Erdélyi Múzeum

oldal nyomtatása Share

Erdélyi Múzeum az *Erdélyi Múzeum-Egyesület közlönye. Döbrentei Gábor első erdélyi magyar művelődési folyóiratának, az Erdélyi Muzéumnak (1814-18) gazdag tartalmára emlékeztetően 1874-ben indult Finály Henrik jeles nyelvész és történész szerkesztésében, tág teret nyitva "a hitágazati hittan és a napi politika kivételével" minden tudományágnak, s tudományos fórumot teremtve a két évvel azelőtt alapított kolozsvári tudományegyetem professzorainak eredményeik közzétételére. Az első folyam utolsó füzete 1917-ben jelent meg, az új folyam 1930-ban havi füzetekben György Lajos EME-főtitkár szerkesztésében indult, 1941-től negyedévi füzetekben Szabó T. Attila szerkesztésében folytatódott. 1947-ben szűnt meg LII. kötetével.

Az új folyamot mindmáig közérdekű forráskinccsé avatja a pozitivista jellegű adatgyűjtés, a hiteles feldolgozás és a tájékoztató közlés. Nyelvészek, irodalomtörténészek, esztéták, régészek, történészek, jogtudósok, néprajzi kutatók növekvő tábora járult hozzá a *honismeret és nemzetiségtudat tudományos fejlesztéséhez, jelentős teret biztosítva a román-magyar kölcsönviszonylatok tanulmányozásának. Itt jelentek meg Csűry Bálint, Szabó T. Attila, *Márton Gyula népnyelvi közleményei, György Lajos, Kristóf György, id. Kántor Lajos, Jancsó Elemér, *Tóth Zoltán irodalomtörténeti és komparatista tanulmányai, Balogh Jolán, Bíró József, *Entz Géza művészettörténeti és műemlékvédő értekezései, Lakatos István zenetörténeti cikkei, Ferenczi István, László Gyula archeológiai, Bíró Vencel, Bitay Árpád, Veress Endre, Keöpeczi Sebestyén József, Makkai László, *Jakó Zsigmond történeti, Balogh Artúr, Mikó Imre, Buza László, Bónis György jogtudományi tanulmányai. Nagy szolgálatot *tett a folyóirat György Lajos, Ferenczi Miklós, *Valentiny Antal és *Vita Zsigmond erdélyi magyar könyvbibliográfiáinak és *Hofbauer László sajtótörténeti elemzéseinek közreadásával. A néprajz jelentőségének növekedését mutatják Makkai Endre, Nagy Jenő, Gunda Béla, *Faragó József dolgozatai különösen az utolsó években. Hangsúlyt kapott mindenkor a helytörténet, elsősorban Borbély Andor, Herepei János, *Kelemen Lajos tanulmányainak köszönhetően, s *Venczel József beszámolója a falumunkáról a magyar szellemi élet körforgásába kapcsolta be többek között Dimitrie Gusti román monografikus szociológiájának módszertani elemeit.

Az EME természettudományi szakosztályának közleményei külön fejléccel jelentek meg az ~ köteteiben 1930 és 1941 között, előbb Szádeczky Gyula, majd *Balogh Ernő szerkesztésében. Kiemelkednek a geológus Török Zoltán, a barlangkutató *Balogh Ernő, a földrajztudós Tulogdy János, a borvízforrásokat feltérképező Bányai János, a füvész Nyárády Erasmus Gyula szakdolgozatai.

Az ~ jelentősebb tanulmányai önálló kiadásként az *Erdélyi Tudományos Füzetek (ETF) sorozatában is megjelentek; a természettudományi közlemények legfontosabbjait egy már Apáthy István szerkesztésében (1906-10) létezett kiadvány folytatásaként *Múzeumi Füzetek (MF) címen adták ki.

(B. E.)

Valentiny Antal-Entz Géza: Az E. M. név- és tárgymutatója, 1874-1917, 1930-1937. Kv. 1942. Balogh Edgár: Folyóiratkultúránk öröksége az E. M. *Korunk 1965/7-8 Váczy Leona: Az E. M. repertóriuma. *Korunk 1966/9. Kozma Dezső: Az E. M. első két évtizedének története. NyIrK 1971/1. Szabó T. E. Attila: Természettudományos szakirodalom folyóiratainkban. *Korunk Évkönyv 1974. 203-15.