Erdős Imre Pál (1981 • 2019)

oldal nyomtatása Share

Erdős Imre Pál (Nántű, 1916. nov. 2.) képzőművész. Középiskolai tanulmányait Szatmáron végezte, korán jelentkező festői és rajzolói tehetségét előbb a nagybányai festőiskolában Thorma János, *Krizsán János és *Mikola András tanítványaként , majd Budapesten fejlesztette, ahol különösen Molnár C. Pál szürrealisztikus, majd újklasszicista szimbolizmusa hatott művészi látásmódjának kialakítására. Fametszetei (1936) és párizsi képei (1938) *album alakban Szatmáron jelentek meg. Későbbi időszakból származó portréi: a Művészek álarc nélkül c. *album (Bp. 1942) eredeti színészarcképeket tartalmaz, a Ceruzával a *toll mestereinél (Ignácz Rózsa előszavával, Bp. 1942) többek közt Babits Mihály, Csathó Kálmán, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Veres Péter, Zilahy Lajos aláírásukkal hitelesített portréit közli. Grafikusi pályája 1945 után bontakozott ki. Fény és árnyék c. önarcképsorozata (Szatmár 1946) *Benedek Marcell előszavával jelent meg *album formában, később avasi és máramarosi rajzkompozíciókkal jelentkezett. Tervezett könyvborítókat, román és magyar költők verseit illusztrálta, a romániai magyar művelődési és napisajtó állandó munkatársa.

Szocialista képzőművészek a világ dolgairól. Gyöngyösi Gábor interjúja E. I. P.-lal. *Korunk 1975/10.

ASZT: Interjú. LM 981.



Erdős Imre Pál (Nántű, 1916. nov. 2. – 1987. nov. 17., Szatmár?németi?) – képzőművész. Édesanyja Erdősné Reismann Irma neves riporter volt. Középiskolai tanulmányait Szatmáron végezte, korán jelentkező festői és rajzolói tehetségét előbb a nagybányai festőiskolában Thorma János, Krizsán János és Mikola András tanítványaként, később Budapesten fejlesztette, ahol különösen Molnár C. Pál szürrealisztikus, majd újklasszicista szimbolizmusa hatott művészi látásmódjának kialakítására.

Fametszetei (1936) és párizsi képei (1938) album alakban Szatmáron jelentek meg. Későbbi időszakból származó portréi: a Művészek álarc nélkül c. album (Bp. 1942) eredeti színészarcképeket tartalmaz, a Ceruzával a toll mestereinél (Ignácz Rózsa előszavával, Bp. 1942) többek közt Babits Mihály, Csathó Kálmán, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Veres Péter, Zilahy Lajos aláírásukkal hitelesített portréit közli.

1944-ben zsidó származása miatt Auschwitzba deportálták. Bár megmenekült, de életre szóló sérülést szenvedett. Művészi pályafutását a Szatmárnémetiben kezdte újra, ekkor, 1945 után bontakozott ki grafikusi pályája. Fény és árnyék című önarcképsorozata (Szatmár 1946) Benedek Marcell előszavával jelent meg album formában, később avasi és máramarosi rajzkompozíciókkal jelentkezett. Tervezett könyvborítókat, román és magyar költők verseit illusztrálta, a romániai magyar művelődési és napisajtó állandó munkatársa.

Tagság: Romániai Képzőművészek Országos Szövetsége (alelnök, 1977)

Díjak, elismerések: Állami díj (1963), Művészet Érdemes Mestere-díj (1964)

 

 

Munkái

Önálló munkák

Ceruzával a toll mestereinél (bev. Ignácz Rózsa. Bp., 1941.); Erdős I. Pál rajzai : művészek álarc nélkül (Szatmárnémeti, 1944.); Fény és árnyék (Kv., 1946.);

 

Illusztrációk

H. Antal Ádám: Megnyugvás és élet (versek. Szatmárnémeti, 1938.); Az atlétika oktatásának módszere. Testnevelési főiskolai tankönyv (ill. másokkal. Bp., 1954.); Szemlér Ferenc: Változó vidék (Buk., 1960.); Mihai Eminescu: Luceafărul (Buk., 1964.); Szemlér Ferenc: Minden halhatatlan (Buk., 1965.);  Alexandru Vlahuta: Festői Románia (útirajz. Buk., 1969.);

 

 

Irodalom

Szocialista képzőművészek a világ dolgairól. Gyöngyösi Gábor interjúja E. I. P.-lal. Korunk 1975/10.

ASZT: Interjú. LM 981.