Dienes László

oldal nyomtatása Share

Dienes László (Tokaj, 1889. márc. 27. – 1953. ápr. 5., Budapest) – esztéta, szerkesztő, könyvtártudományi és közgazdasági szakíró. Középiskolai tanulmányait a debreceni ref. kollégiumban, a jogot Budapesten végezte, két évig Párizsban tanult. Fiatalon bekapcsolódott a szocialista diákok szervezetébe s a Galilei Körbe, Szabó Ervin tanítványa, 1918 őszén a Fővárosi Könyvtár vezetője Budapesten, a KMP alapító tagja, a kommün alatt városi népbiztos.

Könyvtártudományi és irodalomkritikai munkái 1914-től jelentek meg, háborúellenes cikkeit a Huszadik Század közölte. 1919 őszén barátjával, Bölöni Györggyel együtt mint politikai emigráns Romániában telepedett le, s együtt indítják meg a Bukaresti Hírlap c. napilapot. Munkatársa a Napkeletnek is, Nyugati szemle c. rovatában rendszeresen beszámol a nyugati avantgardista áramlatokról, s a lap hasábjain maga is szürrealista novellákkal jelentkezik; közöl az aradi Geniusban és Periszkopban is. 1922-ben Kolozsvárt telepszik le, s a Keleti Újság szerkesztőségi tagja 1925-ig. Életrajzírói bírálják Művészet és világnézet c. cikkgyűjteményének (Kv. 1925) idealista beütéseit, s alapítása, az 1926 február havában beköszöntőjével induló kolozsvári Korunk, haladó úttörésében sem volt még mentes a kísérletező eklekticizmustól. Amikor radikális gondolkodása miatt vasgárdista diákok véresre verték, az incidens után feleségével, Götz Irén egyetemi vegyészprofesszornővel és gyermekeivel 1928-ban Berlinben keresett menedéket. Onnan küldte el helyettesének, majd utódjának, Gaál Gábornak Az orosz szocialista tervgazdaság c. tanulmányát (Korunk 1929/11-12 és 1930/1), az első magyar ismertetést a Szovjetunió közgazdasági fejlődéséről és megerősödéséről. Mint társszerkesztő 1931 augusztusáig szerepel neve a Korunk élén, ekkor költözik Moszkvába, ahol 1945-ig nyelvpedagógusi és bibliográfiai munkásságot fejt ki. 1945-től Magyarországon él, ahol haláláig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója s a gazdaságtani tanszék vezető tanára az egyetem jogi karán.

Kritikai írásait (1921–31) kiválogatta, jegyzetekkel ellátta és sajtó alá rendezte Sugár Erzsébet: a kötet „sejtelme egy földindulásnak...” címmel 1976-ban jelent meg a Kriterion kiadásában. A bevezető tanulmányt író Kovács János fejtegetéseit így fejezi be: „A Korunk alapítása és eszmei irányítása az elkötelezett szocialista eszmények szellemében Dienes László életművének legmaradandóbb része. A Korunk az ő életműve is, akárcsak a Gaál Gáboré, aki a harmincas években kiteljesítette Dienes László kezdeményezését, s továbbvitte megkezdett munkáját.”

(B. E.)

Remete László: D. L. élete és munkássága. Bp. 1964. Balogh. Edgár: A Korunk fordulata 1929-ben. NyIrK 1964/2; újraközölve Itt és most. Kv. 1976. 20–51. Tóth Sándor: Gaál Gáborról egy cikk ürügyén. Utunk 1964/44. Balogh Edgár: Gaál Gábor valóságvállalásáról; Tóth Sándor: Nézetek szembesítése. Utunk 1964/48. Kovács János: Az alapító-szerkesztő D. L. A Hét 1976/7; uő: Bűnjel vagy tárgyi bizonyíték? A Hét 1976/32. Rostás Zoltán: Dienesék a tanszéken. A Hét 1976/45. K. Nagy Magda: A Korunk és a munkásmozgalom; Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben. Mindkettő az 50 éves a Korunk c. kötetben, szerk. Kabdebó Lóránt, Bp. 1977. Kántor Lajos: D. L. avantgarde-ja. Utunk 1977/31, 32; újraközölve Korunk: avantgarde és népiség. Bp. 1980. 33–45. Szilágyi Júlia: Művelt álom a szabadságról. Korunk 1978/1.