Faragó József

oldal nyomtatása Share

Faragó József (Brassó, 1922. febr. 2.) folklorista szakíró. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában és Sepsiszentgyörgyön végezte, magyar néprajzi főszakból *Gunda Béla tanítványaként 1945-ben a Bolyai Tudományegyetemen szerzett doktorátust. A *Móricz Zsigmond Kollégium tagja, a kollégium kiadványainak és a Méhkas könyvkiadójának szerkesztője. 1953-ig egyetemi kötelékben folytatta szakpályáját mint gyakornok, tanársegéd, adjunktus; közben már 1950-től tudományos kutató, majd főkutató az akadémia kolozsvári *folklórintézetében. Nemzetközi tudományos értekezletek előadójaként ismertette a romániai magyar *folklórt Németország Szövetségi Köztársaságban (1966), Csehszlovákiában (1969, 1976), Magyarországon (1969, 1978), a Szovjetunióban (1970), Lengyelországban (1972), Jugoszláviában (1973) és Finnországban (1974).

Első írása 1941-ben a Székely Népben jelent meg. Már mint egyetemi hallgató közölt az Erdélyi Helikonban, a Termésben és az Erdélyi Múzeumban. Kocziány Lászlóval és Létay Lajossal együtt szerkesztette a felszabadulást követő első magyar középiskolai olvasókönyveket (Kv. 1945), majd az első játékoskönyveket (1949-1950). Tájékoztató, ismeretterjesztő írásait napilapok és *ifjúsági folyóiratok közlik. Szaktanulmányai belföldön a *Korunk, *Igaz Szó, Limbă şi Literatură, NyIrK, Művelődés, Revista de Etnografie şi Folclor hasábjain, külföldön az Acta Ethnographica (Bp.), Ethnographia (Bp.), Népi Kultúra-Népi Társadalom (Bp.), Jahrbuch für Volksliedforschung (Nyugat-Berlin), Makedonszki Folklor (Skopje), Národopisné aktuality (Prága) hasábjain jelennek meg. A nemzetiségi önismeret és öntudat korszerű, a szülőfölddel és a román néppel közösséget valló kialakításában jelentősége van mindama tanulmányainak, amelyekben akár a székely balladakincs feltárásának nemzetközi értékét bizonyítja (Népballadáink itthon és Európában. *Korunk 1969/11), akár a *folklórkutató Kriza János pályáját rajzolja meg (Kriza János: Vadrózsák. A Kriterion 1000. könyve, 1975), vagy a *folklór és a nemzetiség bensőséges összefüggéseire utal (Nemzetiség és *folklór, *Korunk Évkönyv 1973). Egy rugonfalvi balladagyűjtés tapasztalataira hivatkozva rámutat a kutatás korlátaira (*Korunk 1977/4); művelődéstörténeti és népművelési szempontból kitűzi a *folklórmunka feladatait hol a székely *folklórgyűjtés felvázolásával (*Korunk Évkönyv 1979), hol a szerves és a szervezett *folklór fogalmi és gyakorlati megkülönböztetésével (*Korunk 1979/1-2). Cikkeinek és tanulmányainak egy része (a népballada témaköréből) Balladák földjén c. kötetében (1977) összegyűjtve jelent meg.

Tevékeny szerepet vállalt magyar klasszikusok, így Arany László, Benedek Elek, Fazekas Mihály, Kriza János, *Ősz János munkáinak újrakiadásában, s megfelelő válogatással, elemző tanulmánnyal és jegyzeteléssel segítette elő *Balla Tamás magyardécsei, *Konsza Samu háromszéki, Kovács Ferenc kisiratosi, *Nagy Olga mezőségi népmese- és népdalgyűjteményeit. A *folklór tudományos művelésén túl mindenkor felkarolta az *ifjúság szórakoztatva nevelését szolgáló meseirodalmat. Saját új *folklórgyűjtéseinek kiadásában ragaszkodik a magnetofonfelvételekhez, vagyis *a hang és szó szerinti hűséghez, népmesekiadványaiban azonban újra átírja irodalmi nyelvre a pedagógiai szempontok érvényesítésével népmeseanyagunkat. Szívesen műveli az összehasonlító *folklórt, rámutatva a román-magyar kölcsönösségekre, s a román-magyar kulturális érintkezés terén több román *folklórgyűjtemény magyar nyelvű bemutatásával, köztük Nagy Géza népmese- és *Kiss Jenő balladafordításainak (1963-76) szerkesztésével vállalt szerepet. 1978 óta dr. Kós Károllyal együtt szerkeszti a *Népismereti Dolgozatok c. sorozatot.

Jelentős kötetei és *folklórgyűjteményei: Rokonaink (Kv. 1943); Betlehemezők és kántálók Pusztakamaráson (Erdélyi Néprajzi Tanulmányok 8. Kv. 1947); Kevély Kereki (népi játék és népmese Petőfiről, Kv. 1947); Táncoljunk, daloljunk! (Elekes Dénessel, székely néptáncok, 1949); Felszállott a páva (szemelvények a magyar népköltészetből a XVI. századtól máig, 1951); Moldvai csángó népdalok és népballadák (Jagamas Jánossal és Szegő Júliával, 1954); A szegény ember vására (székely népmesék, 1955); Diófának három ága (székely népballadák, 1956); Jávorfa-muzsika (népballadák, 1965); Kurcsi Minya havasi mesemondó (1966); Gyönyörű Bán Kata (régi magyar népballadák, Kv. 1973); Háromszéki népballadák (Albert Ernővel, 1973); Romániai magyar népdalok (Jagamas Jánossal, 1974); Kalotaszegi magyar népviselet (Nagy Jenővel és Vámszer Gézával, 1977); Balladák földjén (tanulmányok, a dallamok gondozója Almási István, 1977).

Székely Erzsébet: Farkas-barkas. *Utunk 1954/7. Méhes György: Nem elég büszkélkedni. *Utunk 1955/40. Vargyas Lajos: Moldvai csángó népdalok és népballadák. Ethnographia, Bp. 1956/3. Izsák József: Újból hajtott a vadrózsa. *Igaz Szó 1958/10. Kakassy Endre: Közös vagyonunk. *Utunk 1961/24. Szabó T. Attila: Népballadáink életútja. *Igaz Szó 1961/1; uő: Havasi mesemondó. *Igaz Szó 1969/10. Farkas Árpád: Vadrózsafa felénk hajló ága. *Utunk 1970/2. Kovács Ágnes: Fehér Virág és Fehér Virágszál. Ethnographia, Bp. 1971/3. Mihai Beniuc: A *barátság hídja. *A Hét 1972/21. Salamon Anikó: Gyönyörű Bán Kata. *Utunk 1974/16; uő: Háromszéki népballadák. *Utunk 1974/17. Beke György: Egy vállalkozás arányai. *A Hét 1974/29. Szentimrei Judit: "Mint a virágos hegyoldali kaszáló". *Utunk 1978/1. Cseke Péter: Folklórkutatásunk korszerű szintézise. *Korunk 1978/9. Olosz Katalin: Balladák földjén. *Korunk 1979/1-2. Antal Árpád: F. J.: Balladák földjén. NyIrK 1979/1. Krajnik-Nagy László: Három nyelven a Cenk alatt. F. J. *Brassói Lapok 1979/9.