Endre Károly

oldal nyomtatása Share

Endre Károly (Temesvár, 1893. ápr. 27.) költő. 1910-ben végezte a temesvári Felső Kereskedelmi Iskolát; textilgyári tisztviselő Budapesten, 1914-től banktisztviselő Temesvárt, 1916-ban hadba vonult, 1919-ben gyári tisztviselő, 1920-tól 49-ig kereskedelmi érdektestületek főtitkára, 1949-től szocialista nagykereskedelmi egységek főkönyvelője, majd revizora Temesvárt 1957-ig. 1919-ben az *Ébredj!, 1920-ban a *Szemle c. temesvári időszaki kiadványok társszerkesztője. 1924-25-ben a *Fajankó élclap szerkesztője Andreas álnév alatt. 1919-től a temesvári *Arany János Társaság tagja, 1946-tól főtitkára; az *Erdélyi Helikon íróközösségének kezdettől fogva, a marosvásárhelyi KZST-nak 1929-től tagja.

Első versét a *Temesvári Hírlap közölte 1910-ben. Az I. világháború éveiben bontakozott ki az értelmetlen pusztítás ellen tiltakozó költészete. 1918-19-ben bizakodva tekintett a várható változások elé, megidézve a forradalmat: "Vérem, vérem, te drága harmat / Hozd meg, ó hozd meg a forradalmat!" Az ellenforradalom felülkerekedése kedvét szegte, belső emigrációba vonult. A 20-as évek elején a *Napkelet közli verseit, de a sajtóban egyre ritkábban, többnyire csak kritikusként jelentkezik, majd évekig hallgat. A népfronti korszakban szólalt meg újra: 1936-ban a *Korunk hasábjain közzétett Gorkij-requiem c. költeményében számolt le korábbi tétovaságával, világosan megfogalmazva az alternatívát: "Nehéz vallani, nagy az önkény / S nincs más választás: / Törvény vagy örvény." Rilke-fordításait 1939-40-ben az *Erdélyi Helikon közölte. A II. világháború után töretlenül ível tovább humanista lírája. Legsikerültebb alkotása e korszakból disztichonokban írt Görzi elégiák c. háborúellenes lírai életregénye, amelyben a költő a háború és a béke, emberség, bátorság csatáját idézi fel. Lenau c. másik versében a bánsági születésű német romantikus költő emlékét idézve már a jelen, a szocialista építés képeit is megeleveníti. Könyvismertetéseit, irodalomesztétikai tanulmányait a *Korunk és az *Igaz Szó közli. Nemzedéki emlékiratának egy részlete Írók a vihar előtt c. alatt *A Hétben (1978/18) jelent meg.

Munkái: Az ember, aki járva jár (versek, Bp. 1922); Az ember a csillagok alatt (versek, az *Arany János Társaság kiadása, Tv. 1947); Válogatott versek (1957); Elégiák és rapszódiák (1962); Legszebb versei (Majtényi Erik előszavával, 1964); Versek (RMI, *Méliusz József bevezetőjével, 1965); Őszutóm versei (Tv. 1972); Görzi elégiák (1978). Műfordításai a Marcel Breslaşu: Ének a csudafáról c. kötetben (1963) jelentek meg.

(M. H.)

Méliusz József: Illő tiszteletadás egy életműnek. *Igaz Szó 1965/10; újraközölve Az új hagyományért, 1969. Márki Zoltán: Humanizmus és példamutatás. *Utunk 1966/17. Huszár Sándor: Az átélés gyönyörűségéről és borzalmáról. *Utunk 1967/2; újraközölve Az író asztalánál, 1969. 181-99. Bodor Pál: Konok hűség. *Igaz Szó 1968/6. Kovács János: Őszből szőtt tavasz. *Utunk 1973/12. Szekernyés János: Ember a csillagok alatt. Beszélgetés E. K.-lyal. *A Hét 1978/18. Mandics György: "...csak kenyérrel". *Igaz Szó 1978/4. Majtényi Erik: E. K. portáján. *Előre 1978. ápr. 23.

ASZT: Interjú és versek. LM 937.