ex libris

oldal nyomtatása Share

ex libris, lat. 'könyveiből' könyvjegy; sokszorosított *grafikai lap; arra szolgál, hogy a könyv tulajdonosát jelezze. Bár kódexekben is előfordul (superexlibris), fejlődéstörténete a könyvnyomtatás és általában a könyv történetéhez kapcsolódik. A grafikus a lapon feltünteti a rendelő nevét s az "ex libris" jelzést, emellett igyekezvén a könyvgyűjtő egyéniségét, foglalkozását, kedvtelését valamilyen jelképes rajzban szemléltetni. Képzőművészeti besorolása szerint kisgrafika. Technikája a lehető legváltozatosabb: metszetek, karcok, vegyestechnikák (általában sokszorosító eljárások) vagy nyomdatechnikai úton nyomódúcra (klisére) átvitt rajzok. Az elsők a XV. századból ismeretesek, de kultuszuk Európa-szerte csak Albrecht Dürer után lett általánossá. Dürer, Holbein és Cranach már a mai értelemben vett ~-grafikát művelték; hatásuk a múlt század végén, a *jelen század elején, a könyvjegyek második reneszánszának kezdetén is kimutatható.

Erdélyben ifj. Köleséri Sámuel könyvjegyét tekintjük az első magyar ~nek. Eredete a XVII. század utolsó negyedére tehető, valószínűleg Hollandiában készült. Címeres (heraldikus) könyvjegyeket nagyobb számban a XVIII. század közepétől ismerünk. A XIX. század második felében mutatkozó pangás után a századfordulón és különös nyomatékkal a XX. század elején élénkül meg újra az ~ gyakorlata és forgalma. Felfedezője az önállósuló iparművészet, támogatója a szecesszió. Jobbára az utóbbi stílusirányzathoz sorolhatók azok a hazai könyvjegyek is, melyek a 20-as évek közepétől legnagyobb könyvkiadó vállalkozásunk, az ESZC könyvei számára készültek (Bánffy Miklós, *Debreczeni László és Kós Károly *grafikái). A két világháború között számos könyvgyűjtő készíttet magának művészi könyvjegyeket, ezek népszerű grafikusa abban az időben Keöpeczi Sebestyén József, Kós Károly, *Debreczeni László, Tóth István, Gy. Szabó Béla, Mattis-Teutsch János, Reschner Gyula, Jeney Lajos, *Radványi Román Károly. A II. világháború után csak a 60-as években kezdik élesztgetni a könyvjegykészítés gyakorlatát. Művelésére grafikusaink újabb nemzedéke vállalkozik, akik közül kiemelkedik Deák Ferenc, Feszt László, Paulovics László, Vecserka Zsolt.

Az ~, találó hasonlattal a képzőművészetek epigrammája, nemcsak könyvbarátokat vonz, de gyűjtőit is megtalálta. 1962-ben a Párizsban tartott IX. Ex Libris Európa-Kongresszus az I. Ex Libris Világkongresszussá (FISAE) alakult át, amely mint a könyvjegy gyűjtőinek és grafikusainak nemzetközi egyesülete kétévenként ülésezik. A könyvjegy-gyűjtő az amatőr fogalma nálunk a század első negyedében *jelenik meg. A könyvjegy készítése és gyűjtése népszerűsítésének értékelhető eredményei vannak. Fóruma a *Könyvtári Szemle, majd megszűnése után a *Művelődés *Könyvtár c. negyedévi melléklete (rendszeresen közöl szakcikkeket és illusztrációkat), továbbá a *Korunk, *Utunk, *A Hét folyóiratok és néhány napilap is. Ismert népszerűsítője és a szakirodalom művelője *Gábor Dénes.

Nevesebb hazai gyűjtők: *Diamant Izsó Kolozsvárt (nagy értékű kollekciója a II. világháború alatt részben szétszóródott, részben megsemmisült), Boros József Gyulafehérvárt (8200 lapból álló gyűjteménye a kolozsvári Egyetemi Könyvtár állományába került), *Radványi Román Károly Nagyváradon (gyűjteménye ifj. Radványi Károly birtokában; rendezetlen), *Gábor Dénes Kolozsvárt (10-12 000 szakszerűen rendezett lap tulajdonosa), Kovrig Károly Tordán (gyűjteménye örökösei birtokában).

Úttörő ex libris-kiállításokat rendeztek a könyv nemzetközi évében, 1972-ben a brassói municípiumi és a kolozsvári egyetemi könyvtárban, még nyomtatott katalógusok nélkül, a következő évi brassói, majd a csíkszeredai kiállítás kétnyelvű, 16 oldalas, illusztrált katalógusa már bibliofil szempontból is figyelmet érdemelt. Az 1976-os sepsiszentgyörgyi kiállítás 32 oldalas, filológiai pontossággal szerkesztett katalógusa külön megemlítendő, mert a Megyei Könyvtár első kiadványa. Ez a közel félezer könyvjegyet bemutató tárlat vándorkiállítássá alakult, és Kézdivásárhely, Barót, majd Szatmár (1977), később Csíkszereda, Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós (1978) tárlatlátogatói is megtekinthették.

(M. J.)

Siklóssy László: Az erdélyi ex-libris. *Pásztortűz 1925/25-26. Szabó T. Attila: A könyvjegy művészete. *Pásztortűz 1937/9. Herepei János: Könyvészeti tanulmányok. ETF 143, Kv. 1942. Lászlóffy Aladár: Ex libris. *Előre 1967. dec. 24. *Gábor Dénes: Az ex libris múltja, *jelene és jövője. *Korunk 1968/6; uő: A XV. Nemzetközi Ex libris Kongresszus után. *Művelődés 1974/12; uő: Útjelzők ex libris-gyűjtőknek. *Művelődés 1977/3. Gy. Szabó Béla: A *grafika hamupipőkéje. *Utunk 1970/51.