánról, Thorma Jánosról, a Barabás Miklós Céh művészeiről. Szentimrei Jenő egy cikkében (Brassói Lapok 1937. jún. 13.) kritikai hatékonyságát jellemzi.

A romániai magyar sajtó számon tartotta az elszármazott művész munkásságát. Méltató cikkek jelentek meg kiállításairól, művészi sikereiről a Korunk, Független Újság, Brassói Lapok, Keleti Újság és a dési lapok hasábjain. Halálakor Radnóti Miklós idézte emlékét Nem bírta hát... c. versében.

(M. J.)

Antal János: A proletárművészet problémáihoz. Korunk 1932/5. Méliusz József: D. H. I. Független Újság 1936/31-32; uő: D. H. I. (1895–1944). Dési Hírlap 1944. márc. 13.; újraközölve Kitépett naplólapok, 1961. 223–225. Kállai Ernő: D. H. I. Korunk 1938/12. Dési Huber Istvánné: D. H. I. Emlékkönyv, Bp. 1964. Murádin Jenő: Dési évek. Korunk 1972/5. D. Varga Katalin: D. H. I.-ról, idézetekkel. Ugyanitt D. H. I. leveleiből. A Hét 1974/10. Sztojka László: Három D. H. -könyvillusztráció. Korunk 1975/4. Vita Zsigmond: D. H. I. Nagyenyeden. Korunk 1977/1-2. Kántor Lajos: A közel és a messze. D. H. I.-nal a Korunk nyomában. Új Írás, Bp. 1977/12; újraközölve Kép, világkép. 1977. 81-82, 94–104.