Fekete Tivadar

oldal nyomtatása Share

Fekete Tivadar (Pécs, 1894. nov. 2. 1940. nov. 4., Segesvár) újságíró, novellista, műfordító. Iskoláit szülővárosában végezte, Budapesten elkezdett jogi tanulmányait félbeszakítva újságíró lett. A Pécsi Naplónál (1912-16) és a Szegedi Híradónál (1914) dolgozott, majd Aradon telepedett le, ahol a két világháború között számos erdélyi lap munkatársává vált. Szerkesztette és kiadta a mindössze 8 számot megért *Fekete Macska c. könnyű fajsúlyú revülapot (1922-23). Írt verseket, tárcanovellákat, operett- és slágerszövegeket, ami azonban művéből maradandó, azt műfordítóként alkotta a kortárs román költészetet bemutató antológiával (Szerelmes kert. Arad 1924) és a klasszikus román líra jeles alkotásaival kiegészített kötetével (Klasszikus kert. Kv. 1930). Ebben a Văcărescu család költő-tagjaitól Anghelig halad végig, a modernekből pedig Blaga, Crainic, Eftimiu, Minulescu költészetét kedveli leginkább. Nyersfordítás után, csekély nyelvismerettel fordít, saját nyilatkozata szerint inkább "a vers lelké"-nek visszaadására törekszik. Fordításaiban sajátosan keveredik fogékonysága a korszerűség iránt a könnyed szalonirodalmisággal és felületességgel. A hatásvadászó üzleti irodalom csábítása különösen tárcanovelláit tartalmazó kötetén (Genovéva hercegnő bőre. Tv. 1923) érezhető, amelyben svájci, olasz és franciaországi úti élményeiből merítve a világvárosok előkelő alvilágának figuráit eleveníti meg. Főleg a szexuális szenzációra építi könnyedséggel megírt történeteit, mintegy minősítve ezzel a sorozatot is, amelyben megjelent (Pán-Könyvtár). Verskötete: Ének két halotti maszkról (Arad 1926).

Nagy Dániel: Szerelmes kert. *Genius 1924/4-5.