Erdélyi Múzeum-Egyesület

oldal nyomtatása Share

Erdélyi Múzeum-Egyesület rövidítve EME alapítását még az 1841-43. évi erdélyi országgyűlés határozta el, ténylegesen azonban csak 1859-ben, Kemény József és Sámuel alapítványából s *Mikó Imre anyagi és erkölcsi támogatásával alakult meg Kolozsvárt. Múzeumát a következő évben állították föl; ez a kolozsvári egyetem alapításakor tulajdonjoga fenntartásával, könyvtárával együtt az egyetem használatába került. A tudományosság fejlesztését szakosztályai működtetésével, rendszeres felolvasó üléseivel, folyóiratok kiadásával, gyűjteményeinek gyarapításával szolgálta. Tevékenységi körébe tartozott vidéki vándorgyűlések és kolozsvári népszerűsítő előadások szervezése. Gyűjteményei: 1. könyvtár, kézirattárral és *levéltárral (előbb a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár és az RSZK Akadémiája Kolozsvári Történeti *Levéltára kezelésében; a kézirattárat és *levéltárat 1976 óta az Állami *Levéltár Kolozs megyei fiókja őrzi); 2. érem- és régiségtár (ma az Erdélyi Történeti Múzeum tulajdona); 3. állattár, növénytár, ásványtár (ma a Babeş-Bolyai Egyetem tulajdona). Szakosztályai: 1. Bölcsészet-, nyelv- és történettudományi; 2. Természettudományi; 3. Orvosi; 4. Jog- és Társadalomtudományi Szakosztály. Mindegyik külön tisztikarral és választmánnyal.

Az I. világháború után az EME mint a *romániai magyarság legfőbb tudományos és tudományterjesztő szervezete rendkívüli jelentőségűvé vált, s megalapozta a nemzetiség tudományos életét. A bölcsészeti és a természettudományi szakosztály már 1920-tól rendszeres előadássorozatokat rendezett, az orvosi szakosztály 1920 és 1925 között kiadta az *Erdélyi Orvosi Lapot. Az ~ 1930-tól újra megtarthatta évenkénti vándorgyűléseit, s kiadta az itt elhangzott előadásokat a vándorgyűlések emlékkönyveiben: 1930-34 között a marosvásárhelyi, nagyenyedi, nagybányai, sepsiszentgyörgyi és brassói, 1937-39 között a székelyudvarhelyi, tordai, gyergyószentmiklósi vándorgyűlés Emlékkönyve látott napvilágot, s közülük három mellett az ugyanakkor tartott orvoskongresszusok Emlékkönyve is megjelent.

Ugyancsak 1930-tól folytathatta az EME az *Erdélyi Tudományos Füzetek 1874-ben indult, 1917-ben megszűnt sorozatát s az *Erdélyi Múzeum új folyamát; a kiadványok anyagi fedezetét a Wass Otília-féle hagyatékból sikerült biztosítani. Megindultak idővel az összes szakosztályok kiadványsorozatai: az ~ 1930-40 között öt füzetet adott ki Az EME Természettudományi Szakosztályának Közleményei c. sorozatból Bányai János, Nagy Ödön és Szádeczky K. Gyula tanulmányaival; két füzet jelent meg 1932-ben Értesítő az EME Orvostudományi Szakosztályából gyűjtőcímmel *Koleszár László és Pártos Ervin tollából; kilenc kiadvánnyal jelentkezett 1939-45 között Az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának Értekezései c. sorozat is, többek közt Buza László, Csekey István, *Csizmadia Andor munkáival; 1941-44 között a Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából c. sorozatnak is hat kötete jelent meg régészeti, néprajzi és művészettörténeti tanulmányokkal. Az ~ patronálja Az Erdélyi Nemzeti Múzeum *Levéltárának Kiadványai 1942-45 közt megjelent öt új kötetét, s újraindítja az Erdélyi Történeti Adatok eredetileg már 1855-ben elkezdett sorozatát is 1945-ben *Jakó Zsigmond munkáival.

Az EME legtevékenyebb elnökei és titkárai az 1920-as újraindulás és az 1948-ban bekövetkezett államosítás között: Jósika János, Wass Béla, Kelemen Lajos, György Lajos, Bíró Vencel, id. Kántor Lajos, Szabó T. Attila, Nagy Géza, *Jakó Zsigmond, Nagy Jenő.

(K. Á.)

György Lajos: Az E. M.-E. háromnegyedszázados tudományos működése, 1859-1934. Kv. 1937. Szentimrei Jenő: Az E. M.-E. vándorgyűlése elé. *Brassói Lapok 1938. aug. 28.; újraközölve Sablon helyett csillag, 1968, 383-87. Id. Kántor Lajos: Párhuzam az E. M.-E. és az Astra megalakulásában és korai működésében. ETF 116. Kv. 1940. Szabó T. Attila: Az E. M.-E. története és feladatai. Kv. 1942.